Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KORTÁRS DRÁMA? IGEN, LEHETSÉGES

A Nyílt Fórum újabb évadairól
2020. júl. 8.
Sokféle útja van manapság a kortárs magyar drámák megszületésének. Az egyik legkarakteresebb a Színházi Dramaturgok Céhe által életre hívott Nyílt Fórum, amely hosszú ideje, évről évre szisztematikusan gondozza, fejleszti a fiatal (és nem csak fiatal) szerzők munkáit. Az évek óta működő modellről annyit előzetesen el kell mondani, hogy minimum eredményesnek bizonyult. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.
A drámafejlesztés folyamatában végleges formát nyert, színpadra szánt szövegek közül nem egy jutott el a bemutatóig (a szerzők némelyike immár több premiert is magáénak mondhat). Szilágyi Eszter Anna 2017-ben született nagy hatású műve, a Nyíregyháza utca izgalmasan mutatkozott be az Ódry Színpadon, Novák Eszter rendezésében. O. Horváth Sári Lenni vagy nem című opusza (amely egy drámatrilógia része), s amely a gyermekvállalás társadalmi-lélektani dimenzióit jeleníti meg érzékenyen, alig egy hónappal a színházak karanténja előtt sikeresen debütált a Jurányiban Widder Kristóf rendezésében. Znajkay Zsófia Rendezői változat című színművét a szerző vitte színre a MU Színházban. Kovács Dominik és Kovács Viktor Jégtorta című, elementáris humorú, gazdag jellemformálásokat sorjáztató élvezetes munkája a Vígszínház Házi Színpadán talált otthonra.
 

S most itt van az idei paletta, hat újabb, készülő (s remélhetőleg előbb-utóbb a premierig is eljutó) színmű, amelyet dramaturgok, írók, rendezők, kritikusok, színházi szakemberek részvételével elemeztek, véleményeztek, „boncoltak élve” januárban, Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színház vendégeként, pár hosszú és intenzív napon át: Dóka Péter: Polimax, avagy a Kockaróka visszatér, Molnár T. Eszter: A zsúr, Dézsi Fruzsina: A helyzet ura, O. Horváth Sári: Hiszitek mit nem, Horváth János Antal: szentivánéj és Tóth Réka Ágnes: Ez című színműve.
 
A koronavírus-járvány miatt idén sajnálatos módon elmaradt a debreceni Deszka Fesztivál, amely a drámafejlesztés fontos, második fázisaként, mint évek óta mindig, először vitte volna közönség elé a megszületett műveket, prezentációl formájában. Ám a kényszerű bezártságban a szervező Színházi Dramaturgok Céhe ötletesen hívta életre a DeszKarantén Fesztivált, amelynek égisze alatt online formában mégiscsak nyilvánosságot kaphattak a színművek. A gondosan kiválasztott drámarészleteket profi színészek tolmácsolták (a felvételek azóta is elérhetőek a Dramaturg Céh Facebook-oldalán), s a szerzők és mentoraik online beszélgetése is sok figyelemre méltó mozzanattal járult hozzá a szövegek jobb megismeréséhez. A legszélesebb publikum követhette így nyomon a színművek alakulásának folyamatát.  
 
Természetesen nem vállalkozhatom a hat, még formálódó színmű értékelő ismertetésére, csak néhány vázlatos megjegyzésben próbálom összefoglalni a drámák karakterisztikumát. Szerzőik valamilyen formában mindannyian színházi emberek (vagy színházi emberek is), amellett, hogy irodalommal, színpadra szánt szövegekkel foglalkoznak. Jellemzőjük a vitathatatlan nyelvi érzékenység, a réteg- és csoportnyelvek hatásos használata, beemelése a dialógusokba; a mikro- és makroközösségek, a szubkultúrák gondolkodás- és beszédmódjának, konfliktustípusainak megjelenítése. Az is roppant figyelemreméltó, hogy miféle életanyagot, hány meg hányféle valóságszeletet tartanak megörökítésre érdemesnek, s miféle dramaturgiai megoldásokkal kísérleteznek az originális drámai alapszituációk létrehozására. 
 
Dézsi Fruzsina már tavaly is szerepelt a Nyílt Fórum induló drámaírói között, és idén is új darabbal rukkolt elő. A helyzet ura című színműve izgalmas nézőpontváltásokkal beszél jelenkori élethelyzetekről, egy politikusok által uralt, korrupt, feudalisztikus világról, amelyben az emberi kiszolgáltatottság sötét bugyraiba kalauzol bennünket a szerző, miközben elröpíti nézőjét a mennyország éterien ironikus világába, groteszk fénytörésben mutatva be az emberi természet változatlanságát, változékonyságát. „Mi van akkor, ha Isten lámpaoltás után besurran egy szobába, aminek az ajtaja nem neki lett nyitva hagyva?” – így kezdődik a szerzői szinopszis. 
 
Molnár T. Eszter A zsúr című színművében egy sokféleképpen terhelt családi összejövetel kellős közepébe csöppenünk. Kinn, a pesti utcán éppen elszabadult a fizikai erőszak, a terror vészjósló hangjai szűrődnek be az ablakon át, miközben benn, a polgári lakásban az alkalmi fogságba esett családtagok sokféle konfliktust görgető bonyodalmas viszonyrendszerben próbálják artikulálni önmagukat, megőrizni identitásukat; megoldást, kiutat keresve a fenyegető, fordulatos, olykor krimiszerű szituációban. 
 
Tóth Réka Ágnes Ez című, a líra és a dráma határvidékén mozgó színműve tulajdonképpen monumentális drámai monológ. Apró cselekvésekből, emlékekből szövődnek sűrű drámai élethelyzetek, egy fiatal lány önelemző belső monológjait a kar megszólalásai emelik más dimenzióba, a cselekvések szüntelenül kombinálódnak sugallatos lírai betétekkel. Megragadó a textus lebegése, a finom eltartások, az egymásba úszó szövegek ellenpontjai, a benső lelki folyamatok finomszerkezetű pszichológiai rajza. 
 

Dóka Péter Polimax, avagy a Kockaróka visszatér című „bosszúdrámája” többek között azzal lepi meg nézőjét, hogy szélesre nyitja a nemzedékek galériáját, s a régmúlt világból visszamaradt öregek drámai igazságát szegezi szembe a legfiatalabbak szemléletmódjával. Egy játékgyár (innét a cím) végletes emberi viszonyait bemutatva beszél szenvedélyről, akaratról, sorsfordulatokról, kiszolgáltatottságról, a nemzedékek közti kommunikáció nehézségéről vagy lehetetlenségéről, monologizáló szereplőinek „szöveg alattijáról”.
 
Horváth János Antal szentivánéj című drámáján igencsak érződik, hogy gyakorló színházi rendező és dramaturg a szerzője. Pergő, lebegő dialógusok, kihegyezett, tűéles mondatok, hangsúlyos csendek; párkapcsolati dilemmák szikrázó konfliktusokban elmesélve, indulatos szótirádák és a felhabzó szenvedély hője, mely átitatja a párbeszédeket… „Szokás Szentivánéjkor elégetni a bűnöket?” – kérdezi az egyik kulcsszereplő, Anna, Szotyola nénitől (beszédes név). A hétköznapi élethelyzetek szüntelenül átlibbennek új meg új dimenzióba, s miközben a töredezett történetre is figyelünk, már jócskán bent caplatunk a kapcsolatok dzsungelében, a szeretet, a gyűlölet, a gyengédség, az empátia, a távolságtartás örök koordináta-rendszerében. 
 
O. Horváth Sári, 2018-ban és 2019-ben is Vilmos-díjas szerző Hiszitek mit nem című műve a Lenni vagy nem trilógia harmadik része. Az éles (dráma)írói szikével kimetszett sorshelyzetek szövegsíkjai szüntelenül egymásba csúsznak, összeszikráznak, s miközben a felszínen alkalmi dialógusokat hallunk, a textus mélyáramában másféle összefeszülések is dúlnak; perlekedés Istennel, a dolgok állásával, a hit ereje és korlátai; az önvizsgálat kalandjai, a tudatalatti és a felettes én dichotómiája, a mediatizált univerzum csapdái, a partikularitás nyűgei és nyilai… „Hagyom a gyűlölet energiáját szétáramlani” – halljuk az Ego ajkán a (kor)jellemző mondatot, miközben rendre besüvít az úgynevezett valóság. Töredékekből világok épülnek, monológ-kolosszusok, csillagmesszi bolygók érintkezései.
 
Hogy a több mint ígéretes drámák miként méretődnek meg az eleven színház gyakorlatában, arról majd a nézők hivatottak dönteni. Augusztusban a Szentendrei Teátrum sorozatában felolvasószínházi előadásban, kiváló színészek tolmácsolásában kerülnek színre a vadiúj színművek. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek