Lucia Berlin: Este a paradicsomban / Isten hozott idehaza
2020.12.13.

Lucia Berlin sem volt próféta saját hazájában; publikált ugyan életében, de művei a megérdemelt elismerést csak szerzőjük 2004-es halála után kapták meg. Külföldön, így Magyarországon is sokáig ismeretlen maradt, egészen a Bejárónők kézikönyve című novellaválogatás 2017-es megjelenéséig. Az Este a Paradicsomban a második kötete magyar fordításban. DÁNYI DÁNIEL RECENZIÓJA.

Nagy felfedezés egy-egy új szerző világa, de utána megmarad még egy visszafogott, de nagy izgalom: várni, hogy hátha van folytatás. A Bejárónők kézikönyve című posztumusz novellaválogatás hallatlan sikerével Lucia Berlin váratlanul bukkant fel, a teljes fegyverzetben előpattanó ismeretlen klasszikus talán nem is túlzó eposzi jelző erre az irodalmi sikerjelenségre. Ám ez a novellaválogatás nyilvánvalóan nyitva hagyta az ajtót: ahol válogatni lehet, ott van még több is. Berlin egész élete során írt és publikált, miközben dolgozott, utazott és gyereket nevelt, tanított, egyszóval: élte az életet, amit meg is írt.


A mára trendivé vált autofikció feltalálása nyilván nehezen köthető egyetlen szerzőhöz, de Lucia Berlin biztosan már akkor csinálta, amikor ez még nem volt menő. Mivel Berlin érezhetően, olykor expliciten a saját életéből meríti a mondanivalóját, ezt a prózautazást mindenképp el kellett látni afféle térképpel, vagy megoldókulcs jellegű függelékkel – amit a Lucia Berlin-hagyaték kiadói épp az Isten hozott idehaza életrajzi kötetben adtak az olvasó kezébe, ami ebben a magyar kiadásban szó szerint egybe is lett fűzve a fikciós művekkel. Ez az önálló függelék nagyrészt Lucia Berlin készülő önéletrajzi írásait tartalmazza, az életútját Alaszkától Argentínáig, Mexikón és Chilén át New Yorkig skiccekben emlékezi végig, 1936-tól 1966-ig bezárólag. Jegyzetek, fényképek, baráti és családi levelezések kerekítik ki ezt a tragikusan félbemaradt önéletírást: hosszas betegeskedés után Berlin 2004. november 18-án, a születésnapján távozott, és az Isten hozott című írása is ezzel maradt félbe.

Az Este a paradicsomban kötet pedig nagyrészt ott kell folytassa, ahol az előző novellák: tovább meséli egy rendkívül sokszínű életút apróbb és nagyobb szabású darabjait, a már megismert jellegzetes éleslátással, szókimondással és eleven sziporkával. Mégis alapvetően más lesz egy ilyen folytatás, hiszen a szerkesztés már nem foghatja kétszer ugyanabba a csokorba az újabb szövegeket: ahogy a Bejárónőknél, a helyszínek, színhelyek, gyanúsan hasonló (ám sokszor máshogy, bár hasonlóan elnevezett) szereplők és visszatérő motívumok között itt is sok átfedés van. Sőt, sokszor mintha ugyanazt az eseményt vagy történetet írná meg több nézőpontból, más-más variációkkal.

Az olvasó tehát itt nem csak a Lucia Berlint ténylegesen körülvevő világot járhatja be újra, de szinte dokumentálva követhet nyomon egy írói pályát, annak leginkább vegyesnek tekinthető felhozatalát. Vannak határozottan csiszolatlannak ható írások is. Az életrajzi érdeklődéstől egészen a zsáner fikcióig, a mind terjedelemben, mind érdeklődésben el-eltérő darabok mégis egybetartoznak. A címadó írás egy Puerto Vallarta-i fogadó jeleneteiben vonultat föl jó pár amerikai celebet, akik Az iguána éjszakája forgatása közben járnak le lazítani, pletykálni, betépni és egymást felszedni – fél Hollywood ott pörög egy 1963-as munka-nyaraláson, és a sztárok egyszer csak úgy viselkednek, mint egy elvaduló házibuliba tévedt osztálykirándulás. Az Anando például egy realizmusba ágyazott délamerikai szappanpera-zsánerdarab, ahol a fiatal és kísérő nélkül maradó szűzlány egy kőgazdag sármőr családi villájába látogat, ahol is látványosan, díszletezetten romantikus liliomtiprás-balettet nyomnak a vadregényes pampákon, komplett hintós üldözős jelenettel, és némi társadalmi kommentárral: az idősebbik fiú nem csak flörtöl a szocialista eszmékkel, de össze is jön egy rangon aluli szerelem, egészen a családi vagyonból kitagadásig - hát, hogy ezek a gazdagok...

Bár Berlin stílusa egységesen olvasmányos, az Este a Paradicsomban-kötet messze nem minden darabja könnyed olvasmány. Az írások visszatérő témái az emberi elszigeteltség, depresszió, elidegenedés, drogfüggőség és alkoholizmus, társadalmi stigmák, hátrányok. Az újrakezdett életet leromboló hívatlan drogdíler tetemének eltávolítása. Az alkoholizmus mint női sorsközösség, ahogy egy reménytelenné röhögött közös ivászat közös bealvásba hanyatlik. Minderről lehet, és kell is olvasni, és szerencsére bízhatunk benne, hogy Berlin megőrzi a humorát a végsőkig, még ha olykor el is sötétül a paradicsom fölött az ég. A megrekedő, tönkremenő életek és kapcsolatok számtalan vidám, színes, eleven jelenettel, jól elkapott dialógusokkal, gondosan felépített és adagolt cselekménnyel vannak tele – de mégiscsak tönkremenő életek és kapcsolatok. Mint a valóságban, csak valahogy még inkább.

Viszont bárhová is kalandozik velünk az elbeszélés, Lucia Berlin prózája minden módon a saját hitelességre épül, hiszen bármennyire rögrealista vagy épp stilizáltnak ható az elbeszélő hangja, az alapértelmezett szokásosnál is jobban hiszünk benne, hogy ez a történet a maga módján valós eseményeket ír le. Pont emiatt olyan ambivalens szerkezet ez a kettős folytatáskötet: ha összenézzük az Este a Paradicsomban és az Isten hozott idehaza szövegeit a Bejárónők kézikönyve novelláival, kissé elmosódnak a realitás és a fikcionalizálás körvonalai, bár az említett hitelesség nem remeg bele. Sőt, inkább tanulságos megismerni a saját életből történő autentikus, kézműves fikciógyártás lehetőségeinek ilyen kézenfekvőn esettanulmányozható sokféleségét. Végül is milyen irodalom ez az önéletrajz? Milyen önéletrajz az autofikció? Elmondható-e ugyanaz a történet kétszer? Na és másképpen, és akkor hányszor?

Az amerikai realizmus eredeti hangja magyarul is élvezhetően szól, ez ebben a kötetben Lukács Laura fordító érdeme. A rengeteg egzotikus tárgyi, nyelvi és kulturális reália között néhol lábjegyzetek is segítenek eligazodni, és mivel nem ritka a spanyol nyelvű szófordulat vagy dialógusrészlet, ezekről egy egész kis szótár lapozható fel a kötet legvégén. Ritka alkalom, hogy ennyi megfejtési lehetőség kerüljön egy olvasó kezébe, és ilyen közel kerülhessünk nem csak szöveghez, hanem íróhoz. Ez a több szintű bemutatás, az író személyisége iránti érdeklődés felkeltése mindenképp javára írandó az Este a Paradicsomban kötetnek, még ha hullámzó is a második válogatásba beemelt változatos szövegek hatása. Ami a Bejárónők kézikönyvében az átütő erejű összhatás, az itt a több irányú visszacsatolás: vázlatokhoz, B-verziókhoz, képes és képtelen életrajzhoz.

Szerző:  Lucia Berlin,  Cím:  Este a Paradicsomban,  Fordító:  Lukács Laura,  Kiadó:  Jelenkor Kiadó,  Kiadás éve:  2020,  Oldalszám:  556 oldal,  Ár:  3699 Ft