Örökség Fesztivál / Pécs
2008.10.05.

Nehéznek tűnik elszakadni a jövőtől Pécsett: az Örökség Fesztivál programjainak hivatalos beharangozói leggyakrabban már 2010-re, a bővítési szándékra, a fokozatos fejlesztésre és a jelenleginél jobb lebonyolításra helyezik a hangsúlyt. GERE ZSOLT ÍRÁSA.

Mindez persze érthető, hiszen az Örökség Fesztivál látogatója sem igen tudja magát függetleníteni attól, hogy a fesztiválra (legalább részben) ne a készülődés és a tapasztalatgyűjtés állomásaként tekintsen. A látványos, sokszereplős, előbb-utóbb a közönséget is magával ragadó néptáncos rendezvények mellett nyilvánvaló, hogy sokkal nehezebb lesz egy-egy sikeres kiállítást vagy ismeretterjesztő programot tető alá hozni. A nemzetiségi tematika biztosítja ugyan, hogy átfogó képet kaphassunk a különféle kultúrákról, de egyáltalán nem garancia a sikerre.

Mánfai György egyik fotója
Mánfai György egyik fotója

Ebben az évben a horvát nyelvterület alkotói, együttesei mutatkozhattak be a 13. alkalommal megrendezett, a Balkán napos oldala című interkulturális fesztiválon. A koncepció, ahogy a kulturális határátlépéséknél általában, az „azonosságok és a különbözőségek” felismerése, tudatosítása volt. A programokra látogatókon kívül különösen fontos volt ez a pécsiek számára, hiszen a városban és a környező falvakban él a magyarországi horvát népesség legjelentősebb része – a fesztivál horvát napja, ahogy azt a pulai népszínház előadása előtt személyesen is tapasztalhattam, egyszerre a „vendéglátás és a hazatérés” érzésének különös keveredése.

A népművészet szinte minden területéről érkeztek meghívott alkotók és csoportok. Katica Proso Adria melléki hímzésekből rendezett időszaki kiállítást és tartott helyszíni csipkekészítést az érdeklődőknek; fellépett a Stanko Mihovilič harmonikazenekar és fotókiállítást is láthatott a közönség a kiváló pécsi fotós, Mánfai György Adria melléki munkáiból. A programban a néptáncegyüttesek bemutatója dominált: a pécsiekkel kiegészülve összesen tíz táncegyüttes lépett föl, tartott utcai bemutatót és adott gálaműsort, köztük a Bedem, a Ljudevit Gaj, a Metković, a Bunjevačko kolo és az Usora.

Josip Cugovcan festménye
Josip Cugovcan festménye

Szerény körülmények között, egyetlen teremben, címek nélkül állította ki képeit Josip Cugovčan horvátországi „naiv” festő. A rendezőkkel és a besorolással szemben látogatóként Cugovčan képeinek inkább csak témáit, szemléletét, de technikai megoldásait már nem helyeznénk a naiv festészet amúgy is túlságosan tág kategóriájába, hiszen életrajzából tudható, hogy képzőművész tanárának biztatására kezdett festészettel foglalkozni 1971-ben. A következő évben már kiállításon vesz részt, s több mint két évtizede szabadfoglalkozású alkotóként él és dolgozik. Képein is jól érzékelhető az átmenet és a feszültség a tanult, irányzatokra visszavezethető motívumok és a tárgyi-természeti környezet szándékolt realisztikussága között.

Cugovčan képeinek uralkodó témája az életkép, a falu közösségének egy-egy meghatározó eseménye, az évszakok tipikus körforgása. A naiv szemléletet leginkább az idill és a harmónia egyoldalú keresésében, az archaikus-vidéki életforma tisztaságának, békéjének mindenek fölé helyezésében érhetjük tetten. A kiállításra, ami inkább csak falakra helyezett képek halmazának volt nevezhető, kevés energiát fordított az alkotó és a rendezők, hiszen még a képek – például a bemutatkozó füzetben feltüntetett – címét sem helyezték a művek mellé.

A másik az egyikért
A másik az egyikért
Szintén vegyes érzéseket keltett az Isztriai Népszínház – Pulai Városi Színház két fiatal tagjának, Matija Ferlinnek és Dijana Vidušinnak a vendégjátéka. A Matija Ferlin rendezésében és koreográfiájában készült A másik az egyikért (Drugo za jedno) című előadás a pécsi kamaraszínpad terét a rossz díszletezés miatt nem tudta betölteni, s a szereplők az előadás ritmusának megőrzéséért többnyire sietős léptekkel közlekedtek a színpadon. Ha a néző függetlenítette is magát ettől a komikus pátoszt keltő helyzettől, a darab akkor sem jelentett maradandó színházi élményt. Az intimitás, a személyesség keresésére épülő, a férfi és női identitás örök, és csakis a giccsben feloldódó ellentéteit tematizáló forgatókönyv túl nagy szerepet hagyott a cselekménytől függetlenedő betéteknek.
Sőt, a darab vizsgafeladatokból ismerős jelenetekre esett szét. A közös ének, tánc, egy-egy hatásosan megoldott „feladat” bizonyította ugyan a szereplők tehetségét, de például a színpadteret kettéosztó függöny mögött, átöltözésekkel megoldott idősík- és korszakváltás –  azon túl, hogy önálló szereplésre kényszerítette a színpadon maradót –  a várakozáson, találgatáson kívül nemigen váltott ki egyéb hatást a nézőtéren. Szintén inkább csak tudható, mint a játékon keresztül érzékelhető volt az irónia és a távolságtartás az életet harmonikusnak, problémátlannak mutató slágerszövegekhez: a dalfesztiválok televíziós világának motívumaira, gesztusaira építő megoldások idővel már feszültség nélkül, sematikusan követték egymást. 
Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Pécs EKF 2010 gyűjtőlapon olvashatják.
Szerző: Gere Zsolt
Helyszín és időpont:  Pécs, 2008. szeptember 18-28.
Megítélt támogatás: 50 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
Európa Interkulturális Fővárosa - Pécs program megvalósítására (2008)