Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztivál 2020
2020.10.12.

A szlovák színház sokszínű, izgalmas témákban gazdag világát vonultatta fel a szeptember végén megrendezett Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztivál, a kifejezetten személyes témáktól indulva az egész nemzetet érintő történelmi traumákig. A vírus a nagy hagyományú fesztiválra is hatott: az alábbi előadásokat felvételen láttam. BÁLINT ZSÓFIA ÍRÁSA.

Női kérdéseket, problémákat dolgoz fel a Nude Társulat Love you and take care (Szeretlek és vigyázz magadra) című darabja. Az előadás során a színésznők saját személyes történeteiken keresztül mutatják be az anyaság, a szülés olyan problémáit, melyekről nem igazán beszélnek a mindennapokban. A néző egy átlagos, mindenki számára ismerősnek tűnő lakás szobáit járja végig, hogy része lehessen négy különböző élethelyzetnek, jelenetnek, melyeket „meztelen”, kitárulkozó őszinteséggel osztanak meg a színésznők. 
 
Love You and Take Care
Love You and Take Care
A négy történet az anyaság egy-egy nehézségét leplezi le, különböző művészeti kifejezésmódokhoz kapcsolódva. Kortárs versfelolvasás formájában ismerhetjük meg az első történetet, a gyermektelenség problémáját, amikor az elbukott női szereppel, a megfelelés lehetetlenségével szembesülünk. A második jelenet a tradicionális színházi formához, a dialógushoz nyúl vissza (a kihűlő házasság problémái, amit csak a gyerek tart össze), míg a harmadik egy kortárs performanszhoz hasonlít, amiben a színésznő mozdulatokkal illusztrálja a felvételről bejátszott szöveget (szülés utáni depresszió mint téma). Az előadás vallomásszerű, terápiás beszélgetésre emlékeztető jelenettel zárul, ami az egyedülálló anyák küzdelmeit mutatja be a gyereknevelés, megélhetés kapcsán. Kifejezetten személyes, nyílt hangvételű előadás a Love you and take care, ami egyszerű történeteivel azt vizsgálja, mennyire beszélünk őszintén az anyaságról.
 
Érzéseink bonyolultságát, a vágy és a félelem természetét boncolgatja Martin Hodoň In the Solitude (Magányosan) előadása, ami Bernard-Marie Koltès A gyapotmezők magányában című drámája alapján készült. Sötét, rosszul megvilágított térben, fekete falak és hideg fények között bolyong a két főszereplő, mintha börtönbe, őrültekházába, akár saját tudatalattijukba nyerhetnénk bepillantást. Érintés vagy egymás iránti vágyuk olykor közelebb hozza őket, később félelmeik, gátlásaik miatt eltávolodnak. 
 
In the Solitude
In the Solitude
Bár a darab folyamán végig Koltès sorait idézik az intimitásról, homoszexualitásról és a férfi identitásról, a szövegnek ebben az esetben nincs nagy jelentősége. A hanglejtés, az érintés, az egyszerű mozdulatok koreográfiaszerű tánca veszi át a főszerepet, az olyan kimondhatatlan dolgok kifejezése, mint az őrület, a kétségbeesés vagy a vágy. Egyfajta kapcsolatteremtést láthatunk a saját testünkkel és a másikéval olyan nyelven, ami nélkülözi a verbális kommunikációt. A megjelenített érzelmek szenvedélyességét hangsúlyozza a zene is, ami hideg technoütemeivel még inkább kiemeli a darab dinamikáját. Kifejezetten absztrakt világot jelenít meg az előadás, amely – mint már oly sokan – az érzékelés különböző lehetőségeinek vizsgálatával kérdőjelezi meg a nyelv egyeduralmát a színházban.
 
A könnyű ítélkezéssel, a társadalom beskatulyázásra és kiközösítésre való hajlamával szembesülünk a Theatre from Passage The Norm (A norma) című előadásában. A társulat az egyetlen hivatásos színház Szlovákiában, ami szellemileg sérült színészeket alkalmaz. Az előadás bejátszott hangfelvétellel indít, amely minőségi gyümölcsöket és zöldségeket kínál eladásra a fogyasztóknak: a legtökéletesebb példányok kiválogatását ígéri. Vajon miért? Miért nem elégedhetünk meg egy csúnyácska, kevésbé tökéletes zöldséggel? A szöveg elhangzása után lépnek be a színészek a letisztult térbe, ahol a nekik kijelölt négyzeteken belül mozognak. A geometriai formákat ábrázoló díszlettel és a kellékekként használt dobozokkal is jelzik a társadalom állandó kényszerét a beskatulyázásra. 
 
The Norm
The Norm
Az egymáshoz lazán kapcsolódó jelenetekben a szereplők részletesen bemutatják küzdelmeiket, az életüket végigkísérő bántó megjegyzéseket („furcsa vagy”, „undorító”), a kirekesztést (a gyerekek nem játszanak velük, a szülők túlféltése miatt bezárva töltik az életüket). A színészeket diktatórikus rendezőként irányítja egy arctalan, rideg hang, a feléjük irányuló elvárások könyörtelen vezetője. Érdekes, hogy nem beszélnek a sérültség problémájáról, a megjelenített konfliktusok alapvetően bármilyen kisebbségi, „más” csoportra vonatkoztathatóak, amelyik nem felel meg a társadalom által felállított normáknak. Ha viszont mindenki valamilyen kisebbséghez tartozik (nemi, vallási, más érdeklődésű csoportok, stb.) akkor pontosan ki alkotja a „másokat” folyton megbélyegző többséget? 
 
A személyes, illetve társadalmi csoportokat érintő problémák után a történelmi múlt, az emlékezet, illetve a színház kérdéseit boncolgató darabbal következett a Szlovák Nemzeti Színház. A társulat No show tonight (Nincs ma előadás) című előadása az 1989-es bársonyos forradalom eseményeihez kapcsolódó közös beszélgetésben rekonstruálja a korabeli diskurzusokat, az ellenzők és támogatók érveit bemutatva, miközben a színház lehetséges szerepének kérdéseit is kiemeli. 
 
Mi a teendője egy színháznak forradalom idején? Vállaljon szerepet intézményként a politikai eseményekben (jelen esetben egyfajta demonstrációként törölje az előadásokat), vagy pedig az előadni kívánt darabon keresztül beszéljen közönségéhez? Az előadás eseményei két szálon futnak, az egyik a forradalom eseményei, hevülete és a reményei, a másik a darabon belüli darab (a társulat éppen Ibsen A nép ellensége drámáját próbálja) baljóslatú, kiábrándult világa. Két teljesen eltérő jövőképet (eszméket megvalósító, szabad vagy kiábrándult, korrupt világot) jelenít meg az előadás, ám azt a kérdést, hogy vajon a kettő közül melyik valósult meg jelen korunkra, nyitva hagyja. 
 
Heretical Essays. A képek forrása: Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztivál
Heretical Essays. A képek forrása: Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztivál
Hasonlóképpen ízelítőt ad szlovák és cseh történelmi traumák ábrázolásából a Heretical essays (Eretnek esszék) című előadás Miroslav Bambušek rendezésében. A darab Jan Patočka filozófus munkásságát, életét és küzdelmeit mutatja be a szocialista cenzúra, diktatúra árnyékában, amikor sem szabadon gondolkodni, sem szabadon írni nem lehetett. A rideg, történelmi valóság szereplői jelennek meg a színpadon (Elnök, Nyomozó/Kihallgató), keveredve a Patočka munkásságában megjelenő eszmék allegorikus alakjaival (például Hérakleitosz). Koncepciós perek, koholt vádak, kínzások ismerős világával találkozhatunk az előadás során, és a nézőben akaratlanul is felmerül a gondolat: történelmi traumáink talán nem is teljesen különbözőek. 

A szerző részvételét a Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztivál fiatal kritikusoknak szóló online szemináriumán a Trafó – Kortárs Művészetek Háza tette lehetővé, köszönet érte.