Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TALÁLT FÉRFI

Fehér Ferenc: Sirzamanze – MU Színház
2008. jan. 13.
Fehér Ferenc, a Finita la Commedia társulat ex-szólistája a MU Színházban mutatta be Sirzamanze című darabját új partnerével, Simon Judittal, a Másodállás Nevű társulat mozgásszínészével, pszichológussal. SISSO KRITIKÁJA.
Forrás: MU Színház
Forrás: MU Színház

A különös, keleties hangzású cím a táncos egy régi, Wert királyhoz írt versét idézi, a Fehér-féle magánmitológia része. Előrebocsátja az előadás saját-rituálé jellegét, megteremti a hangulatot, ráadásul a programfüzetben szerepel az „Imák városa” szóösszetétel is, ami már egyenesen a posztmodern, látomásos lírához közelít. Így aztán minden rajongóban előre felidéződik az előadó eddig megtett útja: a magyar kortárs tánc dzsungelének Kaspar Hausereként induló Fehér Ferenc éppen annyit változott ez idő alatt, amennyi a fékevesztett mozgást kortárs tánccá teszi.

Érdekes módon az előadásban benne van ez a történet is. Úgy tűnik, hogy a táncost újra és újra meg kell találnia valakinek. Pygmalion-parafrázis vagy születéstörténet képregényben elbeszélve, kimerevített képek sora egy ládára és két emberre a színpadon.

Mintha egy különös pár intim sztorijába nyernénk bepillantást. Amolyan rendes, hétköznapi kukkolók leszünk, nézzük, ahogy a nyers férfihús a nő intellektusához emelkedik. Amikor sikerül belefeledkezni a színpadon lévő egyetlen táncos testének a dinamizmusába (amire rásegít a remek ipari zene), akkor felmagasztosul a privát álom, és úgy érezzük, hogy beavatási szertartás részesei vagyunk. Ilyenkor igazán élvezetes a képsorozat, ám ez csupán rövid időkre valósul meg, és a képeket gyorsan el is nyelik Bánki Gabriella sejtelmes, jótékony fényei, illetve sötétjei.

Fehér Ferenc puszta testének igen erős jelenléte van a térben, lecsupaszítva különösen. Mindezt egy felöltözött, bábu-szerű női lény ellenpontozza, néha ugyan az is meztelen bizonyos helyeken, ám a másikhoz képest mindenképp a mozdulatlanság szobra marad. Kettejük párbeszéde a férfi-nő, anya-fiúgyermek tematikán, illetve a két test ritmusának szembenállásán alapul. Az örök ellentét, mondhatnánk nagy szavakkal, a fránya dialektika, a részek, melyek a nagy egészre törekszenek.

Végül mindez egy láda mélyén egyesül, és oldódik fel a semmiben. Egyébként csupa szimbolika az a láda: a tetején tükör, a mélyén víz. A tükör maga a reflexió, benne a tudattalan objektív énképével, ugyanakkor a világ megismerésének és egyben mulandóságának jelképe. A víz pedig a megtisztulásé, sőt talán a keresztségig is elmehetünk, ha az egész darabot szakrális rítusok soraként értelmezzük. A vége meg ásó-kapa-nagyharang, tiszta népmese, sőt „Íme, hát megleltem hazámat” – Feri Judit ölében például, amikor egy döbbenetes erejű jelenetben a férfi meztelenül mászik fel a feketében álló, merev arcú nőre, és jó ideig az öle körül tekereg.

És mégis: a Juhász Anikóval, a mesternek nevezett társsal együtt töltött nyolc év után – bár Fehér nyilatkozta is, hogy nem akar teljesen új irányokat feltérképezni – az önismereti- és mozgáskutatásban ez mégsem olyan nagy haladás. Simon Judit valójában felejthetetlen jelenség, már a Konyhaszertorna című identitás-etűdből (amely első színpadra lépése) is megmaradt, de az kevésbé volt mozgásszínház, inkább táncterápia-kivonat. Egy terapeutát látok a színpadon, (akit sosem engednék a hátam mögé állni), és mellette valakit, aki ugyan nagyszerűen mozdul, de dadog, nem tudja megfogalmazni a gondolatait. Persze a tánc jóval többet fejezhet ki, mint egy jól megfogalmazott mondat, olyankor egészen univerzális tud lenni – de az előadás nem volt annyira rituális, hogy áttörte volna a megértés gátjait. Akkor pedig kéretik fogalmazni, irányt adni, mert nem elegendő az a néhány érzelemszilánk, ami a dolgos hétköznapjainkban majd jól felkavar. Elkélne ide egy koreográfus.

V.ö. Horeczky Krisztina: Mellékdal
Kelemen Orsolya: Bűnbeesés után

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek