A Pannon Filharmonikusok koncertje
2020.10.06.

Október 1-jén, a zene világnapján Gilbert Varga, vagyis mostantól (a magyar állampolgárságot aznap kézhez vevő) Varga Gilbert is elkezdte az őszi évadot a Pannon Filharmonikusok élén. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Mint a másik vezető karmester, Bogányi Tibor, ő is Balog Józsefet hívta meg vendégszólistának őszi bemutatkozásához. A koncert műsorán két azonos – a közfelfogás szerint az őszies hangulathoz illeszkedő – hangnemű, Bécsben született remekmű szerepelt: Beethoven c-moll zongoraversenye és Brahms 1. (c-moll) szimfóniája. Ezek a hét évtizednyi időkülönbség ellenére is afféle testvérkompozícókként hatottak, melyeket bensőséges zenei szálak fűznek össze.
 
Balog József
Balog József
A zongoraverseny zenekari bevezetője valamelyest megilletődött vagy jólnevelt benyomást keltett; s még egy darabig nem éreztem a zenekar játékában azt a vibrálást és kisugárzást, amely egyébként jellemző rá, s amelyhez azután hamarosan visszatalált. Ezért a zongora belépésével kaptuk meg az első jelentős impulzust, s kerültünk bele igazán ennek a par excellence romantikus hangvételű Beethoven-műnek a sodrásába: az igazi varázslatot Balog József éneklő és egyszersmind beszédes játéka, nonlegatóinak felvillanyozó energiája, a hang tiszta zengése jelentette. Ám a tétel ellágyuló, lírai pillanataiban már érezhettük, hogy a szólista és Varga Gilbert zenekara már vette egymás üzenetét, amint az a tétel folyamán később zongora és a csellószólam felelgetéseiben is szépen megnyilvánult. A tétel hangulatváltásai egyre élményszerűbbeké váltak, és a romantikus önportré őszinteségéhez hozzájárult Balog nagyon személyes, sokszor töprengés-vagy rögtönzésszerű játéka is.
 
A lassú tétel megrendült-megrendítő indítása után a tétel álomszerű hangulata valami titokzatos derűvel párosult; Balog József nüanszok iránti érzékenysége különösen a recitatív pillanatokban került előtérbe. A tétel emlékezetesen finom, borzongós utójátéka a zenekar első igazán jelentékeny pillanatait hozta.
 
Varga Gilbert a zárótételben izgalmasan ütköztette a szinte kényelmesnek ható alaptempó és az ennek keretein belül kibontakozó hang-tűzijátékok és -szökőkutak egymást feltételező kettősségét. Ami elsősorban érdekessé és értékessé tette interpretációjukat, az a zenében rejlő játékosság jó humorérzékkel történő kibontása volt a száraz és szikrázó rövid előkék hangsúlyozásától a huncutságig menő agogikai játékokig – miközben a vonósok légies pianói is fokozták az élvezetet.
 
Ráadásként – ha már c-moll a koncert alaphangneme – Balog József Chopin Forradalmi etűdjét adta elő fiatalos robbanékonysággal és – hogy közhelyes legyek, de nem találok más kifejezést – sodró lendülettel.
 
Varga Gilbert
Varga Gilbert
A Brahms-szimfóniában azután nyomát sem találhattuk a zenekar megilletődöttségének vagy indiszpozíciójának, s az összhatás meghatározó eleme volt a karmesterrel való intenzív és harmonikus kapcsolat. Varga Gilbert pedig abszolút jelentékeny Brahms-interpretációval tette le újra névjegyét ezen a nevezetes napon. Ennek a történések megszakítatlan és érdekfeszítő áramlása volt az elsődleges jellemzője: minden pillanatban történt valami figyelemre méltó, s ha valamire egyáltalán nem volt alkalma a hallgatónak, akkor az az volt, hogy átadja magát holmi zsongító őszi hangulatnak. Erőteljes impulzusokban részesültünk az első tételben, amelyek nagyon is mérhetők voltak a Beethoven-koncert nyitótételének impulzusaihoz; a tétel indításának és kibontakozásának folyamata az első timpaniütésektől kezdve feltartóztathatatlan volt. Az egész tétel életerőt és harmóniát sugárzott, amihez hozzájárult a zenekari hangzás teltsége, amely ugyanakkor összegyeztethető volt a körvonalak élességével.
 
A második tétel egy-egy színével, érzelmi felizzásával mintha csak a Mahlert ihlető Brahms szerepét kívánták volna hangsúlyozni. S nem hagyhatjuk itt említés nélkül Varga-Deák Márta rövid, de ragyogó szólóit sem. A scherzóban megint a vegytiszta formában megnyilvánuló brahmsi derű érvényesült maradéktalanul.
 
A szabálytalan zárótétel pedig különös szuggesztivitással szólalt meg. A látszólag céltalanul kóválygó bevezető szakasz után mennyei tisztasággal, puhán, de mégis kinyilatkoztatásszerűen hangzott fel az a kürttéma, amely önmagában is megér egy szimfóniát. Ezt követően a tétel főtémája a maga simogató és egyben kitárulkozó karakterével nagyszerű kontrasztot és indítást jelentett egy felvillanyozó előadáshoz. Brahms első szimfóniája a maga egészében statement volt, valami fontos dolog leszögezése – de Varga Gilbert és a Pannon Filharmonikusok interpretációja maga is statement volt. Ezt valószínűleg a koncertet lelkesen üdvözlő közönség is így érezhette.
Szerző: Malina János
Helyszín:  Kodály Központ, Pécs,  Időpont:  2020. október 1.