Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HÁTTÉRZAJ, ACSÍTÁS

A fecsegő potyautas 96.
2020. júl. 2.
Fogalmi tisztázással kezdeném. Nemrég egy híres magyar írónőnek, aztán pedig egy nemzetközileg elismert magyar biológusnak kellett elmagyaráznom, mit jelent az a szó, hogy kojtol. Nem volt egyszerű feladat. A foncsoros keretű kirakatba ugrott egy újabb különösség, jelesül az a szó, hogy acsít. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Mondjam? Jó. Az acsítás tkp. hergelés, annak egy vékonyabb, inkább feminin, mintsem maszkulin jellegű változata. Befolyásol. Rábír. Érzelmeidet tolja, tologatja, kis, izmos hátával nekifeszül a lelked ruhásszekrényének – sic! -, és azt a harag mezítelen pofája felé ügyeskedi. 
Mert mi is a téma, az a téma, hogy van egy kulturális esemény. Modellezzem, mint barkóbázós szójátékban Zsuzsi a fejős tehenet. Csingilingi, voltegyszeregyvadnyugatharmonika, zsötem paraolimpia, megszólal a telefon. A te világtelefonod. Nem a kedves szeretőd keres, éppen nincs is, hanem valaki. Isten, Putyin, Ágoston Zoli a Jelenkortól, Attila Berlinből. Édesanyád. Megszólal, és te tárgyalásba kezdesz. Lehet ezt nevezni csevegésnek, veszekedésnek, tárgyilagos közlésfolyamnak, lehet értékelni úgy is, mint a pletykálkodás hajlamának kiélését, minden ilyesfélét lehet mondani, azonban, és ez lenne a méltóságos lényeg, nem a téma, a tartalom, nem a hanghordozás, az információk áramlása, a hírcserebere létrejötte a leglényegesebb eleme ennek az eseménynek, hanem micsoda. 
Az, kedveseim, hogy hallja a másik. És aktivizálódik, mint egy epheszoszi ügynök!  Hallja beszédedet a te másikod, akivel éppen egy légtérben, közös életben tartózkodtok, ez bizony tényleg gyakori, hallja a társ, hogy egy illetővel, Erdogannal, Zacher Gáborral, a barátnőddel, a barátoddal, Jenővel, a kerületi hóhérral diskuráltok, és ugyan azt nem hallja, mit mond a vonal másik végén az illető, de azt igen, te mit mondasz, és ez bőven elég is, mert ilyenkor következik be egy olyan kulturális, szűkebben értve kommunikációs esemény, amelyhez foghatót keveset tapasztal az árnyalásra, érvelésre, megértésre, befogadásra, értelmezésre, kíváncsiságra, satöbbire ítéltetett emberfő. (Már aki, persze, mert olyan bolygóbéli kistársunk is akad bőven, aki lófaszt kíváncsi, hanem csak akar, és azt nagyon, és minden áron.) Ha tehát megcsörren a telefon, s te azon nyomban kirohansz a szobából, társad joggal föltételezi, hogy titkaid vannak. Több szerető, illegális érzelmi lerakó helyek, zaklatásos kapcsolatok, hova ástad a nagymamát, be akarsz lépni a Magyar Teátrumi Társaságba, akik szerint így kell mondani: Doktor Professzor Palkovics Úúúúr – mókusok gyűlöletből, kis bolyhos farkukkal törik föl a diót, őrület. Őrület! Folytatom. Tehát maradsz bent a közös légtérben. Így aztán társad fültanúja lesz a te kommunikációs eseményednek. 
Ó, csak fültanúja? Csak borostás, vizenyős tekintetű Néma Leventéje egy szóban forgó eposznak, vérgőzös, megrontásos drámatrilógiának?! Hahaha. Nem, dehogy is, az lehetetlen, hogy ne szóljon hozzá. Tedd a szívedre a kezed, te is ezt szoktad, amikor ő telefonál, ráadásul, ha kimegy, még hallgatózol is, hát nem?, hát de. 
Mit jelent az, hogy hozzászólnak, beleszólnak? Vannak bőven típusos verbális becsatlakozások. 
Általában így indul: Ki az, kivel beszélsz? Nevek következnek, a nyolcadiknál, huhh, bólinthatsz.
Nagyon lényegre törő aztán az a kérdés, hogy: Hát ez meg mit akar?!
Azt jön egy picivel erőteljesebb hangütésben: Mondd meg neki, hogy…
Vagy ez: Kérdezd meg tőle, hogy…
Tudja-e, hogy…
Meg ne mondd neki, hogy…
Ezt mondta másnak is?
Szokott az is lenni, hogy gyakorlatilag grafitosra szürkül az arcod, ekkor elhangzik a mi baj? Rámenősebbek azt kérdezik: ki halt meg? 
Bazmeg, kiderült?!
Honnan tudta meg?
X is tudja?
És akkor most velünk mi lesz?
Énnekem olyan ismereteim vannak, hogy a kurva erős és ügyes neandervölgyi tag azért tűnt el a történelmi süllyesztőben, mert jobban, hatásosabban kommunikált a szemüveges, bölcsész homo sapiens, és például ennek a fajtának az egyik túltengett, kitüntetett egyede, Herr Napóleon ötféle dolgot tudott egyszerre csinálni, két levelet diktált, csatát vezényelt, főzött, önkielégített, ilyenre volt kalibrálva az agyműködése. 
Ha telefonálunk, mindannyian Napóleonok leszünk. Ki lehet hangosítani a cuccot, mondjuk. Nem akarok dicsekedni, de én például nem tudom, hogy kell. Hanem van az a gyönyörű, fenséges, nagyságában is magától értetődő, fölszabadító, megváltó, kegyelemmel teljes mozdulat, amikor kiveszik a kagylót a kezedből és helyetted folytatják. És nem kell újra agyvérzést kapni, és újra nem kell elmesélni, mert elmondják helyetted, hogy miről fecsegtél fél óráig. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek