Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÁLLATOK A GALÉRIÁBAN

MOME BESTiárium / Ponton Galéria
2008. okt. 14.
Mágikus kimérák, allegorikus bestiák, a természet vad és szelíd hajtásai azok a lények, amelyek a Ponton Galériában rendezett MOME BESTiárium ágas-bogas dzsungelében leselkednek a látogatókra. ZANIN ÉVA KRITIKÁJA.
A Design Hét szerdai napján megnyitott kiállítás a Taste MOMEnts-hez hasonló célkitűzéssel, az Iparművészeti Egyetem elmúlt öt évének legjobb hallgatói munkáiból válogatott. A tematikus kiállítás kurátorai, megszervezői és összeállítói az elmúlt tanévben beindított design- és művészetelmélet szakos, most másodéves hallgatók voltak. Az általuk létrehozott formás állatkert friss lendülettel kapcsolódik be a hazai formatervezés és iparművészet legújabb irányait bemutató programsorozatba.
A kiállítási tér
A kiállítási tér (A szerző fotói)

A kiállítás terében Miskolczi Gáspár 1700 körül megjelent, Wolfgang Frantze Historia sacra animaliumán alapuló Egy jeles vad-kertjéből származó idézetek tarkítják a falak és a padló különböző pontjait, az ágas-bogas installáció pedig valóban különös kert hatását idézi. A szövegrészletek nyomában haladó látogató egyszerre szembesülhet a klasszikus bestiárium mágikus természetszemléletével és a különös lényeket leíró erkölcsfilozófiai tekintettel. Ezek mellett/körül és velük szerves egységet képezve a jelen kiméráinak formai megtestesülései láthatóak. Ez a nagyon is izgalmas tárlatvezetési koncepció világít rá arra, hogy a művészetben és a formatervezésben a mai napig megtermékenyítő erővel jelenlévő zoomorf ihletettség és a bestiáriumok hol mitikus, hol valós, de mindenképpen allegorikus élőlény szemlélete között jelentős hasonlóságok tapasztalhatók.

Agárprojekt
Imrei Boglárka munkája

A fabulák és allegorikus állatmesék szereplői a jelen kontextusokban vagy megőrzik hagyományos pozícióikat és klasszikus állatmesei szereplőkként tűnnek fel (Nagy László: Piroska és a farkas), vagy aktuális emberi szerepeket és tulajdonságokat ábrázolnak allegorikus mezőben (Marton Zsolt: Pesti mesék), amivel szintén a fabulahagyományhoz igazodó értelmezési mezőket vonultatnak fel. Ugyancsak sűrű és kézenfekvő megjelenésmód, amikor a képzelt vagy valóságos állatok az emberi környezetrombolás mártírjaiként szerepelnek. Ebben a témában készült például Szalai György hatalmas, hulladékszoborral összekapcsolt árnyjátéka, vagy a zseniális Szomjas 13 (http://www.youtube.com/watch?v=8ILZTiXmftY) című animációs rövidfilm, amit összesen 11 hallgató készített, s amely az egész kiállítás egyik legkiválóbb darabja. Szintén ide kapcsolható Csáki László és Hegyi Béla Agárprojekt című interjúsorozata, ami dokumentumfilm-szerűen járja körbe a magyar agár egyszerre védett és veszélyeztetett, de mindenképpen ijesztő helyzetét. A kiállítótér bejáratánál elhelyezett, a filmhez tematikusan kapcsolódó, drótból készült agárszobor (Imrei Boglárka) tűnékenységével és gyenge szerkezetével szimbolikusan utal arra a hajszálvékony mezsgyére, amelyen az agár a védettség és a kihalás, a valós és a mitikus élőlény státusza között egyensúlyoz.

bestia
Berta Ágnes képei

A bestialitás különböző allegorikus megjelenései között a lesben álló, lecsapni készülő ragadozó szörnyeteg abjekt fikciói éppúgy megtalálhatóak (Stark Attila, Jánosi Anna), ahogyan a bestia feminin értelmezésének megnyilvánulásai (Veisz Kata, Berta Ágnes), vagy az emberi bestialitás fokozatainak szatirikus, ironikus érzékeltetése (Gryllus Ábris). A grafikai megoldások általában a képregényszerű szekvencialitás eszközeit használják fel a narratív kifejeződés, a rövid csattanós történetmesélés játékos eszközeként. Ezek közül talán a legizgalmasabbak a mesés- és képeskönyvek, amilyen például a Piroska és a farkas sorozat, Szőllősi Géza designkönyve, amit a Taxidermia című filmhez készített, vagy Stark Attila elmaradhatatlan Kulo City-je.

gyerekollo
Pais Panni munkája

Szorosabb értelemben vett design-tárgyból csak kettőt találtunk. Egy kacsaorrú autóbuszt, amelynek kialakítása szinte minimális holttérrel növeli meg a vezető látóterét (Olajos László), és egy gyermekeknek szánt kisollót, amelyik összecsukva tojás, kinyitva pedig kiscsirke alakú, biztonságos vágóeszköz (Pais Panni). Ezek mellett a kiállított öltözéktervezői koncepciók a témával való metonimikus és szimbolikus érintkezés szintjén próbálnak meg kontextusba kerülni, de sajnos meglehetősen gyenge láncszemnek bizonyultak. Fehér Beatrix unalomig ismert és ismételt, újrahasznosított műanyag cipői, papucsai és táskái a recycling és a szelvényes hernyók megjelenése között egyensúlyoznak. Halász Anikó esztétikailag nehezen értelmezhető, szőrből készült cipői pedig egyszerűen túl ijesztőek ahhoz, hogy a lábunkat bármikor rájuk merjük bízni. Sokat dobott volna az öltözéktervezői jelenléten, ha Mojzes Dóra kiváló diplomadarabjai nemcsak képen, hanem élőben is megjelenhettek volna a kiállítótérben. A páncélos és szelvényes rétegekből konstruált sötét kollekció páratlan mestermunka, ami feladja a leckét az új évezred iparművész diplomásainak.

A kiállítás 2008. november 15-ig volt megtekinthető.

A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő ösztöndíjasa.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek