A Pesti Magyar Színház Nyitány jelenetíró pályázatának döntőbe jutott hét pályaművéről 2. rész
2021.03.22.

Habár az éhhalál elhárítására történnek ezek a próbálkozások, némely színház jelentősen kibillen a korszerűtlenné vált, merev módszerekből, s érdekfeszítő produkciókat mutat fel még a képernyőkön is. Ebbe a sorba illeszthető a Pesti Magyar Színház Nyitány című jelenetíró pályázata. KELEMEN ROLAND ÍRÁSA.

A járvány terjedésével az online vásárlás is virágkorát kezdte élni. Ám nem mindenki szeretné ezt a lehetőséget kihasználni, vannak, akik teljesen elzárkóznak tőle, mert jobban szeretik előbb megtapogatni a megvásárolni kívánt árut. Majoros Sándor Régimódi vásárlás című pályaművének nyugdíjas házaspárja, Pribákék (Tahi József, Tóth Éva) pezsgőt-kaviárt vásárolnak rengeteg pénzükből, de a netes rendelés lehetőségét teljes mértékben elutasítják. 
 
Figyelemfelkeltő pillanat, amikor megjelenik a kotnyeles szomszéd (Pavletits Béla) és a közös képviselő (Szurcsik Ádám), a nyugdíjasokkal együtt a néző is egy kérdésre koncentrál: mit akar tulajdonképpen ez a két pojáca? A lakóközösség nem nézi jó szemmel, hogy a dúsgazdag nyugdíjasok üzletbe járva szórják a pénzt, hiszen miattuk nem kaphatja meg háztömbjük a "Csak Internetes Társasház" címet, de ami ennél is égetőbb probléma, hogy csak miattuk kell fenntartani egy üzletet. A fiatalabb és öregebb korosztály, a felső- és középosztály jelen idejű problémáját láthatjuk egy szellemes tízpercesbe csomagolva.
 
Varga Péter Iván Két lét című jelenetében két férfi rövid sorstragédiáját látjuk kibontakozni, ami végül happy enddel zárul. De mielőtt idáig eljutnánk, ötletesen tálalt, ugyanakkor nyomasztó problémákat sűrít tizenöt percbe a produkció. A történet két helyen játszódik egyszerre, és párhuzamosan láttat két különálló, de egy pontban összekapcsolódó, meggyötört életet. Ehhez szépen igazodik is a technikai kivitelezés: időnként egyszerre látjuk a két szobát, amelyeket egy vékonyka fal választ el egymástól. Dávid (Barsi Márton) egy körözött férfit (Kisari Zalán) fogadott be otthonába lassan hat éve, akinek odaadta személyazonosságát is. Kettőjük között szimbiotikus viszony alakul ki: míg Dávid a vírustól kialakult szorongása miatt nem szeretné elhagyni a lakást, a befogadott lakótárs így tudja csak megúszni a börtönt. Ezalatt a másik lakásban András (Urbán Richárd) magányában halott anyjának fantomjával (Kovács Zsuzsanna) ücsörög a müzlis dobozok között. Dávid és András a neten ismerik meg egymást, de mivel András nőnek adja ki magát, kapcsolatuk nem enyhíti, hanem még inkább fokozza mindkettejük szorongását. Könnyen emészthető sztori kerekedik ki a jelenetből, tisztességes happy enddel a végén.
 
Fotó: Pesti Magyar Színház
Fotó: Pesti Magyar Színház
Rutkai András Érettségi találkozójának műfaja kabaré, és nagyjából meg is marad ennél a zsánernél. Őszintén, kevés kabarét láttam életem során, azokat is mindig kicsit avíttnak tartottam, de kivétel nélkül mindegyik a kurrens közéleti bosszankodásainkra reagált, mégpedig nem akárhogy: a lehető legőszintébben, hogy segítségével a néző kinevethesse magából kínjait. Így történik ez az Érettségi találkozóban, annak alaphelyzetében is. A főképp keleten gyártott vakcinákkal beoltott, érettségi találkozóra érkező aggastyánok furcsa mellékhatásokat mutatnak: az orosz vakcina miatt Gyula (Bede-Fazekas Szabolcs) néha teljesen demenssé válik, Béla (Szűcs Sándor) a kínai miatt érzelmileg instabillá, az Amerikából visszatért Piroskán (Bede-Fazekas Anna) az argentin oltás miatt szexuális vágy lesz időnként úrrá. (Kissé zavaró, hogy a szexualitás, szokás szerint, az egyetlen női szereplőhöz kapcsolódik.) A vendéglő pincére (Tóth János Gergely) pedig a török miatt a legváratlanabb helyzetekben képtelen uralkodni agresszióján. Talán mindegyik karakter elfojtott mivolta kerül felszínre a vakcina miatt. A jelenet közéleti témára összpontosít: az interneten terjedő, nevetségesen ostoba vakcina-mellékhatásokról szóló, clickbait cikkeket próbálja parodizálni, de a paródia nem válik nevettetővé, a felmutatott probléma a közhely szintjén ragad, a szereplők kínos őrületét a túlzó, kitett és karikatúraszerű színészi játék tudja csak megteremteni.
 
Erdődy Adrienn Oh my God(s)! című jelenete méltó zárása a pályaművek bemutatásának. Nem nagy truváj, de izgalmas és élvezhető ötletnek tartom, hogy a szerző megmutatja, nemcsak az emberiséget törte meg a járvány, hanem a felsőbb erőket is. Erdődy isteneinek: a stresszes Istennek (Gémes Antos), jobbkezének, Jézusnak (Barsi Márton), a fű bódító hatását élvező Buddhának (Szűcs Sándor) és a pusztítást élvező Lucifernek (Szatmári Attila) döntenie kell, hogy mi legyen a földi élettel. Isten majdnem elpusztítja az emberiséget, képtelen már megküzdeni stresszel, őt is elhagyja a hite, mígnem a feszült, kitartott pillanatban (amit érdemes lett volna tovább fokozni) úgy dönt, mégsem teszi meg. A humoros dialógusokban nincs konkrét, erős összeütközés, inkább a belső vívódás mutatkozik meg, a kérdés pedig nem is annyira az emberiség sorsa, a hangsúly az égiek frusztrációin van. Aztán gyorsan helyreállni látszik a világrend, eközben Lucifer kisurran a színről, de ismerve az ördögi toposzt joggal sejtjük, hogy ez a boldog vég csak átmeneti.
 
A felhívásban ugyan olyan jelenetekre számítottak a szervezők, amelyek „nem egy nagyobb mű részei, hanem önmagukban is megállják a helyüket”, ám bizonyos jelenetek kapcsán azért óhatatlanul kíváncsi lettem, vajon hogyan is folytatódna egy-egy dráma, ha ez a nyitánya. Így e produkciók inkább egy-egy nagyobb, már javában készülő darab vagy előadás előzeteseinek tűntek. A kérdés csak az, hogy lesz-e folytatás.
 
A jelenetek a Pesti Magyar Színház oldalán itt találhatók.