Nick Payne: Hát, ha van is, én még nem találtam meg / Katona József Színház
2020.11.22.

A lehető legnagyobb bajban van ez a család, amely a felnőttek őszinte képmutatására alapozta a működését. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.

A Hát, ha van is, én még nem találtam meg színdarabcím olyan, mint egy válasz széttárt karokkal és fejcsóvával. A kérdést, amire felel, nem ismerjük. De lehet találgatni, hogy miről van szó:

1 – bölcsek köve
2 – boldogság kék madara
x – feltétlen szeretet 
 
Mészáros Béla és Mayer Szonja.
Mészáros Béla és Mayer Szonja.  
A Hát, ha van is, én még nem találtam meget Máté Gábor vitte színre a Kamrában a Katona József Színház idei évadának első bemutatópárja egyikeként. Szerzője egy brit fiatalember, Nick Payne. A 2009-es londoni debütálás rögtön nagy sikert aratott, 2012-ben pedig a New York-i nézők is megismerkedhettek a művel, méghozzá húzónévként Jake Gyllenhaallal a Mészáros Béla-i szerepben. (Ebben a kedvcsinálóban az a különös, hogy ott a nézők mennyivel nevetősebbek, mint a Kamra premierjén.) Nick Payne következő dobása a Csillagképek lett, amellyel már szintén találkozhattunk, a Radnóti Színház előadásában.
 
A Kamrában Kálmán Eszter díszlete kvázi családi ház (passzív); modern vonalú, fekete-fehér, és nem látunk benne egyetlen személyes tárgyat sem. Amikor az előadás elején zenére fény festi csíkosra a falakat, ez nemcsak mutatós effektus, de kicsit megidézi azt is, ahogy a Cigányokban a házfalakról csorgott a feketéllő fájdalom. A vissza-visszatérő vetítés leleményes és segítőkész: például hangulatos tengerparti képet teremt, és csúcsteljesítményként még egy T. Rex-csontvázat is átsétáltat a természettudományi múzeumban játszódó jeleneten. A produkció fekete-fehér, csíkos-pöttyös világa nem mentes a vizuális játékosságtól – ami Fullajtár Andrea pompás bevásárlószatyraiban kulminál –, és központi eleme az a piros, amit a 15 éves iskoláslány, Anna hord és hordoz, jelent a családban. Mint egy vérző, pulzáló szív.
 
Fullajtár Andrea.
Fullajtár Andrea.   
Nick Payne darabja nem túl súlyos és nem túlsúlyos. (A magyar fordítás Varga Bálint munkája.) Jól szabott helyzetekben, jól megírt dialógusokban arról beszél, hogy miközben a bolygónkat lassan élhetetlenné tesszük, azon is sokat „dolgozunk”, hogy ne legyen olyan nagy kár a kivesző emberiségért. Esetünkben például egy professzor, aki tudományos munkásságát a klímaválság következményeinek, a bolygónk megmentésének szenteli, és a mindennapjaiban is ott vigyáz a fenntarthatóságra, ahol csak tud, észre sem veszi, hogy a házasságát, pláne a lánya életét közvetlenebb veszélyek fenyegetik, mint a Földet. Kocsis Gergely játssza ezt a férfit, akinek az előadás során voltaképp egy háttértörténete is lezajlik, amit eleinte sejtünk, azután úgy vesszük, hogy meg is bizonyosodtunk róla, a továbbiakat pedig el tudjuk képzelni.  Kocsis Gergely meggyőzően hozza George száraz és csöppet szórakozott intellektuális fölényét. Az alakításban kisebbfajta szakmai bravúr, hogy a férfi modorosságai nem a színésszel azonosíthatóak, hanem teljes mértékben George-éinak hatnak. Már az is eleve sokat elmond a figuráról, ahogy hazaér, beoldalaz a sárga világító biciklisszerelésében, rutinosan kicentizve, mennyire kell homorítania ahhoz, hogy a hátizsákja ne akadjon el az ajtóban. Feltűnő, hogy aki megjön, gyakran nem is köszön. Nem hogy megcsókolná vagy megölelné, akit otthon talál.
 
George felesége, Fiona drámapedagógus, aki épp A legyek ura musicalt rendezi diákjaival az iskolában. Fullajtár Andrea enyhén leharcolt, magára adó asszonynak ábrázolja, akiről nehéz elhinni, hogy a musical próbái kihoznák belőle a lelkesedést. Azt is hamar felismerjük, hogy nem egy anyatigris típus, hiszen a túlsúlyos lánya közösségi és kapcsolati kudarcai semmilyen tettrekészséget, védelmi akciót, aktivitást nem váltanak ki belőle. (Ezen a ponton a masszívan színházba járó nézőnek eszébe juthat a Radnóti Tesla Laborjában nemrég bemutatott Gina című előadás. Ott egyik anya sem maradt ennyire tétlen, amikor kiderült, hogy a gyerekével olyasmik történtek, amikről neki fogalma sem volt.)
 
Fullajtár Andrea és Kocsis Gergely. Forrás: Katona József Színház. Fotó: Dömölky Dániel.
Fullajtár Andrea és Kocsis Gergely. Forrás: Katona József Színház. Fotó: Dömölky Dániel.    
Fiona bűntudatos, elkésett, bátortalan kapcsolatfelvételi próbálkozásai a lányával – ha emberileg reménytelenek is, de színészileg szépek. Az itt látható, átlagosnak is nevezhető szülők valamikor elvesztették a fonalat, mintha épp úgy elvágták volna, ahogy a gyerek születésekor a köldökzsinórt. Fiona és George talán észre sem vették, de már régen nem beszélgetnek Annával, nem érdeklődnek iránta, valójában nem is ismerik. Pusztán formális a viszonyuk.
 
A 15 éves lányt egy 15 éves lány játssza az előadásban, Mayer Szonja m.v. Tisztán, egyszerűen és magabiztosan. Egy pillanatban azt gondoltam, túl nyugodt ez az Anna. Azután a következő jelenetben rázni kezdte a lábát. Ebben a szcénában George étterembe viszi a lányát, és hirtelen fellépő atyai közvetlenséggel beszélgetne, ám semmit nem tud kezdeni nemcsak a gyerekkel, hanem a saját érdektelenségével, zavarával és frusztráltságával sem. Jellemző, hogy amikor a szex szót kiejti a száján, akkor evvel egyidejűleg becsapja a szemüvegtokját, hogy hallani se lehessen, mit mondott.
 
A lehető legnagyobb bajban van ez a család, amely a felnőttek őszinte képmutatására alapozta a működését. A csőd lelepleződése onnan indul ki, hogy látogatóba, vagy cserkészni – ha ugyan nem menekülőbe – érkezik hozzájuk George semmirekellő öccse, Terry. Mészáros Béla alakítja ezt a laza, mosdatlan szájú surmót, ami telitalálat, mivel így kicsit szeretetreméltónak is találhatjuk Terryt. Ez azért fontos, mert ha nem szeretnénk, akkor is el kell ismernünk, hogy őbenne mégiscsak érdeklődés, empátia és rokoni segítőkészség ébredt Anna iránt. Sőt, talán még bizonyos felelősségérzet is. Annál hatalmasabb pofon, hogy a kritikus ponton lelép, hátrahagyva az addig tanúsított felelősségvállalás brutális hiányát. Ily módon ő még erőteljesebb pusztítást végezhet, mint a szülők. Esetleg nem is vezérelte más, mint hogy végre fölényben érezhesse magát a bátyjával és a sógornőjével szemben.
 
A cselekmény egyszerű, a történet elemei nagyjából kiszámíthatóak. Ugyanakkor van borotvaél: egy borzongató lehetőség Terry és Anna viszonyának alakulásában.
  
Az előadást George helyezi narrációs keretbe: az általa írt könyvvel kezében szól hozzánk az elején és a végén. Talán tanult az eseményekből – gondolhatja az optimista néző. (A pesszimista legfeljebb csak hümmög.) Hogy Fiona és George házassága mindig is kietlen volt-e, vagy az évek múlásával és a globális felmelegedéssel sivatagosodott el, erről a nézőházastársammal megoszlott a véleményünk hazafelé jövet. Az eredmény és a gyerek totális magára hagyatottsága felől nézve mindegy is.
 
Máté Gábor rendezőként alighanem a 2008-as Sáskáknál foglalkozott legutóbb a családi kötelékekkel. Lényegében akkor is azt mondta, amit most: mintha nem lenne elég bonyodalom az embernek a párkapcsolat, nehezítésnek még ott vannak a hozzánk és a felelősségi körünkbe tartozó további generációk: gyerekek és szülők.
 
Az én tippem x.
 
Az előadás adatlapja a port.hu-n itt található. 
    
Szerző: Stuber Andrea