Az Óbudai Danubia Zenekar online koncertje
2021.01.27.

„Szól a pálca” címmel indított új sorozatot az Óbudai Danubia Zenekar. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.

Ebben a szériában Hámori Máté művészeti vezető a manapság a hangversenyek mind nagyobb hányadában nélkülözhetetlennek tekintett műsorvezető szerepkörét is magára vállalva – ám a megszólaltatandó darabok előtt a szokásos rövid ismertetés helyett alaposabb háttérinformációkkal és elemzéssel szolgálva – vezényli el a műsort. Az ilyesmi nem újdonság persze a zenekar gyakorlatában, egész sorozatok mentek le Eckhardt Gábor többnyire vetített képes és többnyire kiváló moderálásával, de maga Hámori is kipróbálta már magát ebben a műfajban. Természetesen van létjogosultsága az effajta ismeretterjesztésnek, ha egyfelől jól csinálják, másfelől pedig nem vesz el túlságosan sok időt a zene élvezetétől, illetve nem szorítja ki lassan, divatjamúlt, megmosolyogtató intézményként, a jó öreg hangversenyt, amelynek során az előadók se szó, se beszéd, zenélni kezdenek.

Hámori Máté
Hámori Máté
Idétlen címe ellenére a sorozat jól mutatkozott be. A Beethoven-év utózöngéjeként az első pálcakoncert műsora három Beethoven-nyitányból állt: az Egmont-, a Coriolanus- és a 3. Leonóra-nyitányból. A három darab összideje jó fél óra, a teljes produkcióé másfél óra volt; ez az arány egyértelműen azt jelzi, hogy a pálcakoncertek voltaképp nem a hangverseny, hanem az ismeretterjesztő program kategóriájába tartoznak. Amit hallottunk, az leginkább „A hét zeneműve” hagyományát követte, azzal a különbséggel, hogy nem egy, hanem három rövidebb zeneművet mutatott be egymást követően. Közös elem volt viszont a zenei példákkal, idézetekkel meg-megszakított szöveg, amelyet azután a teljes mű megszólaltatása követett. A koncertszerű forma azonban még közvetlenebb, rugalmasabb, megnyerőbb ismeretterjesztési forma is a rádiós felolvasásnál, hiszen Hámori szabadon beszélt, s a zenei idézetek élő zeneként szólaltak meg, s a programot a karmester zongorás illusztrációi is csak színesebbé tették.

Hámori Máté összefogott, szuggesztív, vonzó előadónak bizonyult. Ugyan az első egy-két percben enyhén aggódtam, amikor a „kissé üresnek tűnő Zeneakadémiáról” és a felesége által az előtte fekvő képernyőre küldött szív-ikonról tett említést, de a keresettség és a cukiskodás talán csak a kezdeti lámpaláz következménye volt, mert hamarosan nyomtalanul eltűnt. Fontosabb ennél, hogy a művészeti vezető-karmester jól ismeri a darabokat, nyilvánvalóan a nyitányok történeti-kulturális hátterének is alaposan utánajárt, és csupa megbízható információt közölt. Hámori legfontosabb erénye azonban az, hogy van lényeges mondanivalója magáról a zenéről, és ezt vonzó és könnyen befogadható formában, a nem közérthető szakkifejezéseket kerülve, mégis túlzó egyszerűsítések nélkül tudta átadni hallgatóinak. Jól érzékeltette a népszerű, a mindennapokban gyakran fel is cserélt nyitányok alapvető karakterbeli és formai különbségeit: azt, hogy a 3. Leonóra-nyitány a másik kettőnél is lényegesen komplex stratégiát követ, vagy hogy a Coriolanus „kakukktojás” a három között, mert nem a szabadság áll a középpontjában. Nem mulasztott el viszont rámutatni a darabok közös, Beethoventől elválaszthatatlan zeneszerzői fogásaira, amilyen a motívumok dramaturgiailag oly hatásos ismételgetése vagy az erősen kontrasztáló vagy más személyekkel, fogalmakkal összekapcsolódó zenei anyagok egyidejű exponálása.

Hámori előadásának színvonalassága és színessége jószerint elvonta a figyelmet magáról a zenei teljesítményről. Pedig annak színvonala nem maradt el az illusztrált előadásétól, és határozottan úgy éreztem, hogy az éppen hallott elemzés hatása hallható is volt az Óbudai Danubia Zenekar játékában, annak világos tagolásában, tudatosságában, a különböző szólamok és folyamatok követhetőségében. Az Egmont-nyitány hősi hangja, energiája, jelentőségteljes emfatikus gesztusai; a Coriolanus-nyitányban az individuum belső konfliktusainak, elhatározásainak és megtorpanásainak érzékeny követése; a 3. Leonóra-nyitány remek misterioso hangütése, megragadó érzelmi telítettsége, a kezdettől a visszanyert szabadság fölötti ujjongásig vezető nehéz és kacskaringós út pontos megrajzolása – mindebben benne volt Hámori Máténak nemcsak a karmesteri, de a zene mélyére világító munkája is.
Szerző: Malina János
Helyszín:  Zeneakadémia nagyterme,  Időpont:  2021. január 22.