A Bridgerton család / Netflix
2021.01.11.

A 19. századi brit arisztokrácia olykor Billie Eilish zenéjére táncol a Netflix egyik legszórakoztatóbb, pikáns és szellemes adaptációjában. FÁTRAI KATA ÍRÁSA.

Talán még emlékszik, nyájas olvasó, a tavalyi év egyik gyöngyszemére, Autumn de Wild debütáló rendezésére, amely immár nemcsak megnyitotta, hanem szélesre tárta a kapukat a modernebb hangvételű, a zsánert megreformálni kívánó kosztümös adaptációk számára. Az Emma. hagyományát folytatva alkotta meg Chris Van Dusen és Shonda Rhimes a Gossip Girl – A pletykafészek és helyenként A szürke ötven árnyalatának szerelemgyerekét Jane Austen korabeli köntösébe bújtatva.
 
és Regé-Jean Page
Phoebe Dynevor és Regé-Jean Page
A Julia Quinn mai regénysorozatán alapuló történet az 1813-as londoni báli szezon idején játszódik, amikor is a nemes családok korban megfelelő lányait bemutatják a társaságnak, bevezetve őket a "házassági piacra". Az elsőbálozók közé tartozik Daphne Bridgerton (Phoebe Dynevor) is, akit a szezon legígéretesebb hajadonjaként tartanak számon Marina Thompson (Ruby Baker) megérkezéséig. Nemcsak Miss Thompson sikere, de Anthony (Jonathan Bailey), Daphne kritikus bátyja is ritkítja a kérők számát, így Miss Bridgerton szövetséget köt Simon Bassettel (Regé-Jean Page), Hastings hercegével. A megjátszott udvarlással a város legjobb partijának számító herceg megszabadul a kerítő anyáktól, Daphne pedig a versengésre kész nőtlen úriemberek vágyává válik. A szezon jelentősebb eseményeiről a titokzatos Lady Whistledown (a csodás Julie Andrews/Hámori Ildikó narrálásával) pletykalapja tudósít mindenkit – soraival akár jegyességeket is felbontva.
 
Fontos sietve jeleznem, legdrágább nyájas olvasó, hogy A Bridgerton családot tudnunk kell a helyén kezelni. A sokszínű színészgárda nem árulkodik történelmi hűségről (bár egyes teóriák szerint Sarolta királynő valóban rendelkezett afrikai felmenőkkel is), ezt pedig nem is érdemes számon kérnünk egy fikción alapuló komédián, azonban a herceg de facto keresztanyja, Lady Danbury (Adjoa Andoh) mégis megadja a választ felmerülő kérdéseinkre: szép mentés ez az alkotók részéről. [A témáról és a körülötte támadt vitáról lásd pl. az alábbi összefoglalót: ide kattintva - a szerk.] A sorozat a realizmushoz helyenként túl meseszerű vagy naiv, de leginkább túl excentrikus. A színes-szagos, habos-babos jelleget, egyúttal az Emma. örökségét is erősítik a harsány, részletgazdag jelmezek, a mindvégig gyönyörű, ám néhol túlzó pasztell díszletek, merész frizuraköltemények és az évadot átszövő, a régens-korra jellemző bujaság. A tobzódó látványvilág mégsem válik grandiózussá; a főként Daphne-ra jellemző puhaság és letisztultság ízléses, mértéktartó összhangot eredményez. Az atmoszférát tovább erősítik a kortárs popdalok instrumentális feldolgozásai: Taylor Swift vagy a Maroon 5 dalai még sosem voltak olyan jók, mint a Vitamin String Quartet előadásában.
 
Adjoa Andoh
Adjoa Andoh
A Bridgerton család komolyabb oldalát is megmutatja, amikor többek között a korabeli női sorsról vagy a szeretetlen gyermekkorról beszél, méghozzá a könnyed, humoros és drámaibb szekvenciák ideális egyensúlyát mindvégig szem előtt tartva, a tónusváltásokat pedig a zenei aláfestésben is érvényesítve. A nők helyzetének és megítélésének megkérdőjelezése, a magától értetődően elővezetett erős női karakterek finoman szövik át feminizmussal a szellemes, csípős megjegyzésekkel tarkított dialógusokat. Lady Whistledown pletykalapja önmagában is zseniális, emellett pedig a szatirikus hangnemet néhol csúcsra járatva gyorsítja fel a cselekményt a pletykák, botrányok szinte azonnali publikálásával, ezáltal az epizódok megfelelő ritmusát is biztosítva. Azt azonban e sorok írója sem tudhatta, hogy a nyomozás Lady W. rejtélye után módfelett kielégítő megoldással fog szolgálni.
 
A nagyszerű színészgárdának köszönhetően a művelt, szellemes karakterek igazán szerethetővé válnak; hatásukra a néző egy ponton túl már nemcsak szórakozik, hanem otthon érzi magát a Bridgerton-féle világban. A figurák közül külön kiemelendő Hastings hercege, akinek árnyalt személyisége, múltja és motivációja sokkal több szimpátiát ébreszt, mint a közkedvelt Mr. Darcy. Regé-Jean Page a Sok hűhó semmiért filmbéli hercegét, Denzel Washingtont idézi magabiztosságával, átható, kedves tekintetével és hűvös eleganciájával.
 
Az "ötven árnyalat"-trilógia diadalát látva tévedés lenne azt állítani, hogy a sorozat pikáns jelenetei kevéssé járulnak hozzá a produkció sikeréhez, azonban a 21. századi szabadosságot jól ötvözi a 19. század szexualitáshoz (is) kapcsolódó korszellemével: így válik a konfliktus fő indikátorává a felvilágosítás szinte teljes hiánya, illetve döntő cselekményformáló kérdéssé a születésszabályozás megértése. Azonban az arcpirítóan erotikus szcénákon túl a sorozat a 2005-ös Büszkeség és balítélet ikonikus jeleneteit megidéző romantikus pillanatoknak sincs híján.
 
A Bridgerton lehengerlően vegyíti több területen is a modern gondolkodást és a 19. századi tradíciókat – Ariana Grande, Offenbach és Sosztakovics remekül megfér egymás mellett –, miközben egy percre sem veszíti szem elől valódi célját: a szórakoztatást. A befejezés ügyesen nyitva hagyja a lehetőséget a folytatásra, a megismert mellékszereplők történetéhez pedig a regénysorozat hét kötete szolgáltatja az alapanyagot. Chris Van Dusen alkotását leginkább a macaronhoz tudnám hasonlítani: van, aki nem szereti; van, akinek túl édes; és van, aki bele tudna fulladni. A kérdés már csak az, nyájas olvasó, hogy Ön vajon melyik táborhoz tartozik?
 
A sorozat adatlapja a Magyar Filmadatbázisban itt található. 
Szerző: Fátrai Kata