Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

RAGÁLYOS JÓKEDV

Kaposfest gála
2020. aug. 18.
A szokottnál is jobban várt idei Kaposfest nyitógáláján akadt örömteli pikantéria, volt múltidézés és pirospozsgás zene, sőt akár még Józsi, az úthengeres is az eszünkbe juthatott. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
„Az isten a páratlan számokban leli örömét” – írta egykor Vergilius, s a páratlan számok vonzereje, úgy tetszik, mindmáig tart. A 11-es mesterszámhoz például váltig különleges képzetek kapcsolódnak, mint amilyen a kinyilatkoztatás vagy épp az új távlatokat teremtő fantázia. Ez persze inkább csak játék, említése pedig ehelyütt mindössze annak léha-tudálékos felvezetéséül szolgál, hogy az első jelek szerint az idei, 11. Kaposfest fontosabbnak és ünnepibbnek ígérkezik, mint a tavalyi, jubileumi koncertsorozat. A járványtényezővel együtt – és attól eltekintve is.
 
Baráth Emőke
Baráth Emőke

Az augusztus 17-i nyitógála mindenesetre erről tanúskodott, részint kétség kívül a rendkívüli körülményeknek betudhatóan. Mert amennyire feszélyezően hatott a Csiky Gergely Színház nézőterén helyet foglalókra a maszkviselet észszerű kötelme meg a rendszabály mögött ott munkáló veszélytudat, épp annyira fel is értékelte az eseményt a rég várt újbóli találkozás és az együttlét gyógyító, vagy legalábbis nyugtató és békítő jellege.

 
Az öröm és a feloldás hangulata részben már megérzett a koncert nyitószámán és annak közönségfogadtatásán is. Az eredetileg meghirdetett, 3 hegedűs szólistát foglalkoztató D-dúr versenymű helyett egy másik Bach-kompozíció, a d-moll kéthegedűs concerto szólalt meg: Kirill Troussov (Truszov) és Marc Bouchkov (Bucskov) szólójával, az estét végigszolgáló Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében. A két orosz hegedűs játéka mindvégig dinamikusnak és határozottan muszkulózusnak (helyenként már-már túlpumpáltan izmosnak) tetszett, Bouchkov figyelmes reagálókészsége pedig különösen rokonszenves benyomást keltett. Ha produkciójukat mégis inkább csak hangulati előkészítésnek, hogy ne mondjam, bemelegítésnek észlelhettük, azt legalább részben a hazai közreműködők felléptére való közös várakozás magyarázhatta.
 
Az első ilyen honi kiválóság Baráth Emőke volt, aki Mozart Bella mia fiamma kezdetű, nagyszabású és nagyigényű koncertáriáját énekelte el nekünk. A Don Giovanni tőszomszédságában keletkezett bravúrszám kellően fölényes készségű és biztos ízlésű előadóra talált a világszerte keresett szoprán személyében, aki minden gond nélkül képes volt átadni az ária kettős üzenetét: a szövegben tárgyalt és a szólam által jócskán meg is emelt tragikumot, s ezzel párhuzamosan a virtuozitás mégis váltig gyönyörelvű működését. Az idősebb korosztályhoz tartozó és televízión nevelkedett jegytulajdonosok egyébiránt legelőször alkalmasint Szabó Gyula, vagyis Józsi, az úthengeres előadásában hallhatták legelőször ezt a Mozart-darabot, ugyanis a Robog az úthenger című, szerethetően kínos sorozat egyik epizódjában a tévévetélkedőben remeklő főszereplő nemcsak bemondja 528-as Köchel-jegyzékszámot, de el is énekli belőle a gyors szakaszt.
 
Baráth produkciójának zajos ünneplését követően azután elérkezett az este alighanem legjobban várt száma: Vivaldi d-moll versenyműve két hegedűre és csellóra. Merthogy e mű szólóiban a fesztivál jelenlegi társ-művészeti vezetője, Várdai István mellett a két alapító, a Kaposfesttől 2015-ben eltávozott Kokas Katalin és Kelemen Barnabás lépett pódiumra. Közös szereplésüket azonban legfeljebb az első hang megszólalásáig kísérhette a pikantéria kollektív érzése, merthogy ők hárman rögtön a muzsikusi együttműködés magasiskolájára terelték (át) a figyelmünket. Hibátlanul megvolt a kémia ebben a hármasban, amelynek beltagjai közül öntevékeny módon Kelemen Barnabás vállalta magára a kamarazenekarral való animátori kapcsolattartás feladatát. A Liszt Ferenc Kamarazenekar itt is becsülettel kivette a részét a produkcióból, ám hogy a kritikában kritikai megjegyzés is legyen, hát ne hallgassuk el, hogy az este egészének tanúsága szerint Tfirst Péter mintha olykor csak részben tudna megfelelni koncertmesteri szerepvállalásának.
 
Baráti Kristóf (A képek forrása: Kaposfest)
Baráti Kristóf (A képek forrása: Kaposfest)

A forma szerint múlt és jelen, valójában persze jelen és jelen diadalmas találkozását megteremtő Vivaldi-előadás nyomában két XIX. századi szerzemény következett, hangsúlyosan a mutatósabbik fajtából. Előbb a könnyeden és jó arányérzékkel konferáló Bősze Ádám által találóan pirospozsgás zene gyanánt beajánlott Weber-mű, az Andante és Rondo Ungarese hangzott el Szűcs Máté imponálóan formátumos, kellően mutatós és egészséges humorérzékű előadásában. Majd azután Várdai István vezetőtársa, vagyis Baráti Kristóf szegte be az este programját, mégpedig Saint-Saëns Bevezetés és rondo capricciosójával. Az egykoron Sarasate számára komponált, a manuális lehetőségek határáig (meg az Ibér-félszigetig) elmerészkedő bravúrszám régóta Baráti hálás repertoárdarabjának tekinthető: korlátokat nem ismerő technikája és eszményszép hegedűhangja most is a lenyűgözés szintjén indított – és onnan haladt fölfelé.

 
A Kaposfest értelmező alcíme 2020-tól Nemzetközi Zenei és Művészeti Fesztivál, s Hornyák Balázs személyében új igazgató áll a rendezvény élén. Az első este most a múltra és a jelenre bölcsen építő, ígéretes jövőt körvonalazott, s ezért máris kijár minden résztvevőnek az elismerés. De talán a jószándékú figyelmeztetés sem árt meg, csendesen kimondván, hogy egy gála össztapsánál az igazgatónak igazán nem szükséges kijönnie és középre állnia.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek