Felnőttként szeretnénk gyermekünket minél nagyobb biztonságban tudni, és elkerülni azt, hogy bármi olyasmit lásson, ami „nem neki való”. Ennek eredménye gyakran lesz az, hogy nem engedjük őt kapcsolatba kerülni a valósággal. A Vaskakas elmúlt pár éve többek között arra példa, hogyan lehet ízlésesen és stílusosan igazat mondani a gyerekeknek. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Félreértés ne essék: a legjobb, amit tehetünk, ha megpróbáljuk valamennyire megszűrni azt a szeméttengert, ami az internetről ömlik már a legkisebbekre is. Ugyanakkor a szülők és a pedagógusok sokszor elfelejtik, hogy a gyerek, legyen bármilyen kicsi, éppúgy abban a társadalomban él, ahol ők. Érzékeli a társadalmi igazságtalanságokat, mert lát hajléktalanokat az utcán, hall politikáról a tévéből vagy a szüleitől, és megtapasztalja a társadalmi nemi szerepekkel járó előnyöket vagy hátrányokat már az óvodában. Így nem csak kapcsolatba kerül mindezzel, hanem nagyon érdeklődik is e témák iránt, kérdései lesznek, amiket nagyon nehéz úgy megválaszolni, hogy az számára érthető és kielégítő legyen, és ne keltsen benne szorongást. A Vaskakas Bábszínház előadásaival erre tesz kísérletet, igen magas színvonalon.
 Hamupipőke |
Hogy a győri bábszínház ilyen nyitott és progresszív módon működik, abban valószínűleg több tényező is szerepet játszik. Ezek közül az egyik az, hogy a színházat huszonnégy éve igazgató
Kocsis Rozi ezt képviseli, és ez alapján válogatja össze munkatársait. „Egy jó vezető nem attól jó, hogy mindent ő akar csinálni, hanem hogy a megfelelő embereket veszi maga mellé” – nyilatkozta az igazgatónő egy 2012-es,
lapunknak adott interjújában.
Habár a Vaskakas Bábszínházban rengeteg nagyszerű bábművész dolgozott megalakulása óta, cikkem az elmúlt pár évadra koncentrál, ebben pedig – strukturális szempontból – Markó Róbert játszotta az egyik legfontosabb szerepet. Markó 2010-ben került a színházhoz, 2011 szeptembere óta művészeti munkatársként, 2017 óta művészeti vezetőként dolgozik itt. 2017 más szempontból is fontos fordulópontot jelentett a színház életében. Bár a Vaskakas addig is figyelmet fordított a fiatalításra (Gergely Rozália 2013 óta, Bora Levente 2015 óta társulati tag, de a bábszínházban játszott korábban Csillag Botond, Rácz /Csillag/ Panni és Somodi Réka is), 2017-ben öt, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen frissen végzett bábszínészt szerződtetett, Főglein Fruzsinát, Kovács Domokost, Horváth Márkot, Makó-Valentyik Annát és Nagy Petrát – az utóbbi három még most is a Vaskakasban dolgozik.
 Kádár Kata revü |
A 2017/18-as évadban mondott le addigi főrendezői posztjáról
Tengely Gábor. Fontos megemlítenünk, hogy Tengely győri jelenléte is megújulást hozott a társulat számára. 2007-es
Kádár Kata revü című előadása után (amely nemcsak a Vaskakas, de a hazai felnőtt bábelőadások történetében is mérföldkőnek számított) is több jelentős előadást rendezett itt. (
Repülési lecke kezdőknek, 2010 - a Vaskakas és az ESZME közös produkciója;
Hanyistók, avagy a grófkisasszony és a lápi szörny története, 2014; Csillagszedő Márió, 2012;
Vas Laci! 2013;
Hamupipőke, 2018)
Markó Róbert 2017-ben a bábművész Ujvári Jankát váltotta a színház művészeti vezetői posztján. Az elmúlt négy évben a Vaskakas ugyanazt az irányt követi, mint korábban: színvonalas előadásokat hoz létre minden korosztály számára, ám műsorpolitika tekintetében mintha egy árnyalatnyival összefogottabban tenné ezt. És ugyan hivatalosan a színháznak nincs főrendezője, Markó Róbert 2017 óta nyolc előadást rendezett, így a rendezői látásmódja erősen meghatározza, milyennek látjuk ma a Vaskakast.
Markó Róbert elsősorban ismert és igen népszerű történeteket dolgoz fel előadásaiban, új megvilágításba helyezve azokat. Az
Óz a boldogságkeresésről szólt, valamint arról, hogy annak megtalálása sokszor problematikus, a sárgaköves út végére érni nehéz döntésekkel és lemondásokkal jár. A
Vuk – habár az eredeti műben is megjelenik ez – Markó rendezésében (és Gimesi Dóra átiratában) elsősorban a felnövésre, annak nehézségeire összpontosít.
A halhatatlanságra vágyó királyfi a halállal való szembenézést és annak elfogadását tematizálja. A
Makrancos Kata junior pedig arról szól, hogy mi történik akkor, ha egy lány fellázad a neki szánt női szerepek ellen.
 Óz |
Ahhoz, hogy az egyes előadások frissek, aktuálisak legyenek, és olyan nyelven szólaljanak meg, amit a gyerekek jól értenek, szükség van új történetekre, illetve a régi, ismert történetek átdolgozására. Tudja ezt a győri bábszínház is, ezért találkozunk produkcióinak színlapján annyi kortárs magyar író nevével. Például
Lackfi Jánoséval (
Paradicsomleves betűtésztával),
Szálinger Balázséval (
A halhatatlanságra vágyó királyfi),
Kovács András Ferencével (
Egerek könyve) és
Tandori Dezsőével (
Medvék minden mennyiségben). Ám a legtöbb átirat és színpadi szöveg két író-dramaturg munkája,
Nagy Orsolyáé és
Gimesi Dóráé, akik a magyar bábszínházi szakma legtermékenyebb és legkülönlegesebb szerzői közé tartoznak. Nagy Orsolya szerepe a Vaskakasban az elmúlt években kiemelten hangsúlyos, hiszen a bábszínház rezidens dramaturgjaként dolgozik.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a Vaskakas (és a magyar bábszínházi szakma) talán legnagyobb felismerése az, hogy merni kell a gyerekekkel bármiről beszélni, mert ők pontosan ugyanabban a világban élnek, amiben mi. „A gyerekeknek mindenről lehet beszélni az öncélú erőszakon, a pornográfián és a politikán kívül” – mondta 2012-ben Kocsis Rozi, ám az elmúlt pár évadból úgy tűnik, az idő némileg felülírta ezt a kijelentését. A színház ugyanis érdemben kommunikál a férfi-női esélyegyenlőségről két előadásában is (
Makrancos Kata junior, rendezte: Markó Róbert;
Hamupipőke, rendezte: Tengely Gábor) és a hatalmi elnyomásról a
Hajós Zsuzsa által írt és
Tárnoki Márk által rendezett
Lúdas Matyiban (2019), amely az erőszak és az erőszakmentesség dilemmáját dolgozta fel az általános iskolás korosztály számára. (Ugyanez a téma jelenik Markó Róbert Bóbita Bábszínházban bemutatott, valamint Benkó Bence és Fábián Péter Szegedi Nemzeti Színházban bemutatott
Lúdas Matyijában is.)
 Münchausen báró kalandjai |
A Vaskakas számára azonban nemcsak a társadalmi szerepvállalás az érdekes, hanem az izgalmas formai kísérletek is. A színházi előadás mindig összművészeti alkotás, amelynek fontos komponense a képzőművészet. Hatványozottan igaz ez a bábszínházra, ahol a látvány- és bábtervezők több lehetőséget kapnak arra, hogy autonóm alkotói munkát végezzenek, mint az élő színházban. Ilyen autonóm, de a bábszínházi munkát nagyon régóta és közelről ismerő képzőművész például
Boráros Szilárd, aki a Vaskakas legkülönlegesebb látványterveit és bábjait készítette az elmúlt években (
Egerek könyve, Misi mókus kalandjai, Vuk). Színes, abszurd és nagyszabású látványvilágával különleges atmoszférát teremtett
Svila Velichkova két előadásban, 2017-ben a
Münchausen báró kalandjaiban (rendező:
Biserka Kovelska), valamint 2019-ben az
Ózban (rendező: Markó Róbert). Izgalmas formai kísérlet volt még Horváth Márknak a népi betlehemes bábjáték hagyományait újragondoló
Leszállt az ég dicső királya című előadása is 2019 decemberében.
Ám ahhoz, hogy a gyerekekhez eljussanak ezek a történetek és találkozzanak a Vaskakas által felkínált különleges vizuális világgal, szükség van a felnőttek együttműködésére is. Egy progresszív vidéki bábszínházi műhely működésében pedig ez nagy kihívást jelelent. „Az elmúlt huszonhat évben azon dolgoztunk a kollégáimmal, hogy minden évad repertoárjával egy kicsit meghaladjuk az előzőt, és fokozatosan egyre bátrabb előadásokat hozzunk létre. A közönségünk pedig elkezdte szeretni és érteni ezt, mostanra kikérik maguknak a rossz minőségű előadásokat” – mondta Kocsis Rozi
egy 2018-as interjúban. A bábszínház külön figyelmet fordít a pedagógusok színházi edukálására is: minden évben tart egy minifesztivált a győri pedagógusok számára, ahol az érdeklődő tanárok, óvodapedagógusok közelebbről is megismerhetik a társulat által képviselt színházi esztétikát.
 Alaine - ideje a meghalásnak |
„A báb nem korosztály, hanem műfaj” – hirdeti évek óta a Budapest Bábszínház, de a Vaskakas történetében is megfigyelhető az a szándék, hogy egyre több korosztály felé tudja kinyitni kapuit. Lefelé és felfelé is: így már hosszú ideje kiemelten fontos a társulat számára a legkisebbek színháza. Az elmúlt öt évben a Vaskakas nyolc csecsemőszínházi előadást (ezek 0-3 éves korú kisgyermekeknek szóló színházi előadásokat jelentenek) készített, ami igen figyelemre méltó szám, emellett 2015-ben egy nemzetközi csecsemőszínházi fesztivált is szervezett.
A Vaskakas missziói közé tartozik, hogy elfogadtassa a bábszínház műfaját a felnőtt közönséggel. Ennek már hosszú évekre visszatekintő hagyománya van a győri teátrumban: az első felnőtteknek szóló bábelőadás
A három testőr volt (rendező:
Sramó Gábor) az 1995/96-os évadban, amelyet a társulat 2003-ig sikerrel játszott. Ezt követte
A Majomkirály legendája (rendező:
Krizbai Judit) 1998/99-ben, a
Vízkereszt (rendező:
Lengyel Pál) 2000/2001-ben, a
Csárdáskirálynő (rendezte:
Peter Pasov és
Zsenya Pasova) 2005/2006-ban, a
Kádár Kata revü 2007-ben, a
Leányálom Kft. 2013-ban (rendező:
Pelsőczy Réka) – ez utóbbi máig szerepel a színház repertoárján. És elkészült
Markó-Valentyik Anna két saját produkciója is, először az
Anyajegy (2016), majd az
Alaine – Ideje a meghalásnak (2019, rendezte:
Ladányi Andrea), illetve
Bora Levente Akvárium című munkája. És bár az utóbbi kettő nem a Vaskakas saját produkciója, mégis fontosnak tartom itt említeni őket, hiszen létrejöttüket a Vaskakas is támogatta. A bábszínház és az
Orlai Produkció közös, felnőtteknek szóló előadása volt
A hullaégető (2017, rendezte: Pelsőczy Réka) is.
A felnőtt nézők irányában való nyitottság következménye az is, hogy a Vaskakasban láthatók az Orlai Produkció vendégelőadásai. (Korábban az Orlai Produkció előadásai Gáti Oszkár győri befogadószínházában, a Menházban is vendégszerepeltek.) Ez pedig elvezet minket ahhoz a rendkívül komplex kérdéskörhöz, hogy miként kapcsolódik a Vaskakas mint intézmény a győri kulturális élethez?
 Győrkőcfesztivál. Fotók: Vaskakas Bábszínház |
Fontos tudni, hogy a győri kulturális élet összességében igen szegényesnek mondható. Ez több együttható következménye, így például annak, hogy egy olyan egyetemi városban, ahol nincs bölcsészettudományi kar, igen szűk réteg a humán értelmiség. Másrészt 2006-tól 2019-ig ült a város polgármesteri székében Borkai Zsolt, aki kevés figyelmet fordított a kultúrára (az ő nevéhez fűződik például az a szomorú eset, amikor a Mediawave összművészeti fesztivál 2010-ben elhagyta Győrt). A színházi paletta ennek mentén nem túl sokszínű a városban. A Győri Nemzeti Színház nem tartozik a legprogresszívebb vidéki színházi műhelyek közé, a Gáti Oszkár által vezetett Club70 (amelyet a Menház után alapított) befogadószínház, könnyen szállítható budapesti produkciókat lát vendégül, a Győri Balett mára árnyéka egykori önmagának, társulata látványos szórakoztatószínházi előadásokat hoz létre. Ezenkívül van még a városban egy remek független színházi nevelési társulat, a RÉV Színház, egy kitűnő zenekar, a Győri Filharmonikus Zenekar, és nagyjából itt el is értünk a felsorolás végére.
Mindebből az következik, hogy a Vaskakas Bábszínház bizonyos tekintetben hegemón helyzetben van, mint az önkormányzat által támogatott, színvonalas produkciókat létrehozó színházi műhely. A felnőtteknek szóló előadások készítését és befogadását például valószínűleg ez a helyzet is motiválja, nemcsak a puszta szakmai érdeklődés – a bábszínház vezetése azt ismerte fel, hogy a győri közönségnek nagyítóval kell keresnie az igényes kulturális programot a városban, változatos profiljával pedig erre az igényre reagál.
És volt még egy nagy felismerése a győri bábszínháznak: hogy kevés a városban a színvonalas nyári fesztivál. A Győrkőcfesztiválról valószínűleg mindenki hallott már, akinek gyereke van. 2007-ben indította útjára a Vaskakas, mára Győr legfontosabb turisztikai eseménye, és ez a tény rendkívüli módon megerősíti a bábszínháznak a városban betöltött pozícióját. Ráadásul a fesztivál programja évről évre egyre színvonalasabb, az idelátogató családok nem csak élményeket szereznek, hanem ismerkedhetnek a kortárs bábjátszás, irodalom, képzőművészet és zene elismert képviselőivel is.
Összességében a Vaskakas Bábszínház elmúlt pár évadjáról azt lehet elmondani, hogy társulata a korábban megkezdett utat folytatva állandóan törekszik a fejlődésre. Az utóbbi években ez a szemléletmód talán a korábbiaknál is konzisztensebb, a bábszínház pedig egy állandóan megújulni és fiatalodni képes intézmény.