Bartók Világverseny – Zeneszerzőverseny 2020: díjkiosztó és gálakoncert
2020.12.06.

Sokszor tapasztalhattuk az elmúlt háromnegyed évszázad zenei termését hallgatva, milyen hosszúra nyúlik Bartók árnyéka, s milyen sok új műre vetül évtizedekkel a komponista elhunyta után is. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.

A róla elnevezett zeneszerzőverseny díjnyertes pályamunkáit hallgatva ismét meggyőződhettünk arról, hogy a megfigyelés fedi a valóságot.
 
A Bartók Világverseny ezúttal először adott lehetőséget zeneszerzőknek arra, hogy összemérjék tudásukat. Mindjárt az elképzelhető legnehezebb feladatot szemelték ki számukra: vonósnégyes írására ösztönözték öt világrész fiatal komponistáit – olyan műfajt nevezve meg a versengés terepéül, amelyben Bartók felülmúlhatatlan remekművekkel gazdagította a zeneirodalmat. Bartók hat vonósnégyeséről joggal vélik sokan, hogy e kompozíciók mélységükben és komplexitásukban közvetlenül kapcsolódnak Beethoven kései kvartettjeihez – a szellemi igényességnek azon a magaslatán szólalnak meg, amelyen a bécsi klasszika nagy tetőzőjének (és a romantika előkészítőjének) elvont és nehezen emészthető utolsó vonósnégyesei.
 
Korossy Vonósnégyes
Korossy Vonósnégyes
Az eredményhirdetést és a győztes művek előadását rövid koncert előzte meg. Három magyar vonósnégyes – az a három együttes, amely a három díjnyertes művet szólaltatta meg – egy-egy nagy kvartettkomponista zenéjéből játszott ízelítőt. Az Accord Vonósnégyes (Mező Péter, Veér Csongor – hegedű, Kondor Péter – brácsa, Ölveti Mátyás – cselló) Mozart Esz-dúr vonósnégyesének (K. 428), a Kökény Vonósnégyes (Kökény Eszter, Dósa Csenge – hegedű, Görbicz Fülöp – brácsa, Tomasz Máté – cselló) Beethoven F-dúr vonósnégyesének (op. 18/1) nyitótételét adta elő, a Korossy Vonósnégyes (Korossy-Khayll Csongor, Tóth Kristóf – hegedű, Osztrosits Éva – brácsa, Devich Gergely – cselló) pedig Bartók 3. vonósnégyesét tolmácsolta – ez utóbbi mű hiánytalanul hangzott el.
 
Az előadások fokozatosan emelkedő színvonalat mutattak. Az Accord Kvartett teljesítménye kifejezetten gyenge volt: szálkás, fénytelen, salakos tónus, pongyola kidolgozású, elnagyolt dallamok, hamisság. Különösebben nem csodálkoztam az alacsony színvonalú produkción, hiszen ezt az együttest még soha nem hallottam jónak, inkább az lepett meg, hogyan kaphattak feladatot egy ilyen rangos eseményen. A Kökény Vonósnégyes Beethoven-előadása már sokkal rendezettebb összképet mutatott, de igazi ihletettségről, magával ragadó muzikalitásról, a kamarazenészek egymást inspiráló játékának termékeny légköréről ez esetben sem beszélhettünk. Az utóbbi a harmadik együttes, a Korossy Vonósnégyes Bartók-olvasatának hallgatóját villanyozta fel: ez a produkció már jót állt a műért, kidolgozottan, élénk karakterekkel, hiteles lendülettel és a műhöz illő hangzással képviselte Bartók alkotását.
 
A versenyre 348 pályamű érkezett, az első forduló zsűrije (Bella Máté, Serei Zsolt, Tornyai Péter, Vajda János) 16 kompozíciót juttatott tovább a második fordulóba, ahol a korábbitól eltérő összetételű döntőzsűri (Eötvös Péter, Unsuk Chin, Chaya Czernowin, Fekete Gyula, Johannes Meissl) bírálta el a darabokat. A hangversenyen a három dobogós helyezést elért mű szólalt meg, előbb azonban beszédet mondott a Zeneakadémia rektora, Vigh Andrea és a döntőzsűri elnöke, Eötvös Péter. A három győztes a világjárvány miatt nem lehetett jelen a Zeneakadémia Solti-termében, közönség nélkül megrendezett, interneten közvetített eseményen, ám mindhárman bemutatkoztak egy-egy rövidfilmben, amelyet a közvetítés nézői is láthattak-hallhattak.
 
A III. díjas Kim Jonghoon (Dél-Korea) Papel (Bábel) című kompozícióját a Kökény Vonósnégyes adta elő. Élvezetesnek éreztem a darabban a hangszeres szólamok beszédességét, vonzónak találtam a komponálásmód érzelmi intenzitását, a kvartettműfajnak a négy hangszerjátékos közötti kommunikációként való értelmezését. Tagolt és hatáselemekben gazdag volt ez a jórészt konzervatív gondolkodásmódot tükröző zene, amely effektusaiban (glissando, tremolo, sűrű repetíció), hangzásvilágában sem újított, megmaradva a hagyományos hangszerhasználat és a megszokott színvilág lehetőségeinél.
 

Noh Seung Jo, akinek művét a zsűri II. díjjal jutalmazta, szintén Dél-Koreában született. Ő maga huszonhárom, III. díjas honfitársa huszonegy éves. A Caveman (Barlanglakó) című kvartettet az Accord Vonósnégyes adta elő. A szerző vallomása szerint a kétéves alkotói válságot feloldó műben zenéje különféle „testérzeteket” kíván megjeleníteni, mint mondta, Bartókkal összhangban – sajnos nem sikerült rájönnöm, mit ért e fogalom alatt. Ezúttal is hagyományos összképet nyújtó darabot hallottunk, viszonylag jól követhető és felismerhető motivikus kapcsolódásokkal és megfelelésekkel, sok apró gesztusból összeálló, töredezett mozaikformával, élénken pulzáló ritmikával és szuggesztív hangsúlyokkal.
 
Okamoto Sinszuke a verseny harminchárom esztendős, japán I. díjasa Calligraphy for Air and Ground (Kalligráfia Földre és levegőre) című alkotását a szerző szülőfalujának természeti adottságai ihlették. A komponista a művet olyan hangsorra építette fel, amelybe Bartók Béla nevét kódolta, így kívánva leróni tiszteletét az alkotó előtt, akinek munkái nagy hatással voltak fejlődésére.
 
A darab sűrű textúrájú, de élénk belső mozgásokkal tagolt zenei folyamat, amelyben, akárcsak a harmadik díjas alkotásban, igen fontos a beszédes hangszerhasználat, és – akárcsak a második díjas kompozícióban – az effektusok (glissandók, repetíciók, üveghangok, éles, felkiáltásszerű közbeszólások) erőteljes, kifejező használata. A mű erősen épít a színekre – azoknak nemcsak hangulatot, de emóciókat is megjelenítő képességére is.
 
Kritikusként szerettem volna a három díjnyertes művet partitúrával is meghallgatni, erre azonban a szervezőktől kapott információ szerint a verseny szabályai nem adtak lehetőséget. Az alkotásokat pusztán hallás után megítélve három alapvető tulajdonság tetszett számomra meghatározónak. 1) A pályázók nemcsak tiszteletkörként említették bemutatkozásukban, hogy fontos számukra Bartók zenéje, ez magukból a kompozíciókból is kihallható. 2) A három mű között nehéz kvalitáskülönbséget tenni, sőt még stílusukban, gondolkodásmódjukban is sok a hasonlóság. 3) Az előbbiekkel összefüggésben ez a három kompozíció azt a csalóka érzetet keltheti a gyanútlan hallgatóban, mintha még ma is létezne „korstílus” – pedig hol vagyunk már azoktól a zenetörténeti korszakoktól, amelyekben ez még elképzelhető volt!
 
Összegezve: három magas színvonalú, tartalmas zenehallgatás lehetőségét kínáló, gondolatgazdag mű lett dobogós a Bartók Világverseny zeneszerzői seregszemléjén – három mű, mely tisztes szakmai és művészi színvonalat kínál anélkül, hogy bármelyik is emlékezetes volna, vagy jelentős élménnyel ajándékozná meg a zenekedvelőt.
Helyszín:  Solti Terem, Zeneakadémia,  Időpont:  2020. november 28.