Szűcs Réka Moll tündér álma című történetét az egri Harlekin Bábszínház mutatta be 2020 őszén, ám a színházak bezárása okán az előadás online térbe kényszerült, így 2021. február 5-7. között a szélesebb nagyközönség is megnézhette. A történet szerint Moll tündér, aki egy padlásszobában lakik, szárnyalni szeretne. Egyszerű, mesébe illő és természetes vágyálom, hogy mindig az kell, ami látszólag lehetetlen. Mollnak, a kis molylepketündérnek például elromlottak a szárnyai, de nem keseredik el, hanem kitartóan igyekszik megtalálni annak lehetőségét, hogy mégis repülhessen. Megpróbál megszerelni egy távirányításos repülőt, hogy legalább azzal a magasba szállhasson; nem nagy dolog, de neki mégis fontos, hogy kitörhessen a bezártságból. Könnyen azonosulhat ezzel a helyzettel manapság gyerek és felnőtt egyaránt.

 

Ahogy a főszereplővel is (akire tényleg nincs találóbb vagy szofisztikáltabb jelző, mint hogy iszonyú cuki), aki nemcsak azért nem szokványos tündér, mert nem tud repülni, hanem mert a legkevésbé sem klasszikus tündérszépség: a haja tűzvörös, a szárnya rojtos és szakadt, homlokán pilótaszemüveg. Kicsit ijedős, ám szereti a zenét, a kedvenc elfoglaltsága — tündérlányhoz meglehetősen kevéssé illő módon — a dolgok megszerelése, a legjobb barátja pedig egy szőrös hernyó, aki mindenben segíteni akarja tervét, a játékrepülő beüzemelését. Moll igazi kis bébi Ikarosz, a történet elején magányos és különc hőslány (saját emberi önarcképét veszi elő a Repülő tervrajzok feliratú bőröndből), később pedig akadályt nem ismerő járműszerelő és minipilóta. Tökéletlen molylepkécske, aki pillangóvá szeretne válni. Mondhatni, a rút kiskacsa átváltozástörténetének sémája ez, ami természetesen jó véget ér majd, de csak miután hőseink elhárították az összes akadályt.

 

Csonka Erzsébet bábjai bájosak, egyszerre közvetítenek valamiféle klasszikus, békebeli hangulatot, a velük megtörténő eseménysor viszont mégis mai, modern és ismerős. Az előadásban egyébként minden aprócska: a szereplők, a helyszín, a mozgástér, és ebben a közegben még a felszállás magasröptű vágya sem tűnik nagynak, hiszen teljesen magától értetődő, hogy egy tündér repülni akar. A parányi teret két felfelé vezető lépcsősor keretezi, ez olykor háztetőként funkcionál vagy épp elrejti a padláson tanyázó madár fészkét. A padlás pedig titkos zug, és olyan érdekes dolgok találhatók ott, mint egy apró gramofon, varrógép, távirányító és mindenféle más, izgalmas holmi. 

 

Az előadás hangi világában szöveg alig van (a szereplők csak a saját nevüket ismételgetve, valamiféle gyereknyelven kommunikálnak), de a bábok gesztusai révén mégis tökéletesen érthető minden cselekmény és fordulat. A zene (Zádori Szilárd munkája) inherens része a darabnak, az is mesél; a Moll, Durr, Tá (és Titi) nevek ismételgetésével ritmust kap a zűrzavar, a táncoló tündérke rokiszáma pedig napokig tartó dallamtapadást okoz.

 

Szűcs Réka történetének hangulata egyszerre álomszerű és hétköznapi, ami jól tükrözi Moll tündér pici valóságát, vágyait és annak akadályait: bár mindenáron repülni szeretne, azért jól érzi magát a koszos padlásszobában is, amikor a gramofonból áradó zenére táncra perdül. Otthonos rendetlenség ez, amiben az sem okoz meglepetést, hogy egy szőrös hernyó is lehet aranyos vagy hogy a gramofonból váratlanul megszólal egy régi rock and roll szám. 

 

Még egy nézői élményhez kapcsolódó megjegyzés: az elmúlt hónapok során a streamelt színház kapcsán már rengetegféle meglátást olvashattunk és hallhattunk. Bábszínházi előadások esetén talán az a legfigyelemreméltóbb tényező, hogy (főleg a kisebb bábokkal játszott előadásokban) a háttérben mozgó fekete alakokra, kesztyűs kezekre sokkal kevésbé figyel az ember, hiszen a kamera irányítja a nézőpontunkat. Mivel a Moll tündér álma című előadás felvétele (ami egyébként nagyon profi és jó minőségű) a szereplőkre és a pici térre fókuszál, a bábszínész sokszor eltűnik a háttérben, ez előadás ezáltal illuzórikusabbá, távolságtartóbbá, meseszerűbbé válik. Ez okozhatna akár kellemetlenséget vagy hiányt is számunkra, de Szűcs Réka előadása annyira intim, emberi és varázslatos hangulatot tár elénk, hogy erre a kérdésre nem is érdemes problémaként gondolni. Az online közvetítésnek köszönhetően a befogadói koncentráció az egészen apró részekre is képes fókuszálni: a tükörben magától megrémülő tündérre, a hernyó tüskéire, a pergő propellerre, a fészekben tátogó madárfiókákra, és még ha hiányzik is a bábot mozgató színész élő jelenléte az élményből, a bábok arca, mozgása és a hang kielégítően pótolja azt.  

 

Gyerekelőadás lévén nagy és bonyolult konfliktusok persze nincsenek, még a fiókáinak eleséget kereső madárellenségről is kiderül, hogy csak gondos szülő, és, mint minden valamirevaló mesében, a csúnya végül szép lesz, a látszólag tökéletlenről kiderül, hogy valójában tökéletes. Moll álma pedig megvalósul, és az időközben pillangófiúvá változó Durral együtt felszállhat a magasba. Ketten összhangban, boldogságban, dúrban, mollban.

 

Az előadás adatlapja a Harlekin Bábszínház oldalán itt található.