Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

GOMBHOZ A KOSZTÜMKABÁTOT

Németh Virág: Szalonklára / Gólem Színház
2021. febr. 11.
Monográfiát? Hogyne. Kiállítást? Minden további nélkül. De vajon egy monodrámát is megér Rotschild Klára divat- és kortörténeti alakja? Ez a kérdés a Gólem Színház online bemutatója után is nyitott marad. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Pedig első pillantásra jószerint mindahány összetevő ígéretes: a múlt századi magyar történelem egész rémsége, a markánsan egyéni – és mégis tipikusnak vélhető személyes sors, az erős nőalak, a tragikus befejezés, s éppen nem utolsósorban a szó szerint is divatos téma és közeg. Ahogyan azt a Gólem Színház hirdetménye előzékenyen és praktikus tömörséggel jó előre fel is kínálta: "Adott egy történelmi idő: 20. század. Adott egy nehézség: zsidó származás. Adott egy apa: szabómester. Adott egy név: Rotschild." Ám amiként mindez a néhai tőkés szalontulajdonos (majd szocialista művészeti vezető) életében sem jelentett abszolút determinációt, éppúgy a róla szóló monodráma alkotóinak sem nyújthatott eleve garanciát. Hiszen tudjuk, az érdekes élet gyakorta nemcsak az egyén, de a színpadi szerző számára is átok, máskülönben A dohányzás ártalmasságáról bizonyosan messze lemaradna a Mindszenty Józsefről vagy Zrínyi Ilonáról szóló monodrámák mögött.
 
Sipos Vera (A kép forrása: Gólem Színház és Zsidó Előadóművészeti Központ)
Sipos Vera (A kép forrása: Gólem Színház és Zsidó Előadóművészeti Központ)

Persze lehetne akármilyen a drámai alapanyagul szolgáló életút, ha egyszer az író és a rendező rendíthetetlen következetességgel a közhelyességre koncentrál, mint ahogyan azt ezúttal Németh Virág és Borgula András tette. Midőn az előadás legelső perceiben a Rotschild Klára öngyilkosságát elbeszélő mondatok a tragikus tettet és annak leírását összekapcsolják a kötelezően elegáns megjelenés, sőt a divatbemutató képzetével ("a modell a bemutatón nem viselt cipőt"), s amikor ugyanitt hangsúlyos említés történik a retikülről/ridikülről – a néző szinte már mindent tudhat jó előre. Igen, igen, "a retikül öltöztet" – hangzik majd el vagy tucatnyi alkalommal a mélyen szimbolikus fordulat. S ha pusztán a drámaszöveg hallatán nem esne le mindannyiunknak az "élet olyan, mint a Lánchíd egy divatszalon" üzenete, hát ott áll a kellő középen egy felöltöztetett próbababa, amelyről – fogódzkodjunk meg! – lassanként minden ruhadarab lekerül, hogy végül csak az oly sokat emlegetett öltözékkiegészítőt aggassák rá.

 
Egyebekben Németh Virágék felkínálnak még számunkra – Simonovics Ildikó úttörő érdemű könyve nyomán – szöveggyűjteményt Rotschild Klára életének tanulmányozásához, de éppígy árulkodónak szánt szófacsarásokat is. Imponzáns, csanel, direktríz – halljuk például, és persze értjük, amit értenünk kell. Aztán a legkevésbé sem Auguszta főhercegnő által dajkált, keresetlenül nyers divatnagyasszony olykor kap egy-egy szellemesnek szánt művelt és atipikus kiszólást is az alkotóktól, mondjuk, amikor dörzsölten kitelefonálja magát a kitelepítésből s úgy általában az ötvenes évekből: "…lenn az alföld tengersík vidékén…"
 
A felettébb letisztult vonalvezetésű, de azért haute couture darabnak korántsem beillő Szalonklára néhány hangbejátszástól eltekintve minden terhet Klára megformálójának vállára helyez. Nos, Sipos Vera lelkesen végzi a dolgát, vagyis a dráma haladtával kislányból fiatal nővé, aztán érett, majd idős asszonnyá válik, s mindeközben tettleg képviseli Klára elhullajtott életfilozófiáját: "mindig mindent egyedül". Dicséretes színészi buzgalma azonban drámai tét híján veszendőbe megy, s inkább csak attrakciónak tűnik: a színpadi korosodás, a ruhaváltások, s egyszersmind néminemű folytatólagos mássalhangzó-problémák attrakciójának.
 
Egy órában egy élet – hajdanában a Petőfi Rádió műsorán szerepelt ez a dramatizált életrajzmesélős sorozat, s voltaképpen ilyesmit kínál a Gólem Színház produkciója is. Perek és öngyilkosság, holokauszt és ötvenes évek, szalonnyitás és modell-lopás, a Színházi Élet meg Kádár Jánosné egyetlen szűk órában – és ennyi minden mellett az előadást mégis végigkíséri a tartalmatlan csönd. Klára ugyanis többnyire valakihez és valakivel beszél a dráma során, s habár rendszerint lendületesen uralja a konverzációt, azért hagyja a láthatatlan és hallhatatlan beszélgetőpartnereit is szóhoz jutni. És ilyenkor aztán beáll a csönd: az igazi süket, unnivaló, szappanoperai csönd.
 
Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek