Bliss / Amazon Prime
2021.02.10.

Mike Cahill amerikai rendező színrelépése óta izgalmas, egyedi látásmódú független filmes, a Sundance Fesztivál egyik nagy kedvence. Harmadik nagyjátékfilmje, a Bliss, amely az Amazon Prime-on látható, szervesen illeszkedik az életművébe, és remek példa arra, hogyan lehet egy film értelmezését a rossz zsánerbesorolással tévútra terelni. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Három szerzői filmje alapján kijelenthetjük, hogy Mike Cahillt továbbra is a párhuzamos világok, a lehetséges univerzumok izgatják, valamint a kérdés, hogy ezek létezése milyen hatással van szereplői életére. Első alkotása, a Felettünk a Föld (2011) gyönyörű példája Hugh Everett 1957-ben kidolgozott sokvilág-teóriájának: a mi Földünk ikerbolygóján, vagyis egy másik Földön egy közlekedési baleset miatt kisiklott élet esélyt kap az újrakezdésre, hiszen Everett szerint a saját világunkban csak egy lehetséges kimenetelét látjuk mindig az eseményeknek, egy másik univerzumban azonban az élettörténetünk egészen másképp alakulhat. 
 
Ahogy a Felettünk a Föld, úgy a következő film, A szem tükrében (2014) esetében is sorsfordító emberi tragédia áll a történet középpontjában, és ebben a filmben is keverednek egymással a sci-fi, a melodráma, a tudományos teóriák és az ezotéria elemei. Ismét csak egy tragikus love storyt láthatunk, amely apropót szolgáltat arra, hogy összecsapjon egymással az ezoterikus és a tudományos világnézet, és megjelenjenek a lehetséges/párhuzamos világok is a filmben – ezek meglétére Cahill ezúttal nem a kvantumfizikát hozza be magyarázatként (Felettünk a Föld), hanem a lélekvándorlást.
 
A Bliss (2021) illeszkedik a sorba: a film újabb értelmezését kínálja fel a lehetséges/párhuzamos világoknak azáltal, hogy saját elménk teremtette álomvilágként ábrázolja azokat. És ezen a ponton siklatja ki az értelmezéseket a film totálisan téves zsánerbesorolása – a Bliss ugyanis sokkal inkább drogfilm, semmint sci-fi, ha első látásra a Mátrixban felvetett, a valós és virtuális világ közti különbség áll is a fókuszában, amire különféle sárga és kék kristályok bevétele után derül fény. Egyszóval a Bliss komikus elemekkel is átszőtt sci-finek látszó drogfilm, amelyben a Cahilltől már megszokott szerelmi történet is fontos szerephez jut. Ez a vonzalom azonban sokkal inkább tűnik a drogok iránti szerelemnek, semmint valós emberi kapcsolatnak, ha a vágyott boldogságot (bliss) egy konkrét szereplő, Isabel (Salma Hayek) testesíti is meg. 
 
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből 
Cahill hagy nyomokat már a film legelejétől, hogy ebben a keretben értelmezzük a történéseket: a főszereplő, Greg (Owen Wilson) a munkahelyén egy fájdalomcsillapító kiváltását próbálja meghosszabbítani telefonon; az irodája ablakából kinézve egy hirdetés látszik, amely ingyenes drogrehabilitációs centrumra hívja fel a figyelmet; a lánya, Emily (Nesta Cooper) pedig kétségbeesetten próbál kapcsolatba lépni vele: minduntalan felbukkan azokban a világokban, ahová Greg alászáll. Ezekből a világokból egyébként kettő van: egy törvényen kívüli hajléktalanlét a híd alatt, koldulással, maradék ételek elfogyasztásával, lopással, kosszal és guberálással; valamint egy mesébe illő, csodás létezés, tengerre néző villával, bőséggel és éteri boldogsággal (és Slavoj Žižekkel, aki arról magyaráz egy partin, hogy lehet, hogy a pokol csak látszat, és nem is olyan rossz hely, mint azt a mennyben hiszik).  
 
Mindkét világban jelen van a Greggel való összetartozását állandóan hangsúlyozó Isabel, aki féltékenyen és veszélyforrásként tekint Emilyre, mondván a lány el akarja választani őt a „lelki társától”. Ha ezen a szemüvegen keresztül nézzük a történéseket, rögtön leegyszerűsödik a cselekmény: Greg, akinek valamikor volt „rendes” munkahelye saját irodával, egyre inkább elmerül a saját képzeletében: a valóságot (a lecsúszott hajléktalanlétet, amelybe a drog visz színt, és hiteti el Greggel, hogy emberfeletti képességekkel rendelkezik) hiszi a látszatnak és a drogok kínálta fantáziavilágot a valóságnak. A gyerekei, Emily és Arthur (Jorge Lendeborg Jr.) próbálják a férfit valahogy visszaterelni a realitásba, jobban mondva – mint a függők környezetében olyan sokszor –, az egyik segítőt, Arthurt már csak a lendület hajtja: régen elveszítette az apjába vetett hitét, és inkább csak a testvére kedvéért vesz részt az akciókban. 
 
A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
Cahill filmjét könnyű félreértelmezni, ha azonban ismerjük az eddigi munkásságát, látható, hogy milyen következetesen halad a maga kijelölte úton, mindig újabb és újabb nézőpontokból megvizsgálva az alternatív valóságok kérdését. Sőt jelen esetben – eddig tőle szokatlanul – még humort is csempészett a filmjébe: a hiperszuper tech álomvilágban Hayek és Wilson tényleg produkál egy-két vicces párbeszédet az aszteroidabányászatról és a szintetikus biológiáról. 
 
Szerencsétlen műfajbesorolása következtében a filmet tényleg könnyű túlbonyolított sci-fiként látni, amely messze nem éri el a Mátrix, a Vanília égbolt vagy az Eredet színvonalát. Csakhogy a Bliss nem ebben a versenyben indult, hanem a drogfilmek kategóriájában, és abban – ha a kivitelezést itt-ott érheti is jogos kritika – egyedi látásmódot hozott.  


 
Címkék: Amazon Prime 2021