Arika, az elkápráztatóművész (online bemutató) / Vojtina Bábszínház, Debrecen
2021.05.03.

Kevés feszültséggel telibb dramaturgiai helyzet van a nyíltszíni hazugságnál. Talán csak a testi fenyegetettség ideje, az ütés előtti pillanat ilyen. De míg a színpadi közelharc láttán besüppedünk a székbe, lévén az már a vég, a hazugság hallatán összeránt bennünket a félelem. Mert az még bejöhet. És be is jön. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.

Nem hittem volna, hogy egy gyerekkönyvből született bábdarab meséje ilyen erővel tud hatni rám. Március utolsó vasárnapján, szerkesztői felkérésre megnéztem ennek a Kolozsi Angéla által rendezett debreceni bábos előadásnak a felvételét. Nem föltétlenül szükséges problémátlan szövegkönyv és hibátlan előadás ahhoz, hogy a nézőt elérje pár morális mélyütés, s gondolkozni kényszerüljön valamiről. Ráadásul az is meglehet, hogy más csapdába sikerült beleakadnom, mint amit az alkotók elterveztek. 
 
Jelenet az előadásból.
Jelenet az előadásból.
A kiváló bábegyüttes jól felépített reklámozással előkészített, s rövid ideig ingyen nézhető, online ősbemutatóval örvendeztette meg híveit. A Nagy Orsolya által bábszínpadra írt történet alapjául szolgáló gyerekkönyv, Kertész Erzsi Göröngyös Úti Iskola című sorozatának Lássatok csodát! című epizódja 2017-ben jelent meg a Cerkabella Könyvkiadónál. Mielőtt az idősebbek közül bárki keresgélni kezdene az emlékezetében, hogy miért is nem találkozott ő még ezzel a kiadvánnyal, gyorsan jelzem: Kertész Erzsi nem azonos a saját nevén és különböző álneveken körülbelül hetven könyvet jegyző műfordítóval és íróval, a „csíkos” könyvek Kertész Erzsébetével. Nem, Kertész Erzsi fiatal anyuka, aki kezdetben munka- és szervezetpszichológusként dolgozott, majd gyermekei születése után meséket kezdett írni. Első könyve, a Labirintó című meseregény 2012-ben jelent meg, amit azóta több műve is követett a Cerkabella és a Pagony kiadónál. 
 
A pandémiás zárlat miatt nem tudtam beszerezni és elolvasni ezt a rajzokkal együtt 127 oldalas könyvecskét, így nem derült ki számomra, mit változtatott – ha egyáltalán változtatott – az alapsztorin Nagy Orsolya, a szövegkönyv gazdája. Mindenesetre a könyv eredeti címe (Lássatok csodát!) sem fedné jobban a történéseket, s ez a nehézkes és bonyolult Arika, az elkápráztatóművész forma sem az igazi. A 6 éven felülieknek szánt produkció látványtervezője Szőts Orsi, zeneszerzője Czapp Ferenc, szereplői pedig Asbóth Anikó, Baditz Dávid, Hell Krisztina, Lehőcz Zsuzsa, Mercs Máté Péter, Nagy Mónika és Telenkó-Oláh Tímea.  

Jelenet az előadásból.
Jelenet az előadásból.
"Ki mondja meg, mi a hazugság?" – kiáltja el magát a színlap. S mivel tudható, hogy egy nagyotmondó kislányról szól majd a játék, az ember – Fejes Endre A hazudós és Lázár Ervin A hazudós egér című szépséges történetein edződve – készíti is már magát a valóságot álommá rajzoló, s ezzel a rendbontó aktussal a környezetét valamiképp megajándékozó „utcai népművész” karakterének fogadására. De más, keserűbb és bonyolultabb lesz, ami jön. Az együttes így ismerteti a játékot: „A Kertész Erzsi problémaregényéből készülő bábelőadás a kisiskolás korosztály mindennapos élethelyzeteit, konfliktusait vizsgálja meg közvetlen közelről. Mi a következménye annak, ha valaki túlzottan kiszínezi, esetleg elferdíti a valóságot? Érdemes-e füllenteni csak azért, hogy érdekesnek látsszunk? És egyáltalán: mitől érdekes vagy különleges valaki?” Nézzük hát! 

Fekete háttér előtt nyersszínű fából készült dobozféleségek állnak össze hol osztályteremmé, hol más helyszínekké. A játékosok öltözéke, vagyis a II.B osztály csapatának ruházata gyermeki egyszerűségű, hétköznapi viselet. Ennek sötétebb és világosabb foltjai a nagyon tarkára öltöztetett – s tulajdonképpen a vágyakat illusztráló – bábokkal együtt nem könnyítik meg a tájékozódást, vagyis az éppen beszélő figura megtalálását, így aztán összességében elég morzsalékos, elbizonytalanító a látvány. De az intenzív és ritmikus szöveg, melynek megszólaltatását Kolozsi Angéla mindig mesterien oldja meg, behúz a történetbe. 

Kerekes Arika, hogy fölfigyeljenek rá, istenieket lódít, de már megszokták ezt az osztálytársak. Már rég kiderült, hogy nem volt őneki semmiféle hőstette a fogorvosi rendelőben, és semmi sem igaz az otthoni pink-birodalomból, ahol még a radiátor is rózsaszínűre van festve. (Hogy az ilyesféle képzelmény mennyire otthonos egy gyermeki világban, azt személyes emlékem támasztja alá: G.G., a vallástörténész mesélte egyszer hitetlenkedő, rémült büszkeséggel, hogy saját kislánya, mikor a tanítónő azt találta kérdezni tőle, hogy „Hogyan ünnepelte meg családotok november hetedikét?”, azt volt képes mondani, hogy „… és… és aztán mindenki pirosba öltözött!”) 

Fotók: Pusztai Ákos. Forrás: Vojtina Bábszínház
Fotók: Pusztai Ákos. Forrás: Vojtina Bábszínház
Szóval, Arika kisebb-nagyobb hazugságai már kiderültek, s most a csapat, ahelyett, hogy Rita néni kérésére, s Arika vezényletével, elkezdené próbálni a Boszorkány és a sárkány című játékot, az osztályban lábra kapott „beteges hazudozásról” kíván szociodrámaszerű kiveséző játékot rögtönözni, a dolgok tisztázása végett. Én ugyan kétlem, hogy alsós gyerekeink összezártságukban ilyesmire vetemednének, és nem is érzem hitelesnek a másodikosoknak mondott csapat hazugságról és „undokoskodás”-ról nagykamasz hányavetiséggel megfogalmazott okoska megszólalásait, de fordulat jön. Arika hirtelen előáll egy új mesével, amibe becsalja az áldozatait is. Elhiteti osztálytársaival, hogy van egy dúsgazdag, vidámparkszerű kastélyban élő svájci nagynénije, aki meghívta őt magához a nyárra. De ez nem elég. Egy barátját is magával viheti majd erre az álomutazásra. Egyetlen egy barátját. S most jön, amire nem számítottam. 

Mindenki Svájcba vágyik. Még Arika riválisa, a tódítások miatt mindig háborgó, jótanuló széplány, Rebeka is megtagadja eddigi barátnőjét, hogy elnyerje Arika kegyeit, s ő utazhasson. Villámgyorsan hat az „ingyen sör és örök élet” gyermeki változatának nagy beetető szövege, leképezve a történelem nagy kitalációiba vetett hitek működési mechanizmusát. Majd jön a fordulópont, s be kell vallani, hogy nem lesz semmi a svájci nyaralásból. Arika azt kénytelen mesélni, hogy a néniék tönkrementek. S az addig behülyített gyerekek hirtelen megvilágosodnak: „Szép kislány az Arika/ Csak a lába karika /Egy szavát se hidd el / Mert tuti, hogy átver!” 
Ám ekkor jön Amália néni, aki alighanem Arika rokona, aki csak úgy, szeretetből hoz egyetlen tábla (talán svájci) csokoládét, s a hoppon maradottak közt kedvesen széjjelosztja. Ó, hát van nagynénéd? És hozott csokit… Hmmmm. Akkor rendben. Nagy-nagy csámcsogásba vegyül a záródal, ami már úgy kezdődik: „Nem rossz fej az Arika…”.  

Nekem, mint nézőnek, végem. Kapar a torkom. Töprengek. Ha Kertész Erzsi írását az új irodalomelméleti módi szerint „problémaregénynek” nevezik, akkor – az író és az alkotók szerint – most tulajdonképpen  mi a „probléma”? Merthogy nem a hazudós kislány népszerűségkeresése a legnagyobb baj, az biztos. Nagyon erősen szól valamiről a játék, de a belőle felfogható legfontosabbat aligha értik meg alsós gyerekek, nagyobbaknak meg ez az egész elég kisiskolás szinten van megfogalmazva. Kíváncsi lennék a produkció utóéletére. 
 
Az előadás adatlapja a Vojtina Bábszínház oldalán itt található.