Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

GLOBÁLIS, SZÍNES KÖZÖSSÉG

Interjú Fodor Évával a CEU és a rendszerváltás kapcsolatáról
2020. jún. 7.
A Central European University létrehozásának gondolata 1989-ben merült fel, és igen gyorsan, 1991-ben már meg is alapították. Alapvető eszméje az volt, hogy miként segítheti egy oktatási intézmény a szovjet típusú diktatúrákból az átmenetet a demokratikus nyílt társadalomba. Fodor Évával, a CEU rektorhelyettesével arról beszélgetünk, mennyiben volt a CEU maga is a rendszerváltozás „terméke”, és mennyire hatott a társadalmi folyamatokra. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA.
Fodor Éva, a CEU rektorhelyettese.
Fodor Éva, a CEU rektorhelyettese. 
Fodor Éva: Olyan intézmény létrehozása volt a cél, amely segít kinevelni azt az értelmiséget, amely az átmenetet lebonyolítja, sőt meg tudja alkotni a demokráciát, gyakorolja a demokratikus jogokat és biztosítja a demokratikus hatalomgyakorlást. Itt akkoriban elsősorban a közép-kelet-európai posztszocialista államokról volt szó. A dolog Soros György open society (nyílt társadalom) gondolatára épült, arra, hogy ez tanítható. Olyan intézményt akart alapítani, amely demokratikus „viselkedésre”, gondolkodásra tanít, liberális demokrata gondolkodásra. És nem csak arra, hanem különféle eszközökkel, tudományos elemzésekkel politikacsinálásra is. Azt, hogy akkoriban még a kelet-európai posztszocialista körben mozogtunk, mi sem mutatja jobban, mint hogy három helyen voltak campusok, Csehországban, Lengyelországban és itthon. Azt remélte az egyetem vezetése, hogy ez a többközpontúság a nyitottságot, a gondolatok szabad áramlását is elősegíti. Ennek elég hamar vége szakadt, mert Csehországból politikai okok miatt távoznia kellett az egyetemnek, azután Lengyelországban már csak egy tanszék működött, így logisztikailag egyszerűbb volt Budapesten működtetni. Ám a cél, hogy közép-kelet-európai fiatalokból újfajta értelmiséget kíván képezni az egyetem, nem változott.
 
Revizor: Kik voltak az alapítók?
 
: Soros György, ez egyértelmű, de a rendszerváltás több ismert szereplője, a korabeli egyetemi élet résztvevői, Rév István, Vásárhelyi Miklós, Litván György, Dornbach Alajos, Vámos Tibor, Teplán István, hogy csak néhányat említsek.
 
R: Hogyan hatott a CEU akkor, az alapítás idején és közvetlenül utána a kulturális és tudományos közéletre?
 
: A tudományos és a politikai közéletre, így mondanám. A kulturálisra kevésbé, de a tudományos közéletre nagyon explicit módon hatott. Az történt, hogy a kelet-európaiak jórészt először találkoztak egy nagyon másfajta oktatási rendszerrel, ahol a tanulás nem olyan, mint a mi időnkben az egyetemen, hogy beültünk az előadásokra, meghallgattuk, aztán hazamentünk, végül szóban vizsgáztunk. Hanem beszélgetéseken, diskurzusokon, vitákon keresztül zajlik. Ez radikálisan új volt, valóságos sokk a diákjainknak. Ez némileg még mindig érezhető, kevésbé, mint akkor, de jelen van. Valaki megérkezik egy hagyományos, frontális típusú oktatási rendből és nemigen érti, hogy mi történik itt. Hogy beszélgetni kell, és tényleg ez a tanulás? Neki el kell mondania a gondolatait? És ez bárkit is érdekel? Ha pedig olvas valamit, akkor nem megtanulnia kell a leírtakat, hanem esetleg vitatkozni velük, megkérdőjelezni. Ezt a módszertant megtanulták a CEU-n, aztán alapvetően kétfelé ágazott az útjuk: vagy hazamentek a saját országukba és egyetemükre, és megpróbálták ezt ott meghonosítani, vagy elmentek Amerikába, csináltak egy PhD-t, aztán vagy ott dolgoztak, építettek karriert, vagy hazamentek és próbálták ugyanezt megvalósítani.
 
R: Ami az egyetem alapításakor kitűzött céljai közé tartozott.
 
: Igen, persze, ez nem egy-két év alatt történt, hanem némileg késleltetve. De tény, hogy a CEU volt az első intézmény, ahol számos kelet-európainak esélye nyílt találkozni ezzel a másfajta, angolszász típusú oktatási rendszerrel, ahol nem az autoriter, hanem egy interaktív tudásátadás zajlik. És ez erősen hatott itt, terjedt. Nemcsak a CEU miatt, mert az is szerepet játszott, hogy átalakulóban volt a világ, mindenki, így a diákok is egyre többet utaztak. És az évek alatt egyre több volt hallgatónk került pozícióba a környező országokbeli egyetemeken. Ez eddig az oktatási hatás. De hozzátartozik a dologhoz, hogy miután jól megtanultak itt angolul és amerikai diplomát kaptak a hallgatóink, hazamentek, és elértek bizonyos pozíciókat politikai rendszerekben, sokan bekerültek a politikai döntéshozatali folyamatokba. A posztszovjet országokban, de nem kizárólag ott. A jogi tanszékünk intenzíven foglalkozott emberjogi kérdésekkel. Röviddel a rendszerváltás után ezek viszonylag új dolgok voltak még errefelé, és hasznos ismereteket kínáltak különösen az európai integráció terén. És a hallgatóink a hasznos ismeretek és készségek mellett persze kapcsolatokra is szert tettek.
 
R: Makacsul azt firtatom, hogy mégis miben ragadható meg az a hatás, amit a CEU az általad emlegetett nagyon másfajta oktatási módszerével kifejtett?
 
A CEU budapesti épülete
A CEU budapesti épülete 
: Ez nagyon gyorsan nyilvánvalóvá vált abban, hogy tényleg nagyszámú kelet-európai diák el tudott jutni amerikai egyetemre PhD-fokozatot szerezni. Ezt nem, vagy jóval nehezebben tudták volna elérni egy ELTE-diplomával. Így könnyebb volt: ha valaki járt a CEU-ra két évet, megtanulta az angol akadémiai nyelvet, segítséget kapott a pályázáshoz, ebben a CEU tényleg látványosan más volt. Afféle lépcső vagy ugródeszka voltunk. Nézd, eddig végzett nálunk közel 15 ezer diák, közülük sokan vannak akadémiai, oktatási vagy politikai pozíciókban. És még valami: ezeknek a diákoknak nem lett volna arra lehetősége, hogy amerikai diplomát szerezzenek. A CEU volt ehhez a kapu.
 
R: Mondjuk Kazahsztánból elindulva…
 
: De akár Veszprémből is. Egy budapesti értelmiségi családból indulva talán, de onnan sem lehetett nagyon könnyű. Ez egy amerikai diploma, aminek sokféle haszna van. Erre korábban nem volt lehetőség. Lehetőséget adott arra is, hogy kiegyenlítse a keleti és nyugati oktatási rendszerek közti különbségeket vagy áthidalja őket.
 
R: A CEU mint nemzetközi intézmény mennyire tágította a diákság látókörét? És hogyan?
 
: Elképesztő mértékben. Nem is tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire. Ez a diákjaink alapélménye. 120 különböző országból jönnek: az ember belép egy terembe, ahol ülnek tizenöten, tizenöt különböző országból. Nekem is alapélményem volt ez egyébként. A rendszerváltozás időszakában ez tizenöt kelet-európai ország volt. Közülük két-három hallgató volt magyar. Most ez még sokkal változatosabb, jóval kevesebb kelet-európai van, hiszen ők az uniónak köszönhetően sokkal egyszerűbben tudnak nyugati egyetemekre menni. De ha belépek egy osztályba, csomó Európán kívüli diák van, indiai, brazil, vietnámi, pakisztáni, iráni, kínai, afrikai, kirgiz, sőt amerikai. Hihetetlenül globális, színes közösség. A kelet-európaiaknak ez különlegesen nagy élmény, mert nincsenek hozzászokva, hogy ilyen különböző színű, szokású, hagyományú, vallású társaságban legyenek, és az órák után a kollégiumban is ez veszi körül őket. Sokan meghökkennek, eleinte idegenkednek is talán, de kivétel nélkül rájönnek, hogy hasonló dolgok érdeklik őket, hasonló dolgokat tanulnak, és az idegenkedés hamar elmúlik. Alapélmény ez számukra, persze tanítunk nekik szép és hasznos dolgokat, de a közösség, igazán az formálja őket. Ezek a kapcsolatok általában megmaradnak. A globális környezetben megtanulnak kommunikálni és funkcionálni, kapcsolatrendszert építeni. Megtanulnak nemzetközi közegben mozogni és toleránsnak lenni, megtanulnak nem félni a másságtól, akár muszlim, akár meleg, akár feminista, akár fekete. Ha folytonosan ki vannak téve a másságnak, akkor elmúlik mindennemű félelem ettől. Szerintem ez a legjobb dolog, amit a CEU csinál.
 
R: Ez a rendkívüli sokszínűség minden szakra, tanszékre és tárgyra jellemző?
 
: Nagyjából, de nem teljesen. Nagyon hasonló tempóban globalizálódtak a tanszékek, közép-kelet-európai fókuszúból globális fókuszúvá váltak. Ez egyébként nem mindig könnyű, mert nagyon máshonnan jönnek a diákok, tehát nagyon sokféle a tudásuk, a tapasztalatrendszerük, amiket aztán egyáltalán nem egyszerű összeegyeztetni. De valamit kell kezdenünk ezzel.
 
R: Például össze kell hangolni számukra a tananyagot, gondolom.
 
: Persze, gondold el, bemegyek az órára, elkezdem tanítani a Bevezetés a gender studiesba című tárgyat, ott ül a teremben hat kelet-európai meg két-három amerikai meg nyugat-európai, nekik gond nélkül elmondom a nyugati feminista mozgalmak történetét, de ha ott ül két kínai, azok joggal gondolhatják, hogy náluk is van ennek története, arról miért nem esik szó. És totál jogosan. És ezeket az irodalmakat én nem ismerem, nem tanultam, nem is biztos, hogy léteznek angolul. Persze megtanulhatnék én is egy-két másik nyelven… de az egyes tanszékek ebben komoly munkát végeznek, hogy átültessenek szakirodalmakat angolra. Ehhez idomulnunk kell.
 
R: Az, hogy az angol az egységes kommunikáció nyelve, nem szűkíti le a tudományos megismerést? Bár nyilván mindenki, aki publikál, igyekszik angolra fordítani a cikkeit, tanulmányait, léteznek bizonyára fontos, nagy nyelveken, oroszul, hindiül, kínaiul publikációk, amik nem születnek meg angolul.
 
: Igen, biztosan léteznek, és igen, ebben az értelemben leszűkül a megismerés. Panaszkodnak is miatta a diákok.
 
R: Kánon kérdése, hogy mi hozzáférhető és mi nem.
 
: Igen, de a kánont ki határozza meg? Ki mondja meg, mit olvasson a diák? Még a gender studies egyszerűbb eset, de ha teszem azt, irodalmat tanítasz, akkor miért pont nyugat-európait? Miért pont Shakespeare-t? Ezzel is sokan vitába szállnak, és a vita itt is a tanulási folyamat eszköze. Ha megkérdőjelezzük a kánont.
 
R: Arról is beszéltünk már, hogy a nálatok végzett diákok hazatérve sokszor a politikai életbe kapcsolódnak be, döntéshozók lesznek. Hogyan viszonyulnak ehhez az egyes kormányzatok?
 
: Ez szerteágazó. Vannak kormányok, ahol ez előny, például épp most adtam engedélyt egy diáknak, hogy később adja le a diplomamunkáját, mert a hazájában, egy kis kaukázusi országban hirtelen kinevezték egy fontos politikai pozícióba, és elég sok más dolga akad. Konkrét példákat névvel és országmegjelöléssel nem mondhatok, de itt van például a jog, ezen belül az emberi jog területe. Ide sok afrikai diák jön, akik a tanulmányaik végeztével hazatérnek, és magas rangú tisztviselő lesz belőlük. Mert pontosan ugyanúgy, ahogyan régebben a kelet-európai diákok, ők is olyan képzést kapnak, ami nemzetközi rálátást, problémamegoldó kommunikációs készségeket, kapcsolatrendszert biztosít, és alkalmassá teszi őket ilyen pozíciók betöltésére. Más országokban meg letagadják az emberek, nem írják bele az életrajzukba, hogy CEU-diplomájuk van… mert az politikai bélyeg, elkötelezettséget jelent. Például idehaza. Meg Romániában. Nekem és a kollégáimnak se kínálgatnának állásokat Magyarországon, ha innen valami miatt távoznék.
 
R: Az interdiszciplinaritás kiemelt helyen szerepel az egyetem küldetési nyilatkozatában. Ez kezdettől jellemző volt, vagy csak az utóbbi évtizedben?
 
A CEU bécsi épülete.
A CEU bécsi épülete. 
: Kezdettől jelen volt, de idővel erősödött. Az alapítás után néhány évvel már volt Gender studies program, amiből később tanszék lett. Aztán például a szociológia és antropológia, amit Magyarországon nem lehet akkreditálni, mert nem külön szociológia és külön antropológia, hanem ez egy interdiszciplináris tudományág. Aztán viszonylag új fejlemény a kognitív tudományok tanszéke. A CEU lehetőséget biztosít az interdiszciplináris mozgásra, és az emberek élnek is ezzel. Nem is annyira tanszéki, hanem tanszékek közötti szinten van, mint pl. az Advanced Certificate programjaink. Ami inkább egyes témákra koncentrál, mint például a vallástudomány. Beiratkozol, mondjuk, szociológiára, de felveszel akár több kurzust is vallástudományból, ami ad egy oklevelet.
 
R: Te magad hogyan kerültél kapcsolatba a CEU-val? Nem itt tanultál: az alapképzésedet az ELTE-n kaptad, a tudományos fokozatodat a los angelesi UCLA-n szerezted.
 
: Amikor haza akartam jönni Amerikából, hogy a szüleim idős korára itt legyek, körülnéztem, hová is mehetnék dolgozni. És a CEU volt az egyetlen, ahol el tudtam ezt képzelni. Mielőtt hazajöttem, óraadóként tartottam néhány kurzust egy-két évig – szerencsére a Dartmouth College és a CEU órarendje összehangolható volt –, és azután kaptam állást. Tényleg szóba sem kerülhetett semmi más, nyilván a fizetés, az intellektuális közeg, a tudományos lehetőségek, a nemzetközi pályázatok támogatása és egyebek miatt is. Ezekre sokkal kevésbé és sokkal nehezebben van lehetőség más magyar egyetemeken. Röviden, a mentalitás és a pénz; ha nincs a CEU, nem jövök haza.
 
R: Az egyetem, mondjuk így, Bécsbe költözése vajon megsemmisíti vagy legalábbis jelentéktelenné teszi-e a CEU és a rendszerváltozás közös eredményeit?
 
: Attól függ, honnan nézzük. Az egyetemnek ez jó lehetőség. Az oktatók fizetése jócskán megemelkedett, hiszen nemzetközi fizetést kell adni. Itthon is viszonylag nemzetközi fizetések voltak, de úgy, hogy jóval olcsóbbak az árak. Hát Bécsben nem azok. Épületet kell vásárolni. A diákok szívesen jönnek Bécsbe. Tanárokat is könnyebb Bécsbe szerződtetni, szívesen jönnek családostul. És ha netán sötétebb a bőrük színe, ott nem zaklatják őket az utcán, ami itthon sajnos naponta megesett. A diákokkal szintén. Tehát ez az intézménynek fejlődési lehetőség. Változni fog, ez nyilvánvaló, már most is érzékelhető, hogy kevésbé a kelet-európai hallgatóságra koncentrál. Ami Magyarországot és a rendszerváltozás óta elért eredményeket illeti, hát… ritka az a kormány, amely ekkora intellektuális öngólt lő. Részletezve: rengeteg programunk volt, rengeteg előadónk, akiket mi tudtunk meghívni, és el is jöttek előadást tartani, más egyetemek kevésbé képesek es hajlandóak erre. Foglalkoztattunk sok magyar kutatót mindenféle tudományos kutatási projektben. Bár az egyetem elköltözik, létesítünk a helyén egy remélhetőleg dinamikus és hasonlóan nemzetközi magas szintű kutatóintézetet, amely demokráciakutatással foglalkozik majd. Ez lesz a Democracy Institute. De el fog költözni jórészt a könyvtár is, hiszen ott van rá szükség. Az első pár évben még nyilván erős a budapesti kötődés és a nosztalgia, de ez, azt hiszem, el fog múlni. Ez a lépés a magyar szellemi és tudományos élet horizontjának olyan szűkítése, ami ritka, még a magyar kormány amúgy tipikusan értelmiségellenes intézkedéseinek sorában is.
 

aranykapu

 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek