A dicsőült folyóirat emlékének szentelt esztendő nyitóeseményét január 15-én rendezték a Király utcai VAM Design Centerben. A jelenkori magyar kultúra hódolt a Nyugat előtt. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Idén seregnyi rendezvény ünnepli és idézi majd a hazai modernség, s a művészi autonómia emblematikus irodalmi orgánumát, az 1908-ban (igazándiból már 1907 karácsonyán) útjára indult Nyugatot. Az emlékév programja változatos és szerteágazó, s a szervezők alkalmasint e kecsegtető sokszínűségre kívánták ráirányítani a közönség figyelmét azzal a kiadós ünneppel, amely január 15-én este mondhatni megszállta a Király utcai VAM összes termeit, pincétől a padlásig.
A legendás 1932-es csoportkép (forrás: nyugat.oszk.hu)
Az este vezérmotívumául nem a folyóirat hősi indulása szolgált, hanem az a legendás zeneakadémiai ünnepség, amellyel 1932 januárjában a Nyugat huszonötödik évfolyamát köszöntötték a folyóirat munkatársai és olvasói. A múltidéző műsorban ilyesformán főszerep jutott egy fekete zongorának, hiszen az egykori ünnepség emlékét máig az a fotográfia idézi számunkra, amelyen a Nyugat rendszeres szerzői valamely koncertzongora körül csoportosulva láthatóak. Az 1932-es zeneakadémiai rendezvényt elevenítette a VAM fedett udvarán lebonyolított műsor is, az est ünnepi beszédeiből és az estre visszaemlékező szövegekből recitáltak részleteket a jelenkori magyar irodalmi élet kiválóságai Nádas Pétertől Spiró Györgyig. Különösen élvezetes volt hallgatni Lator László tiszta és nemes dikcióját, valamint Esterházy Pétert, akit – lévén rutinos előadó – az a módfelett bizarr ötlet sem billentette ki a nyugalmából, hogy szövegének első felét egy mozgó liftben kellett felolvasnia.
Az 1932. január 10-i zeneakadémiai ünnepség (A képek forrása: nyugat.oszk.hu)
Az udvaron lezajlott megemlékezést követően a VAM Design Center legkülönbözőbb pontjain nagyjából egy órán át jó tucatnyi felolvasás, illetve beszélgetés kínálta magát, s az épületben kóborolva a meghívottakat könnyen hatalmába keríthette a bőség zavara. Az első emeleti gangon grasszálókat Babits-részletek csábíthatták Jókai Anna tolmácsolásában, vagy választhatták mondjuk a Gellért Oszkár-szöveget elővezető Nádasdy Ádámot. S még más többeket: Jordán Tamást és Parti Nagy Lajost, diákdolgozatokat és filmrészleteket, vagy éppenséggel az Így írtok ti… részleteit Fesztbaum Béla és Szabó Győző alkalmi felolvasásában.
Magunk a frappírozóan gazdag szortimentből a Holmi derűsen okos pódiumbeszélgetését választottuk, ahol is Békés Pál jámbor irányítása mellett a folyóirat friss Nyugat-számáról beszélgetett Réz Pál, Márton László, Várady Szabolcs és Závada Pál.
A párhuzamos programok végeztével újra megelevenedett a központ átriuma, hogy záróaktus gyanánt a múltidéző zongora köré gyülekezzenek a magyar literatúra jelenkori és egyszersmind jelenlévő képviselői egy új csoportkép számára. Imponáló a sereglet és rokonszenves a gesztus. Méltó a Nyugat máig követésre sarkalló emlékezetéhez.
