A fecsegő potyautas 92.
2020.05.14.

Mihály napjának délutánján pedig az történt, hogy fölállt a karosszékből a feleségem, a heverőre helyezte a laptopját, és azt mondta, elmegy sétálni. Szeretnék egy kicsit egyedül lenni, Ernő, tette hozzá már maszkban. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Mondanom sem kell, szíven ütött a dolog. A karanténidő két hónapja alatt többször igyekeztem rámosolyogni, ami nekem elég nehéz, úgy értem, maga a mosoly, meséltem neki vicceket, a rendőr hazamegy részegen és föl van ajzvát, kétszer is, és ha a konyhából ki is tiltott, többször az ágyba vittem neki reggelit. Vettem délután ötkor virágot, pedig már háromkor bezárt Karcsi. Bármit főzött és sütött, az egekig szállt a dicséretem. Egyszer annyira rosszul lettem ebédnél, hogy azt hittem, már vírusos vagyok, mégis kértem még, végül megettem négy kiló kurkumás, chilis máglyarakást. 

Viszont megvan a magamhoz való eszem, azért a feleségemnek e kijelentése után, vagyis hogy egyedül indul sétálni, nyomban előkaptam a bilincset, amit még ő nyert a tizenharmadik kerületi rendőrfarsangon februárban, és ripsz-ropsz hozzá bilincseltem magam. I am an attachment. A feleségemnek is megvan a magához való esze, előkapta a pótkulcsot, nyilván ezért koktélozott olyan hosszan Búzás György hadműveleti alezredessel, kiszabadította a csuklóját, és már szaladt is. Az erkélyről kiabáltam utána, engem többé nem látsz, nem fordult meg. A szemközti erkélyről integettek, azt hitték tüntetek az orvosokért. 


Nem régen duplamaszkban elkarikáztunk Géza barátomhoz, a házajtó nyitva volt, lejutottunk a kertbe, ott álltak egymással szemben Géza és Vera, a férj baltát, a feleség zöld fejű gereblyét tartott a magasba, ölni akartak. Kérdeztük, miért akarják egymást legyilkolni. A sövény miatt, amit eddig Somogyi, a kertész nyírt, ahogy neki tetszett. Géza alacsonyabbra akarja, Vera azonban hagyná a szintet.  
Miért nem hívják Somogyit?
Nem tud jönni.
Miért nem tud jönni?
A feleségével az ötvenhetedik karantén napon történt valami: amíg Somogyi szokása szerint meztelenül szunyókált délután a nappaliban, ráengedte a forgólapátos, kanadai fűnyírót.
Miért tette?
Nem lehet tudni, tart a kihallgatás.
Sikerült rávenni Verát és Gézát, hogy legyen hullámos a sövény, beleegyeztek. 

Két napja fölhívott az egyik nagyon jó barátom, akivel sok mindent megbeszélünk, férfimódra, azt kérdezte, nálunk azóta, ezt nyilván a karanténi időszakra értette, milyen a szex.
Mondtam, hogy jó.
Mit jelent az, hogy jó. 
Gyakran trianonos, néha volt Don Quijote-s is, és egyszer Moha és Páfrány-os.
Vukos volt?
Az is volt, bólintottam, Vukos, és elpirultam, fürge róka lábak, hipp-hopp, jön Vuk, értettem, mire céloz. Moby Dickről nem beszéltem.
Azért kérdezi, szólt a szokásosnál mélyebb tónussal a barátom, mert ők mostanában sokat veszekednek. Mégpedig a fényviszonyok miatt. Eddig sötétben történt velük a szex, de most, hogy otthonuk börtönébe kényszerültek, és ha például délután is lehetne szumózni, ő föl akarja fedezni a napszakokat. Mit kínál egy árva kora délelőtt, épp csak elindultak a vásárba a nyugdíjasok, lent kopognak a járókeretek, fönt meg az ember kis buzogányával megütögeti a csörlős várkaput. Ebéd előtt vagy után borsózza föl a hátbőrt az adrenalin. Tényleg olyan finom a délutáni időszak, amikor belealszunk az orgazmusba? 
Kérdeznem kellett, mi a baj. 
A felesége az előjátékot megelőzően lehúzza a redőnyt. Elsötétít, mintha bombáznának. Ő viszont éppen hogy világosban szeretné, addig vitatkoznak, míg el nem viszi a nyuszi az erekciót. 
És ha csak félig húznák azt a redőnyt, kérdeztem. Máris megszakadt a vonal, rohant a feleségéhez a másik szobába, és előadta a kompromisszum lényegét, szegény nyuszi. 

Endre azért akar elköltözni, mert Angéla a negyvenkettedik este óta nézi az Ascher Tamás-féle Három nővért. Endre szombaton szeretett volna egy Csengetett Mylord sorozatot megtekinteni. Lehetett? Nem! Legalább egy színes, bibliai tanácsadást az ATV-Spiriten Németh Sándortól? Angéla elgondolkodott, aztán azt sem lehetett.

Eltelt legalább másfél óra, a feleségem sehol, olyan voltam, mint Goriot apó. 

Jánost, egy másik író barátomat, megnyírta a felesége. Kapcsolatukban először történt ilyen, régen túl vannak a negyven évi házasságon. Elment János a helyi Budaörs - CBA-ba élesztőért, ahol többszöri köszönés után sem ismerte meg az aranybárd-díjas hentes, Szécsényi Levente, pedig János évek óta nála veszi a birkaaprólékot, a körmöt és a fokhagymás pácban érlelt kakastökét. János levette a maszkot, a kesztyűt, a kapucnit, végül félmeztelenre vetkőzött, azonban így sem ismerte meg Szécsényi Levente, összegyűlt a CBA, még a gyomorbajos árubeszerző, Túri Zsiga is odajött, kérdezték, ki lenne a furcsa hajú ember. János hazament, most már a felesége sem ismerte meg, föl is hívta a kutyaiskola vezetőjét, Jenőt, - miért éppen őt? – hogy be akar jönni a házba egy punk, Jánosra kaffogva támadt a kutyája.

Berlini barátaim a karfiol miatt uszultak egymásra, Attilának negyedjére is beletört a foga a sült karfiolba, és bár jól állt az új mosoly, ő nehezményezte az új testi fejleményeket. Ráadásul a negyedik sült karfiol már inkább sült brokkoli volt. 

Álltam az erkélyen, nézelődtem, közeledett egy szép, szőke nő kézikocsival, nem a feleségem volt, integetett kedvesen, kérdezte, feljöjjön-e.

Hanem a jó Peti, vele mi történt. Az ő foglalkozása nem érdekes. A felesége csúcsnyelvész, a karantén első napján hagyta el. Két bőrönd csak, a többiért visszajövök, nehogy hozzá merj nyúlni valamihez. Peti másnap rendelt egy úgynevezett okos órát, meg is kapta, az óra tudta a tőzsdét, a pulzust, a májfunkciókat, az enbé kettő végeredményét – MTK, Budafok, pezsgő – a lépésszámot, a közúti dugókat, volt filmkínálata, napi egy vers, mikor bukik a kormány. Peti két hónapig üveges szemmel ült a megszaggatott fotelben, sajnálta magát, emlékezett, ivott. Jó volt így a karanténban. Az okos órája folyamatosan lebaszta, hogy egészségtelen életet él. A minap fölhívta a barátja, egykori esküvői tanú, megkérdezte, miért akar Zsófi, a csúcsnyelvész, válni, mire fel van ez az egész. Peti magyarázni kezdett, egyre hangosabban tette. Már lilult. Hörgött, ordított, megrepedt a kezében a mobil. Csakhamar üzenete érkezett az okos órától, gratulálok, Peti, végre keményen sportolsz, törődsz az egészségeddel, csak így tovább. Hajrá Peti!

A feleségem úgy két óra múltán visszaérkezett. Mosolygott, akár Marilyn Monroe az elnöki koktélparti után. Volt nála egy jókora, gurulós papírdoboz, kérdeztem, mi az. 
Fűnyíró, mondta. 
Egy szomorú özvegyasszonytól vette a sarki rendőrőrsnél, alig használt, ha alszom délután, óvatosan kipróbálná.