Robert Musil: A rajongók (online) / Székesfehérvári Vörösmarty Színház
2021.04.01.

Robert Musil A rajongók című drámájának magyarországi bemutatóját Székesfehérváron rendezték. A darabban, és így az előadásban is illúzióvesztett fiatal hősök tartanak a semmibe. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.

Varga Lili
Varga Lili
A kevéssé ismert festőművész, Lotte Lazerstein Este Potsdam felett című képe jár a fejemben, mióta láttam a Vörösmarty Színház A rajongók című előadását az e-színház műsorán. Egy fiatal asztaltársaság a vacsora végeztével a tetőteraszon üldögél, a háttérben homályosan a város tornyai emelkednek. A tekintetek egyszerre ábrándosak és csüggedtek, az elveszített illúziók és a közelgő tragédia jelzőfényei ugyanúgy felismerhetőek a szemekben. Az asztal alatt egy kutya pihen lehajtott fejjel. Az 1930-ban festett kép felfogható a Weimari Köztársaság bukása feletti gyászként is, de a küszöbön álló tragédiát is megelőlegezi. Robert Musil 1920-ban írt színműve mintha megérezte volna a jazz korszak féktelen vulkántáncát, a hisztérikus zuhanást a kiábrándító csattanásig. Bár a német történelemkönyvek az évtizedet a „die Goldenen Zwanziger”-ként emlegetik, a kép korántsem volt olyan felhőtlen és derűs, ahogy ezt a név alapján gondolhatnánk.
 
Lábodi Ádám, Törőcsik Franciska
Lábodi Ádám, Törőcsik Franciska
A színpadkép a rendezőt, Szikora Jánost dicséri. Egy fotóstúdióhoz hasonlóan kopár, stilizált, nagy fehér kocka egy tolóajtóval. Okos megoldás, hogy az elhúzott ajtó mögött egy LED-fal ontja magából az üde tavaszi környezetet. A vakítóan fehér háttérben, mint két vércsepp, két vörös designfotel található. Extravagánsak, de láthatóan kényelmetlenek. A sarokban egy komód, amin a kornak megfelelően töménytelen szesz áll rendelkezésre 0-24-ben. A színészek Zoób Kati által tervezett ruhákban jelennek meg a színpadon, melyeknek legnagyobb előnye, hogy nem engednek A nagy Gatsby-korszak vizuális csábításának és viszonylag finoman, jelzésértékűen mutatják meg a kort s benne az embert. Például összesen egy szipkát láttam a két és fél óra alatt, ami nem sok, de épp ettől nem válik elcsépelt, esztétizáló tetszelgéssé az előadás.
 
Andrássy Máté, Törőcsik Franciska. Fotók: Vörösmarty Színház
Andrássy Máté, Törőcsik Franciska. Fotók: Vörösmarty Színház 

A történetet két pár és egy rafinált csábító dinamikája mozgatja. Thomas (Lábodi Ádám) és Maria (Törőcsík Franciska) örvényszerű kavargó kapcsolata a háromszög egyik, a boldogtalan házas Regine (Varga Lili) a másik pontja. A harmadik Anselm (Andrássy Máté), a szabadon mozgó elem, aki kacsintgat imitt es, amott es. Nincs olyan magas intelligenciájú nő, aki ellen tudna állni az ilyen sérülékeny, ábrándos tekintetű, haikukban beszélő érzelmi sarlatánnak, mint ez az Anselm. Andrássy kitűnő játéka az ilyen narcisztikus személyiségek minden patologikus árnyalatát felfesti a manipulatív kecsegtetéstől a bűntudatkeltésből elkövetett öngyilkosságig.
 
A kritikusnak borzasztó idegesítő volt végignézni, ahogy egytől egyig behálózza a nőket az átlátszó ígéreteivel és a kitartott elmerengéseivel. És még őt is sajnáljuk, mert a nemzedéki rossz közérzetben ő is osztozik a többiekkel. Andrássy annyira jó ebben, hogy még a két méteres termete sem zökkent ki minket abból a meggyőződésünkből, hogy ez az ember egy álszent csúszó-mászó. A Lábodi Ádám által játszott Thomas tarthat igényt a legnagyobb rokonszenvre mindegyikük közül: igyekszik, teper, próbálja helyrehozni a dolgokat, de ő is begyűjtötte a maga sebeit. Eleget ahhoz, hogy már ne tudja visszakormányozni a szakadékból a házasságát. Törőcsík Franciska a csodaszép naiva, akit a háttérben zajló társadalmi változások, a férfiak és a nála erősebb nők fújnak jobbra-balra, mint a konfettit. Varga Lili Regine alakítása igazán figyelemre méltó: szexi, akarnok, mégis látható rajta az a jóvátehetetlen boldogtalanság, ami aztán őt is megtöri. A Kerkay Rita által alakított Mertens kiasszony a női szerető Regine életében, remekül áll neki a hózentróger és a férfiruha, de róla csak annyit tudunk meg: túl tiszta és egyszerű a lelke ahhoz, hogy cinkos legyen ebben a kutyakomédiában. A detektíviroda vezetőjének rövid feltűnése (Kuna Károly) azt mutatja be, hogy a sebzett szívet begyógyítja az idő, a bosszú és a praktikus szükségszerűség.
 
Nos, ezek közül mindet nem sikerült megvalósítani, mert a vég nélküli monológok miatt néha elkalandozik a közönség figyelme, a dramaturgia megreked és csak a nézői jóindulat vagy egy színészi bravúr lendíti tovább az előadást. Ezzel együtt nem kis munka egy ilyen darabot színpadra állítani, hiszen annak szerkezete úgy épül fel, hogy tulajdonképpen végig monodrámákat hallunk. Ennek következtében a szereplők elbeszélnek egymás mellett, nem jön létre kommunikáció, kapcsolat a szerelmesek és ellenfeleik között. A rendezés sikere pedig éppen abban áll, hogy ezt az üzenetet tisztán és érthetően tolmácsolja a közönség felé.
  
Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.