Alan Walker: Fryderyk Chopin
2020.07.27.

Az idén kilencvenéves brit-kanadai zenetörténészt, Alan Walkert Magyarországon főleg Liszt-kutatóként ismerik. Az elmúlt évtizedekben több művét is lefordították magyarra, most a 2018-as Chopin-monográfiája került a magyar könyvesboltok (virtuális) polcaira. MERÉNYI PÉTER RECENZIÓJA.

Az 1930-as születésű Alan Walker a 19. századi európai – komponált, művészi – zenekultúra szakértőjének számít, főleg Liszt Ferenc életművének és életrajzának specialistájaként tartják számon. Az 1980-as, 1990-es években a zongoraművész-zeneszerzőről háromkötetes nagymonográfiát publikált, amelyet természetesen magyarra is hamar lefordítottak. 2015-ben Alan Walker Liszt-reflexiók című tanulmánykötete is megjelent hazánkban (az angol változat 2005-ös); néhány éve, 2018-ban pedig Hans von Bülowról írt könyvét ismerhette meg a magyar olvasóközönség (ezt a vaskos életrajzot eredetileg 2010-ben publikálták). A mostani – szintén korpulens – Chopin-könyvet Fejérvári Boldizsár ültette át magyarra, a kiváló szerkesztő-fordító már több Walker-kötetet jegyez Magyarországon.
 
A Chopin-monográfia angol alcíme így szól: A Life and Times – tehát Chopin élete és kora került a kutató-történetíró érdeklődésének terébe. Ennek megfelelően messzemenően hagyományos, kimerítően alapos, monografikus életrajzot olvashatunk. Alan Walker tíz évig dolgozott a közel 800 oldalas zenetörténet-írói opuszon – bár ez a szakszöveg már-már eltörpül a több mint 1600 oldalas Liszt-monográfia mellett. Nemcsak aprólékos levéltári munkát végzett a zenetörténész szerző, hanem a Chopin által belakott és beutazott vidékeket is személyesen fölkereste. 2017-ben zárta le a kéziratóriást és a Chopin-monográfia végül 2018-ban jelent meg angolul. A kiadvány vizuális szempontból is érdekes: az illusztrációkat, a képeket hasonló történetírói és ikonográfiai alapossággal válogatták össze.
 

Lenyűgöző alapossággal kutat és ír Walker, éles szemmel gyakorolja a forráskritikát, és semmi kétség nem marad afelől, hogy a legrejtettebb részletekig ismeri a Chopinről szóló szakmai közbeszédet. A Chopin-kutatás legfrissebb – a 2010-es években elért – eredményeit is beépíti munkájába, Walker így szintetizálja a meglévő tudást. Azonban – olvasói szempontból – helyenként szinte fárasztóan részletezi a legapróbb életrajzi mozzanatokat. Ennél is nagyobb problémának érzem, hogy összességében mintha némiképp idejétmúlt és felettébb konzervatív történetírói, zenetörténet-írói attitűdöket követne. A monográfia középpontjában az áll, hogy a személyiséget, az életutat, a Chopint körülvevő szubjektumokat, valamint a hétköznapi, mindennapi eseményeket rekonstruálja. A kulturális, társadalmi és zenei jelenségek hálózatát a személyiség és az életesemények tükrén keresztül beszéli el. Véleményem szerint ezt mélyen romantikus, 19. századot idéző hozzáállásnak nevezhetjük. Félreértés ne essék, nem érzem, hogy a szerző egyértelműen idealizálná vagy mitizálná a zenészt, a tényeket sosem ferdíti el. Inkább valami finom, félig-meddig rejtett rajongással, vonzódással beszél Chopinről. Közhelyesen pszichologizálva: a muzikológus mintha kutatási tárgyához, egy történeti szubjektumhoz fixálódna. A romantizáló elbeszélés a magyar fejezetcímeket is áthatja: A bánat évada – 1845–1847; Mélyülő árnyak – 1847–1848. A műelemzések – ennek megfelelően – csupán díszgombokként fénylenek az életrajzi elbeszélés báli ruháján; néha mintha a személyes életesemények pszichogramjaként értelmezné a kompozíciókat a zenetörténész. Bár Chopin híresebb műveiről szép, rövid elemzéseket olvashatunk – például a két etűdsorozatról (op. 10, 1833; op. 25, 1837), a prelűdökről (op. 28, 1839), a b-moll, valamint a h-moll szonátáról (op. 35, 1840; op. 58, 1845), és persze az Asz-dúr polonézről (op. 53, 1843) is kicsit hosszabban ír a könyvszerző.
 
Walker Chopin-könyvének egyik fejezete szakírói ékkőként ragyog: a Chopin és a zongora – A billentyűk Raffaellója című szakaszra gondolok (254–294.). Ez a negyven oldal némileg kilóg a monográfiából; nem is egy fejezet, inkább egy kiváló, mégis közérthető zenetudományi tanulmány Chopin zongorajáték-technikájáról (ujjhasználat, a Pleyel-zongorák kérdése stb.). Az Epilógus is hasonló szakmai szépségeket tartogat. Walker itt tömören, azonban árnyaltan és szórakoztatóan foglalja össze a Chopinről szóló szakmai közbeszéd történetét, legyen szó zeneműkiadásról, filológiai kérdésekről, az életrajzírás vagy a Chopin-kutatás történetéről, zenetörténeti dokumentumok és források meghamisításáról.
 
A lengyel származású zeneszerző életének első tizennyolc évét – a családi hátteret, a gyermek- és kamaszkort – Walker több mint száz oldalon keresztül részletezi (20–130.). Ha Chopin fejlődéslélektani sajátosságait akarjuk föltárni, akkor ez valóban elengedhetetlen, azonban jelenkori történetírói szemszögből nézve kissé problémásnak hat. Erről az egyik muzikológus kolléga élcelődő megjegyzése jut az eszembe: a politikatörténészek sem azzal foglalkoznak, hogy egy neves közéleti személyiség 1963 és 1977 között gyerekként mit csinált Alcsútdobozon és Felcsúton… De vissza a Chopin-monográfiához! Walker hasonló alapossággal rekonstruálja a zenész utazásait, például a Baleár-szigetekre tett „nászútját” (Tél Mallorcán – 1838–1839), vagy az 1848-as angliai-skóciai utat (Alkonyidő Albionban). Chopin fura szerelmeit – Konstancja Gładkowska énekest, Maria Wodzińskát – is hosszas fejezetek taglalják. Természetesen Chopin még ezeknél is furcsább párkapcsolatát szintén alaposan megismerheti az olvasó. Köztudott, hogy Chopin kilenc évig élt meglehetősen egyedi élettársi viszonyban George Sand írónővel. Walker a francia művésznő viharos családi történeteit és magánéletét részleteiben mutatja be. Sokféleképpen olvashatjuk ezeket az oldalakat: történetileg hiteles bulvárnak, komédiának vagy éppen dokumentumdrámának, amely a családon belüli mérgező – érzelmi és viselkedési – mintákra irányítja a figyelmet. A nagyszabású monográfia politikatörténeti kitekintést is nyújt, például a „lengyel kérdés” vagy a forradalmak kora kapcsán. Ezek a csomópontok azonban Walker elbeszélésében mindig Chopin – vagy a zenészhez közel álló személyek – szemszögéből tűnnek az olvasó elé. Alapos, informatív és olvasmányos történetírói epizódokról van szó, viszont összességében inkább a díszletező ismeretterjesztés szerepében maradnak. A régimódi monográfiát – többek között – részletes katalógus zárja, amely Chopin műveit sorolja föl. Alan Walker a három legjelentősebb műjegyzéket fésülte össze, és egészítette ki a legfrissebb kutatási eredményekkel – most mindezt magyarul olvashatjuk.
Kiadó:  Rózsavölgyi és Társa,  Kiadás éve:  2020