Robert Thomas: Nyolc nő / Katona József Nemzeti Színház, Kecskemét
2021.01.12.

Alighanem a Nyolc nő különböző feldolgozásainak egyik eldöntendő kérdése az, hogy mennyire akarják könnyedre és mennyire akarják sötétre, abszurdra, félelmetesre, komorra játszani a darabot. A másik nagy kérdés, hogy mit akar egy-egy feldolgozás kezdeni azzal, hogy nyolc női karakter bűnözik és nyomoz ebben a bűnügyben. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.

Robert Thomas francia író, színész és filmrendező legtöbbet játszott darabja a Nyolc nő. A legfrissebb feldolgozása a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Kelemen László Kamaraszínházában került bemutatásra Kéri Kitty rendezésében. A műfaji megjelölés bűnügyi komédia (mennyire mást jelent ez a kifejezés, mint az erre a darabra használt angol comedy thriller). De a Nyolc nő nem bűnügyi komédia. 

Danyi Judit, Märcz Fruzsina
Danyi Judit, Märcz Fruzsina
Alighanem a Nyolc nő különböző feldolgozásainak egyik nagy kérdése az, hogy mennyire akarják könnyedre és mennyire akarják sötétre, abszurdra, félelmetesre, komorra játszani a darabot. A másik nagy kérdés, hogy mit akar egy-egy feldolgozás kezdeni azzal, hogy nyolc női karakter bűnözik és nyomoz ebben a bűnügyben. E két kérdés pedig igazából egy is lehet: mennyire akar egy-egy rendezés a női lélek abszurditásig sötét bugyraiban megmártózni. 

Néhány magyarországi bemutató kritikáit olvasgatva, az előadásfotókat és videórészleteket nézegetve, ezekből fejben a lehetséges feldolgozásokat tippelgetve (a rekonstrukció nyilván lehetetlen, de érdekes gondolatkísérlet - megjegyzés: a Göttinger Pál rendezte szombathelyi előadás sokat ígérően kilóg a sorból), és összevetve François Ozon 2002-es filmjével, ami több generációnyi csodálatos francia színésznőt vonultat fel (Danielle Darrieux-től Catherine Deneuve-ön, Fanny Ardant-on és Isabelle Huppert-en keresztül Emmanuelle Béart-ig s tovább) úgy tűnik, hogy a legtöbb feldolgozás - és igaz ez a kecskemétire is - megáll valahol félúton, és ezért veszít sokat karakteréből, erejéből. Az Ozon-film érdekessége abszurditásában rejlett: abban, mennyire nem voltak valóságosak a nők, mennyire műfajidegennek tűntek elsőre a dalbetétek, mennyire nem realisztikusak a jelmezek vagy a hóban az ágakat harapdáló őzike. Mennyire messzire mentek a női szexualitás határainak, kis titkainak felvillantásában vagy a családi és egyéb viszonyok hajmeresztő összegabalyításában (spoiler: a filmváltozatban kiderül, hogy a nagyi ölte meg nagypapit, a feleség és a sógornő szenvedélyes csókba feledkeznek egymással, a nagyobbik lányról kiderül, hogy az apjától terhes, akiről kiderül, hogy nem is az apja…). 

Csapó Virág, Támadi Anita
Csapó Virág, Támadi Anita
Kéri Kitty rendezése távolról sem merészkedik eddig. Valahol megmarad abban a légüres térben, ahol már rég nem bűnügyi komédia az, hogy feleségek, testvérek, gyerekek egymást gyanúsítják gyilkossággal, azonban még távolról sem éri el azt az izgalmas tartományt, ahol a női lélek igazán sötét, szinte démoni zugaiban lehetne örökre eltévedni. És bár nagyon ígéretes a felütés: a nyolc nő egy sorban áll, tablószerűen, és mindegyik karakternek megvan a maga aláfestő zenéje (mind Zaztól), amit hallgatva szavak nélkül mutatkoznak be nekünk: sokat sejtető, titokzatos kezdés ez. De aztán éppen ezt a várakozást nem teljesíti be az előadás, mikor elmerül a tekervényes egymást gyanúsítgató elméletekben, az újból és újból felbukkanó indokokban, plusz kis információmorzsákban, hazugságok leleplezésében. Nem egészen krimi, nem egészen lélektani, nem egészen komédia, nem egészen sötét, mindenből egy kicsi, de ettől valahogy pont elveszíti minden karakterességét az elegy. 

A díszlet (Kéri Kitty munkája) is olyan, mintha megállt volna félúton, valahol egy valódi nagypolgári (viktoriánus?) villabelső és egy modern, egyszerű vonalvezetéssel, eleganciával tervezett, minimalista enteriőr között. Így maradnak az egyszínű középszürkére festett falak óriási felületei, előtérben az egyszínű fehér ülőgarnitúrával, hangsúlyos, központi helyen a férj hálószobájához vezető lépcsővel, ami nem bordó, hanem teltpiros szőnyeggel van bevonva. E háttér elé kerül a nyolc nő a szinte monokróm jelmezek színfoltjaival - szintén majdnem csupa telt színnel (jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina). A narancssárga nagyon narancssárga, a piros nagyon piros, a kék nagyon kék: mint a társasjáték-figurák a táblán.

Fotók: Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház
Fotók: Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház
A színésznők könnyedén hozzák a karaktereiket: Csapó Virág a sokat látott, sokat élt, sokat (el)hallgatott nevelőnőt, März Fruzsina az elegáns, hűvös, boldogtalan nagyasszonyt, Sára Bernadette a pityókás, habókos, sunyi zugivó nagyit, Decsi Edit az élettel teli, szexi szobalányt, aki butuskának tűnik, de persze megvan a magához való (józan paraszti) esze. Danyi Judit egyensúlyoz a közönséges, a léha, a fölényes, a nagyvilági, a szakadt és a szánandó között a rosszéletű húg / sógornő szerepében. A romantikus regényeket bújó, és a testvére férjébe szerelmes, örök-irigy vénkisasszony szerepének egyszerre szomorú és komikus voltát Magyar Éva enerváltsággal, puhasággal párosítja; ez valahogy mégsem illik hozzá, ahogy az elnyújtott szavak, a magas hangfekvés sem. A két egyetemi hallgató karaktere a legfrissebb: az eminens jókislány (Támadi Anita) csupa fehérben és babarózsaszínben, kislányos copfjának szőke fürtjeiben selyemszalagocskával, tiszta tekintetével akar átlátni a rejtélyen, míg lázadó, káromkodó, vagány Billie Eilisht idéző testvére (Kelecsényi Panna) - a többi szereplővel ellentétben - még képes valódi érzésekre
És mégsem mutat az egész semerre. Amúgy megvan minden ismert és kedvelt közhely, ami szükséges a jó öreg bűnügyi jelzőhöz: nagypolgári villa, bársonyszőnyeges lépcső, hóvihar, ami elzár a külvilágtól, elvágott telefonzsinór, leláncolt nagykapu, falba épített rejtekajtó, nem induló autó, a nagy üvegajtón túl megjelenő árny, lecsapódó biztosíték, egy kés a hátban, hulla az emeleten, becsapódó vagy nyikorgó ajtók, velőtrázó sikolyok, “a gyilkos köztünk van”-alapállás, mindenkinek van indítéka, és mindenki gyanús. Aki szereti a műfajt, az valószínűleg jól szórakozik majd, és talán még meglepetés is érheti a végén. Én jobban örültem volna, ha több a humor, több a titok, több a sötét tónus, az abszurd, több a rafinéria ebben a nyolc nőben. Ha tényleg félelmetessé válik. 
 
Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.