Beszélgetés Zsótér Sándorral
2020.07.21.

A pandémia jelentősen átalakította a Szegedi Szabadtéri Játékok tervezett programját is. A Dóm térre végül egy középkori moralitásjáték került: az Akárki címszerepében Zsótér Sándor. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.

Revizor: Mennyire zavar téged a Dóm tér monumentalitása, ahol színészként mutatkozol be?
 
Zsótér Sándor az Akárki próbáján a Dóm téren
Zsótér Sándor az Akárki próbáján a Dóm téren
Zsótér Sándor: Hogy jövök én ahhoz? Nincs tapasztalatom. Utána számot adok. Ha körbenézek a téren, barátságosan agyonnyom. De éjjel: tutaj a vaksötét óceánon. Jóleső halálfélelem.
 
R: Prózai darabról beszélünk. Mennyi a szöveg?
 
ZsS: A darab egy óra. Akárki bőven jártatja a száját, van rá oka. A Halál rászól: indulás! Akárki másképp gondolja. Korrumpál, alkuszik, biztosítékot és haladékot kér, ígérget. Nem kap.
 
R: Összegzés az életről?
 
ZsS: Számvetés. Előbb még: társkeresés. Ki hal velem? Barátom, bátyám, nagybácsim? A pénzem? Senkim és semmim. Csak a Jótettem. Mégis segít: a Tudás, a Szépség, az Erő, a Józanság és az Öt Érzék. Elszegődnek társul. De lelépnek. Ahogy kell. Csak a Jótett marad.
 
R: Szokatlan választás ez a Dóm térre a korábbi bemutatókhoz képest.
 
ZsS: Herczeg Tamás és Bodolay Géza ötlete. És jó. A Dóm előtt csupasz színpad. A téren székek. Se lelátó, se díszletek. Csak a Dóm. Épp elég. Szép a tér így. Ijesztő, de tökéletes tér. Amikor a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződtem, akkor sem dolgoztam a Dóm téren. De a Régi Zsinagógában csináltam a III. Richárd király megkoronázása című Jahnn-darabot. 96-ban, a felújítás előtt. Ambrus Mária díszlettervező meglátta a hely szellemét. Vakmerő időszak volt.
 
R: Az újszegedi színpadon is játszottál tavaly a Don Juanban.
 
ZsS: A Koldus ennél kurtább szerep. Ez durvább. 
 
R: A fölkérés nagyjából a karantén végére esett. Közben mit csináltál?
 
ZsS: Elsős évfolyamom van a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Tanítottam. Márciusban felolvastam a Népirtás című Schwab-darabot Székesfehérváron. Délután hívtak, hogy holnap már ne menjek. Folytattuk Stork Natasával és Kárpáti Péterrel a Nagy Kapituláció című darabunk próbáit Zoomon. Aztán élőben a Trafóban nyáron. Októberi premier. Közben ért az Akárki. Készülök a következő tanévre.
 
A képek forrása: Szegedi Szabadtéri Játékok
A képek forrása: Szegedi Szabadtéri Játékok
R: Az iskola elég sajátos helyzetben van.
 
ZsS: Biztos voltam benne, hogy nem fogom kikerülni ezt a kérdést…
 
R: Ki kellene kerülni?
 
ZsS: Nem. Készültem. Brecht-verseket fogok szavalni, mert én nem tudom megvilágítani a helyzetet. „Beverik egymás fejét, véresre a zsákmányért, egymást tépve / a másikat mohó seggfejnek, magukat jó embernek nevezve / szakadatlan dühöngeni és harcolni látjuk őket / egyes egyedül, ha nem etetnék tovább őket, értenének egyszerre csak teljesen egyet.” A szöveg A gömbfejűek és a csúcsfejűek című darabból van. Nem látok ennél tisztábban. 
 
R: Hogyan dolgoztok ebben a helyzetben?
 
ZsS: Hétköznapian. Órarend. Egyeztetés. Az első félévben Zsámbéki Gábor és Máté Gábor osztályának csinálok vizsgaelőadást.
 
R: Hogy ki és mikor kapitulál, azt Brecht megírta a Kurázsi mama című darabjában.
 
ZsS: Sokféle következménye lesz ennek, és nemcsak az egyetemet érinti majd. „De a seregély szólt: egy-két év! Beállsz a nagy zenekarba, lépést tarts, lassan vagy gyorsan. Megvan a te kis dallamod: Máris fújod.” Ki hogyan.
 
R: Érzelmileg mennyire lehet ezt elengedni?
 
ZsS: 1996-ban rendeztem először darabot a főiskolán. Utána egy-egy darabot csináltam más-más évfolyamoknak. Aztán Zsámbéki Gábor elhívott tanársegédnek. Két osztályt tanítottunk együtt, majd Börcsök Enikővel tanítottam. Most Szilágyi Bálinttal. Huszonnégy év.
 
R: Közben pedig játszol is a rendezések mellett. Ott van például a Proton Színház.
 
ZsS: Nyolc éve. Az iskola elfoglal. Jövőre csak Szombathelyen lesz premierem. És a Népirtás talán tavasszal.
 
R: Olyan bárkinél előfordul, hogy éppen kevesebb a munka, de most a saját bőrödön érzed ezt.
 
ZsS: Benne vagyok nyakig. Olykor összetűztem a munkaadóimmal. Februárban a Vígszínházban volt premierem. Eszenyi Enikő hívott jövőre. 
 
Zsótér Sándor és Bodolay Géza az Akárki olvasópróbáján
Zsótér Sándor és Bodolay Géza az Akárki olvasópróbáján
R: Műfaji kérdés is?
 
ZsS: A műfaj kihívás. De nem mindegy, hogy kivel. Politikus előadásokat csinálunk. De nem úgy, ahogy mások gondolják a politikát. Ezért jó Brechtet csinálni. Mert ő a mozgatórugókra világít rá. Arturo Ui nem magától lesz. Azért az a címe, hogy Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése. A Baallal nem kell egyetérteni. Bemutat egy életpályát. Amiből Kocsis Pál embert csinált. Nem jó, ha gyereknek nézik a közönséget.
 
R: Amikor színészként a másik oldalon állsz, te is gondolsz valamit a rendezőről.
 
ZsS: Alázatos vagyok. Nem ítélkezem. Volt alkalmam jó színészekkel dolgozni. Tudom, mi a hiányosságom. Hogy miért csinálom? Mert jó. Tanulságos átmenni a túloldalra. Például beugrani a Kakukkfészekbe a Radnótiban. Látni, amit egy rendező nem láthat. Közelről figyelni. Azon az oldalon irigylem őket, hogy azt csinálnak, amit akarnak. De ez az amatőr szabadságérzete: miért nem arról beszél, ami a baja, hiszen ő megteheti! Valaki helyett mondja. Most meg: megtapasztalni a halálfélelmet, figyelni a többieket, és figyelni azt a másikat, a rendezőt, aki ott lent ül. Egyedül.