Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HOVÁ TEVÉ BOLDOGTALAN FIAIT?

Füge Produkció – Narratíva Társulat: A Jelentéktelen / Jurányi Ház
2020. szept. 20.
Az egész játék ilyen: egyszerre bujkál benne realizmus és poézis, valóság és stilizáció, földközeliség és elrajzoltság. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Gogol pétervári elbeszélései címszó alatt öt novellát tart számon az irodalomtörténet, valamennyinek a szánalmas, nyomorult kishivatalnok a főhőse. A pétervári ciklus vezető darabja A köpönyeg, a maga elhíresült iratmásoló főszereplőjével, Akakij Akakijeviccsel. Az előbbi két mondat – ha talán nem is szó szerinti pontossággal idéztem – elhangzik A Jelentéktelen című előadásban. Hajduk Károly, a Légy közli, miközben épp felragadt az Akakij Akakijevics által rajzolt légypapírra. Restellem, de én csak itt jöttem rá arra, hogy Hajduk légy – bár a csillogó zöld melegítője láttán már korábban is gyanút foghattam volna. 
 
Hajduk Károly
Hajduk Károly
Pass Andrea író-rendező negyedik premierje lett volna a 2019/2020-as színházi évadban A Jelentéktelen, ha a vírus el nem viszi. Őszre csúszott tehát a Narratíva Társulat és a Füge bemutatója a Jurányiban, s bizonyára egyformán kiéhezetten várták az alkotók és a nézők. 
 
Az előadás kezdete megkapó. Sötéten borongó, gomolygó színpadképben hátul beküzdi magát mintegy széllel szemben a főszereplő, Friedenthal Zoltán. Elképzelni is nehéz az ő figurájánál alázatosabb, szerényebb, szemüvegesebb, kockafejűbb hivatalnokot. A tartása maga a szolgálatkészség, a fején az őszülő hajborosta mellett egy sebtapasz éktelenkedik. Talán beverte a fejét, amikor hajlongott. Vagy kidobtak valami haszontalan tárgyat egy ablakból az utcára, s az épp ráesett. Az a típus. 
 
Ahogy főszereplőnk lassan, nehézkesen, meggörnyedve jön, a kabátja szárnyait a rájuk csíptetett zsinórok visszahúzzák, cibálják, rángatják. A látvány szürreálisnak hat, miközben felhívják a figyelmünket az eszközökre is, amelyekkel ezt a hatást elérik. Az egész játék ilyen: egyszerre bujkál benne realizmus és poézis, valóság és stilizáció, földközeliség és elrajzoltság. Ennek a termékeny eklektikának fontos alapeleme Bobor Ágnes díszlete és Pető Kata jelmezkészlete. A ruhák kavalkádja, a farmerra vagy színes nadrágra felhúzott fekete hivatalnok-uniformis és minden egyéb olyan benyomást kelt, mintha a ház körül szedték volna össze a cuccokat. De még fontosabbak a színészek, akik az összes furcsaság és sejtelmesség ellenére is, hétköznapi életre keltik az egészet. 
 
Visszatérve még mindig a kezdéshez: amikor Akakij Akakijevicsünk a szélben végre elér az ajtó elé, akkor azt az ajtót – pontosabban a csomagolópapírt, amire rárajzolták – egy sötét alak aggatja rá a gurulós fém ajtókeretre. Ez az ember körvonalazatlan. Görnyedve, idomtalanul jár, és lámpa imbolyog a kezében – kísérteties. (Pallag Márton adja. Kiemelkedő értékét jelentik a produkciónak az olyan, mozgásművész színészek, mint Pallag Márton és Lestyán Attila.)
 
Pallag Márton, Lengyel Benjámin, Friedenthal Zoltán
Pallag Márton, Lengyel Benjámin, Friedenthal Zoltán
Az ajtón belül – vagy kívül, végül is minden a honnan nézzük?-ön múlik – eleinte serényen, roggyant térddel, sietős totyorgással járkálnak keresztbe-kasul a hivatalnokok, majd székükbe ülve rákönyökölnek asztallap-kartonpapírjukra, amely hirdeti nélkülözhetetlen foglalkozásukat: iratmásoló, iratrendező, esetleg iratmegsemmisítő. Szürkeségükben színes figurák: Lengyel Benjámin e. h. például eleve többen van, Tóth Zsófi e. h. beesett szemű és reménytelen tekintetű, Lestyán Attila egy gumicsontú eltévedt óriás, Pallag Márton pedig oly szorgos, hogy több ízben is szobrot akar emelni neki a főnökség. (Be is jönnek aztán Pallag Márton kartonfigurái a színpadra, változatos méretekben.) 
 
A gondot főhősünk számára a nyakában nagy piros masnit viselő új igazgatóhelyettes úr jelenti. Kárpáti Pál alakítja, akinek a beszéde nem elég artikulált itt, de idővel vagy belejön, vagy megszoktam. Ez a főnök ki akarja rúgni Akakij Akakijevicset, hiába ő az egyetlen használható munkaerő. Végtére is olyan pályázatot még ő sem tud megírni uniós milliárdokra, amelyre a kiírási feltételek alapján a cég nem is jelentkezhet. De nem ez a drámai vétsége Akakij Akakijevicsnek (akinek hülye vezetékneve van, azért is nem említem meg, tapintatból), hanem hogy meggondolatlanul kiköltekezik, miután teljesen elrongyolódott a köpönyege. 
 
Inkább kabátnak nevezném azt a folt hátán folt felöltőt, amelyen Hegymegi Máté fehér bundás, fehér tűsarkú csizmás Pétervári Fagy nevű szereplője a szemünk láttára vájja az utolsó, menthetetlen lyukat.  Emberünk elmegy a szabóhoz – akit szintén Kárpáti Pál játszik – , ám a foltozás már lehetetlen, így Akakij Akakijevics kénytelen új köpönyeget varratni, s ez a már-már elegáns ruhadarab az élete és a személyisége lényegévé válik. Innentől kezdve folyton aggódni kell miatta, nem lopják-e el, például abban az infernális buliban, amelyet a hivatalbeliek épp a kabát és egy névnap tiszteletére rendeznek. Vagy akár otthon, Akakij Akakijevics rövid életű lakásában, ahol az ajtóra írt AA jelzi a lakót, amely AA történetesen ugyanaz, mint Mrożek Emigránsok című darabjának egyik főszereplője. Bár lehetséges, hogy ez pusztán véletlen egybeesés, de a világirodalomban sosem lehet tudni. (Ami viszont G. B. Shaw.)   
 
Pallag Márton és Friedenthal Zoltán. A képek forrása: Narratíva
Pallag Márton és Friedenthal Zoltán. A képek forrása: Narratíva
Ha valakinek van egy mindene, például egy világ közepe kabátja, akkor annak az elvesztését nem lehet túlélni. Különösen szép a pillanat, amikor Hegymegi Máté Pétervári Fagya (Fagyja? Fegya?) ráleheli Akakij Akakijevics homlokára a halál hideg csókját, s Friedenthal Zoltán ott marad állva halva, vágyódó tekintettel.
 
Az egész hivatali szcénának volt némi borzongató kafkai stichje, ugyanakkor feldobta a játékot, hogy a színészek zöme több szerepet is abszolvált, élesen elválasztva egyik karaktert a másiktól. Tóth Zsófi például nemcsak hivatalnok, de vastag szemüvegláncos főbérlő asszonyság is, máskor kirittyentett, dadogós hitelügynöknő, és a szabó követelőző feleségét is ő adta. Ezenközben Lestyán Attila teljesítette az Érzékeny Hivatalnok; a patás Fújtató Ló; az Orr nélküli ember; az Éjjeliőr és a Végrehajtó 2. ábrázolását. Garai Judit és Pass Andrea Gogol-átirata ugyanis bővebb A köpönyegnél, és egy orr is elvész benne, ha nem is végleg. Az előadástól értelemszerűen nem idegen a humor; én személy szerint arra a pillanatra ütném rá a legjobb poén címkét, amikor a Jelentékeny Személyt játszó Lengyel Benjámin e. h. megvető hangon odavetette Pallag Márton Hivatalnokának, hogy „Na húzzon már ki!” Mire a tettre kész alkalmazott megfogta az emblematikus piros szőnyeg sarkát és kihúzta a színről székestől a főnökét.
 
Szabó Sipos Ágoston érdeme az előadás zenéje, amely úgy kompakt, hogy műfajilag igen változatos, de minden megszólalásakor erősítette az atmoszférát. Emlékezetes betét, amikor a szereplők a rivaldánál sorfalat alkotva oroszul rapeltek – nem hallgathatom el, hogy Hajduk volt oroszból a legjobb.
 
A Jelentéktelen című előadás, azt hiszem, arról szólt, hogy magányosak, jelentéktelenek, pótolhatóak és felejthetőek vagyunk. Az efölött érzett fájdalom, talán az hiányzott belőle. 
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek