Gyilkosok emlékműve / 444.hu
2021.02.03.

„Mocskos zsidók! Mocskos zsidók!” Ezt nem 1944-ben skandálta a felbőszült/fellelkesült tömeg, hanem 2008-ban. „Igény volna rá”, szoktuk mondani gúnyosan. Csak hát a keserű gúnynál jóval több ez a történet. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.

Ács Dániel, a 444 újságírója.
Ács Dániel, a 444 újságírója  
A főváros XII. kerületében, a Hegyvidéken 2005-ben állították föl a Turul-szobrot, Szmrecsányi Boldizsár művét, amely a II. világháború XII. kerületi áldozatainak kívánt volna emléket állítani. A már ekkoriban is létező, de később megerősödő neonáci, újfasiszta mozgalmak afféle kegyhellyé avatták; s mondani sem kell, hogy őket nem a világháború áldozatainak méltó emlékezete motiválta. A szobor amúgy engedély nélkül épült, és a kerület akkori polgármesterének, Mitnyan Györgynek köszönhette törvénytelen fennmaradását, majd pedig az őt váltó Pokorni Zoltánnak.
 
Nevezhetnénk a sors fintorának, hogy kiderült: Pokorni Zoltánt közeli rokoni szálak fűzik a turul talapzatára vésett nevek egyikéhez, Pokorni Józsefhez, aki épp nem áldozat, hanem ellenkezőleg, nyilas tömeggyilkos volt. 
 
Szmrecsányi Boldizsár turulszobra a XII. kerületben.
Szmrecsányi Boldizsár turulszobra a XII. kerületben
A múltfeldolgozás a rendszerváltás óta súlyos adóssága a kormányoknak, amelyek eltérő mértékben, de egyként sikertelenek ezen a terepen. A német út – a „Vergangenheitsbewältigung” – nem bizonyult választhatónak, és Pokorni példája bizonyítja, mekkora baj ez. A múltat meghamisító, lefedő kormányzatok, köztük is kitüntetetten a mostani, szavakban zéró toleranciát hirdetnek például az antiszemitizmus ellen, de tettekben – illetve tettnélküliségben – biztató szemhunyással, olykor ennél többel is jóváhagyják, ezáltal serkentik a mindenféle faji gyűlöletet. Közben persze a szélsőjobboldali csőcseléket is manipulálják: engedik ordítozni, de az erőszak határán visszafogják – vagyis használják kedvük és érdekük szerint.
 
Ács Dániel, a 444 újságírója a XII. kerület parkolási anomáliáiról készült riportfilmet forgatni. Nem tudom, meddig jutott abban az oknyomozásban, amikor belebotlott a turulszobor szomszédságában álló egykori nyilasközpont történetébe, de valódi újságíróra vall, hogy hagyta magát „eltéríteni”. Nem tudom azt sem, vajon olvasta-e korábban Zoltán Gábor Orgia című könyvét, amely meglehetős részletességgel, noha fikciós lepel alatt tárja föl ezt a történetet; vagy a Szomszéd című könyvet, amely voltaképp a regény megírásának és részben utóéletének történetét meséli el.
 
Gyilkosok emlékműve című riportfilmben mindenesetre megszólaltatja az írót is, valamint Csonka Laura levéltárost, Frisch György történészt, Ungváry Krisztián történészt és Rab László újságírót is; Rab volt az, aki a Mozgó Világban megírta, hogy a turulszobor körül látható áldozati névsorban szerepel Pokorni József, a nyilas gyilkos.
 
Szegő Hanna.
Szegő Hanna
A riportfilmben számos archív jelenet látható: eltorzult arccal masírozik velünk szembe a nyilas horda, majd egyszercsak színes lesz a film, és már a 2008-as szélsőjobb masírozást látjuk. Nem kell kommentár ahhoz, ahogy egymásra kopírozódik a két snitt. A Fortepan fotóarchívum képein a XII. kerület több helyszínén – a turulszobor mellett, a Maros utcában, az Alma utcai kórházban – végrehajtott tömeggyilkosságok nyomai láthatók; ezeket teszi élővé Szegő Hanna beszámolója, akit nyolchónapos terhesen fogtak el a környéken razziázó, fosztogató nyilasok, a férjét megölték, ő túlélte...
 
A fővárost már ostromgyűrű vette körül, amikor ezek a magyar gyilkosok a honfitársaikat öldösték, vagyontárgyaikat elrabolták, lakásaikat kifosztották, némelyikbe azonnal be is költöztek. Kun András minorita szerzetes – Kun páter – vezetésével indultak új és új portyára, és nem kellett messzire menniük sem „segítőkész” honfitársakért, sem újabb és újabb áldozatokért.
 
Jelenet a filmből.
Jelenet a filmből
Ács Dániel egy hírportál újságírójaként dolgozza fel a történetet – vagyis a nagyközönséghez szól; azokhoz többnyire, akik nem tudnak ezekről az eseményekről, akik mindeddig elhitték, hogy a magyar nép a második világháborúban a német nácik áldozata volt – de mostantól ezt nem hihetik. És a fiatalok nyelvén, a saját nemzedékéhez beszél, akik közül sokan végképp semmit nem hallottak a „szent turul” és a „tiszta magyar faj” nevében elkövetett tömeggyilkosságokról.
 
Ez, az okkal-joggal remélhető széleskörű hatás az igazi erénye ennek a riportfilmnek, amely a 444 Kör anyagi támogatásával készült.
 
Egy podcast is kapcsolódik hozzá, amelyben Ács Dániel elmeséli a forgatás történetét; kiderül szépen, hogy a mai szélsőjobbnak a turul fennmaradását védő jelenlegi kormánypárti ideológia „ajándékozta” a tömeggyilkosságok egyik helyszínére épített mementót. Amely persze nem az áldozatokra, hanem arra a nemtelen eszmére emlékeztet, amely annyi magyar ember halálát okozta honfitársaik kezétől.
 
A film utóéletéhez tartoznak a tegnap, a ma, és minden bizonnyal a holnap eseményei; Pokorni Zoltán pávatánca, kompromisszumkeresése - "mindkét oldalnak van igazsága" -, magánemberi könnyei, melyeknek évek óta semmilyen polgármesteri-politikusi-történelemtanári következménye nincsen (igen, levetette a nagyapja nevét az áldozatok közül, de ez még mindig magánemberi megoldás), nem-nyilatkozása, amelyek – nincs mit szépíteni ezen – a kormányzat vezérelte múlthamisítás, hazudozás, mellébeszélés és manipulálás hű lenyomatai. A VálaszOnline-nak adott interjúban az az ötlete támad, hogy legyen a turul mindössze egy "tárgy" - ezzel alighanem elkéstünk.
 
A múlt feldolgozása nélkül nincsen jövő. A jelenlegi kormányzat nem a feldolgozással, hanem az átírással, kitörléssel, betoldással, hamisítással foglalkozik, miközben élednek újra a régi eszmék - a 444 filmje erről is szól.
Szerző: Csáki Judit