Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A FORMA ÍZE

Taste MOMEnts kiállítás / Iparművészeti Múzeum
2008. okt. 9.
Az október 3-tól 12-ig tartó Design Hét egyik első attrakciója a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vándorkiállításának megnyitója volt az Iparművészeti Múzeumban. ZANIN ÉVA ÍRÁSA.

A Taste MOMEnts című kiállítás egy gazdagon megterített, hosszú vacsoraasztalon kínál ízelítőt az elmúlt öt év hazai designjának legjelentősebb darabjaiból. Az asztalon prezentált tervezők nagyrészt olyan, nemzetközi reputációval rendelkező fiatalok, akik az elmúlt években elért sikereik révén kezdték meg a hazai és a nemzetközi formatervezési kultúra közötti szakadék áthidalását.

Mezei Ildikó munkái
Mezei Ildikó munkái

A magyar design európai vérkeringésbe kapcsolása régi igény, amelynek kielégítéséhez először is a hazai intézményi struktúrát, a pályázati rendszereket, a támogatottságot és az ipari, gazdasági feltételeket kellene felnőtté tenni. Nálunk mégis inkább az történik, hogy a tehetséges tervezők, akik globálisan nyitott tanulási és nem utolsósorban piaci lehetőségekben gondolkodnak, saját szakmai képzésük és/vagy márkaelhelyezésük szempontjából már régóta nemzetközi irányelvek szerint hoznak döntéseket. Azaz sokkal inkább úgy tűnik, hogy a tehetség nem ér rá, és inkább elébe megy a dolgoknak. Az eredmény pedig önmagáért beszél, hiszen egyre gyakrabban bukkannak fel fiatal magyar divatmárkák a legrangosabb európai és tengerentúli divatheteken (Ahn Tuan, Nanushka, USE Unused, Je Suis Belle), és egyre gyakrabban színesítik magyar grafikusművész karikatúrái a The New Yorker hasábjait (Kárpáti Tibor).

Pozsgai Fruzsina alkotása
Pozsgai Fruzsina alkotása

A Taste MOMEnts kurátorai ilyenformán elérkezettnek látták az időt arra, hogy útjára indítsák a fiatal magyar design különleges palackpostáját. A vándorkiállítás 2008 februárjában, a Helsinkiben rendezett Magyar Kulturális Hét hivatalos nyitóeseményeként debütált, hogy aztán olyan rangos formatervezési seregszemléken vegyen részt, amilyen a berlini Design Mai, a torinói Design Festival és a londoni 100% Design. A Londonból most a budapesti Iparművészeti Múzeumba utaztatott kiállítás ez évi utolsó állomása Stockholm lesz, hogy aztán a Taste MOMEnts a 2009-es New York-i Magyar Kulturális Évad egyik kezdőeseményeként zárja a turnét.

Ahn Tuan munkái
Ahn Tuan munkái

A jól pozicionált és dinamikus lelkesedéssel promotált vándorló vacsoraasztalnak legalább kettős üzenete van. A nemzetközi design térképére való felkerülés egyik első lépcsőjeként értelmezhető, hiszen kapcsolódási pontokat biztosít a legjelentősebb szakmai fórumok és a magyar tervezők munkái között azzal, hogy több mint egy éven át mindig jó időben van jó helyen. Emellett arra is vállalkozik, hogy a szélesebb hazai közönség számára elérhetővé tegye a fiatal magyar formatervezés legjavának keresztmetszetét. A párbeszédre invitáló terített asztal tehát a nemzetközi szcéna képviselőinek éppúgy szól, mint ahogyan az itthoni múzeumigazgatás döntéshozói, kuratóriumi vezetői és a múzeumlátogató közönség is meghívottnak tekintheti magát. Hiszen ha igaz az, hogy a külföldiek alig tudnak valamit a magyar designról, akkor azt is látnunk kell, hogy Magyarország viszont (még mindig) alig tud valamit a formatervezés jelentőségének elképesztő növekedéséről az ezredforduló utáni kulturális kontextusokban.

Kudász Gábor Arion alkotásai
Kudász Gábor Arion alkotásai

A kiállítás kurátora, Halasi Rita Mária és a látványt tervező Ágh Márton kellemes összhangot valósított meg a gasztronómiai és formatervezési esztétika között egyensúlyozva. Mezei Ildikó porcelánból készült nipp tortái, a kortárs szobrászat neo-giccs áramlatának izgalmas és groteszk átiratai, maguk írják elő saját gasztro-reprezentációjuk egyetlen lehetséges formáját. A tárgyak feltálalása az ízlelés gesztusa és az ízlés formálása közötti szoros kapcsolatra játszik rá, amikor például Farkas Zsófia apró izzókkal borított horgolt felületét szedőkanállal és villával, vagy Pozsgai Fruzsina a téma, a forma, a figurális és a fenomenális értelmezések csapdáiban ragadt inverz-állatainak szobrait pedig apró színes gyöngyökkel megszórt pecsenyéstálakon tálalja fel. Ugyancsak gasztronómiai értelemben vett szenvedélyről árulkodik Luu Ahn Tuan öltözékeinek installációja, ahol a pikkelyszerűen felépített csizmák egyikét egy hentesbárd szeleteli, a másikból pedig egy csokorra való késnyél áll ki.

USE Unused (részlet). A szerző felvételei
USE Unused (részlet). A szerző felvételei

A másik két bemutatott öltözéktervezői koncepció már mellőzi a tálalás szimbolikáját. A Je Suis Belle diplomakollekciójának darabjai karokkal mozgatható szalmabábukon szerepelnek, amelyek a márka reklámkampányának grafikai megjelenésére utalnak vissza. A USE Unused csoport három öltözéke közül az asztalon fekvő fekete-fehér ruha köré bevert hatalmas szögek metonimikus játékba lépnek a ruha lyukakból összeálló mintázatával. Egy régi szekrény tetejéről vállfán lelógó másik öltözékük pedig a mintakialakítás kimerevített folyamatát jeleníti meg befejezetlenségével.

Izgalmas megoldásokat jelentenek a hosszú asztal közepén kialakított mélyedések, melyekből egy videót (Barka Melinda) és egy fotósorozatot lehet megtekinteni. A mélység mellett a magasságot is játékba hozza a kiállítás installációja, amikor például Kudász Gábor Arionnak a semmit, vagy az üres terek esztétikáját megfogalmazó fotóit két hatalmas toronydarut formáló vasszerkezetről lógatja alá.

Talán az egyik hiányosság – vagy éppen a múzeumi közeg hűvös távolságtartásának következménye –, hogy az albumokon és művészkönyveken kívül a kiállítás tárgyaihoz nem szabad hozzáérni, noha különleges formai megoldásaik, határsértő anyaghasználatuk, játékos kialakításuk és nem utolsósorban tálalásuk miatt erre a látogató leküzdhetetlen vágyat érez. Mintha egy gazdagon megterített asztalt egyre korgóbb gyomorral csak nézegetni lehetne, noha a designtárgy különlegességének felfogásához a tapintás, mozgatás, működtetés elengedhetetlen feltétel. De hiszünk abban, hogy ha a magyar formatervezés megtalálja a saját helyét a hazai múzeumok asztalán, akkor végre csipegethetünk is majd belőle.

A kiállítás 2008. október 26-ig volt látogatható.

A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő ösztöndíjasa.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek