Ami a hazai vizuális művészeti élet szereplőit illeti, több más, szintén nyomás alá került területhez hasonlóan a korábbinál intenzívebben kezdik belakni a virtuális teret. Bizonyos múzeumok netre költözött kiállításai, egyes galériák eleve online térbe tervezett eseményei, és a különféle közösségi felületeken publikáló művészeknek a korábbiakhoz képest érdekesebb és közvetlenebb kommunikációja mind-mind a karanténhelyzet hozadékának látszanak.
 drMáriás: Müller Cecília nyugalomhipnózisával megállítja a járványt és megmenti a hazát Matisse húsvéti virága |
Az üdvözlendő kommunikációs újítások sorába tartozik az is, ami most a Kieselbach Galéria Facebook-oldalán történik. Fogyasztható rövidségű, olvasmányosan megírt szakmai szövegeket és fotókat kínálnak az otthonukban rekedt érdeklődőknek és potenciális vevőknek. Március második fele óta fut egy sorozatuk is (heti egy poszt, nagyjából), amiben hazai műgyűjtőkről és gyűjteményeikről írnak, informatívan és közvetlen hangnemben. Úgy tűnik, az új helyzethez igazodva keresik az eszközöket az összeköttetés fenntartására a műgyűjtők, a vásárlók, illetve a művészek között. Április végén pedig Kortársak karanténban címmel összeraktak egy (fél-)online kiállítást, ami a technikai ügyetlenségek és darabosságok ellenére határozottan érdekes színeket mutat fel. Fél-online, ugyanis a kiállítás fizikailag is megközelíthető: az utcáról, a galéria kirakatablakain keresztül nézhető meg – pontosabban az, amit így látni belőle. Korlátozott, kicsit peep-show-jellegű látvány, de hát ilyen időket élünk.
A kiállítás tematikája – mint a cím is jelzi – a karantén; az alkotások vagy ebben a speciális időszakban születtek, vagy valamilyen módon köthetők hozzá. 15 kortárs művész – Batykó Róbert, Bukta Imre, Czene Márta, drMáriás, Fehér László, FKovács Attila, Fülöp Gábor, Hecker Péter, iSKi Kocsis Tibor, Király Gábor, Részegh Botond, Stark Attila, Szabó Ábel, Verebics Ágnes, Weiler Péter – 70 munkája látható a kirakatüvegen keresztül.
Több mű ironikusan reflektál a korra, a politikai viszonyokra és a sajátos magyar társadalmi légkörre (pl. drMáriás újabb remek politikusportréi, Hecker Péter elrajzolt magyaros motívumokra épülő, abszurd szituációkat erős színekkel átadó jelenetei, Weiler Péter erkélyen maratont futó közalkalmazottja vagy Fülöp Gábor szélcsend feliratú csapkodó zászlós videója); más művek az elmagányosodás és a magára maradottság érzése körül mozognak (pl. Fehér László vagy Czene Márta képei), vagy valami megfoghatatlan baljós hangulatot sugároznak (pl. Bukta Imre: Az utolsó tehén). A kiállító művészek közül kilencet az is összeköt, hogy a Völgyi-Skonda gyűjtőpárossal dolgoznak együtt.
 Hecker Péter: Terápia I. Forrás: Kieselbach Galéria |
Amitől igazán sajátos ez a kiállítás, (magukon a műveken túl) az az online prezentáció módja. Jó pár aspektus áttevődött a virtuális térbe, amely most a szokásosnál jóval nagyobb hangsúlyt kap. Ilyen volt egyrészt az online megnyitó, másrészt a kiállításhoz remekül lapozható online katalógus készült. És született tíz rövidke videó is, melyekben egy-egy kiállító művész beszél a kiállításon látható munkáiról, majd a végén bónuszként figyelmünkbe ajánl egy-egy általa kedvelt/érdekesnek tartott művészt vagy kiállítást (pl. drMáriás a New York-i Raymond Pettibon apokaliptikus grafikáit, Czene Márta a spanyol művészkollektíva, David Bestué és Mark Vives otthon végzett banális cselekedetekből álló videóját, vagy Weiler Péter Gerhard Richter virtuálissá kényszerült, éppen most futó életmű-kiállítását a New York-i Met Breuer-ben). Ezeknek a rövid videóknak az esetlensége és keresetlensége kifejezetten üdítő, egyedi kivitelezésük személyessége pedig néha többet ad sok tévés stáb riportere által kierőltetett beszélgetésnél. A művész-home-office-okban készült rövid öninterjúk „csöpögtetve”, a kiállító művészek munkáinak képeivel váltakozva kerülnek ki a galéria Facebook-oldalára. Végül, valamennyi most kiállított műalkotás megvásárolható a Kieselbach Galéria webshopjában. Valószínűleg igaz az állítás, hogy a karantén alatt a műtárgy iránti kereslet csökken, viszont a művészet szerepe – így a képzőművészeté is – felértékelődik. Most döntő csak igazán, milyen műtárggyal töltünk együtt napokat, heteket, éjjel-nappal.
Nyáry Krisztián megnyitó szövege (bár az online közvetítés idején nem lehetett jól hallani) elolvasható, és érdemes is elolvasni. Nyáry a tőle megszokott magas színvonalú, irodalmi értékű ismeretterjesztő szöveget írt a művész – közelebbről a magyar képzőművész – karanténban éléséről, példákat hozva a külső és belső karanténok sokféleségére, a megélt alkotó életek zárttá válására és ezek különféle – sajátosan magyar – okaira.
A vizuális alkotók az átlagnál sokkal többet vannak magukban, és „normál működésük” is némileg karanténszerű – ez talán közismert. A kész munkák megmutatásához, azok „forgalomba helyezéséhez” azonban – tetszik, nem tetszik – kell a külső tér, kellenek az interakciók, a kollaborációk és általában véve némi sürgölődés; időnként pedig a kapcsolatépítések, és rendezvények helyszínein is meg kell jelenni – élőben vagy virtuálisan, mindegy, de valahogy kell. A Kieselbach Galéria Kortársak Karanténban című kiállítása erre teremtett lehetőséget.
A kiállítás a Galéria Szent István körútra, illetve Falk Miksa utcára néző kirakatablakain át tekinthető meg május 9-ig (hosszabbítás esetén még tovább is). Az online térben pedig sokféle formában, valószínűleg még jóval hosszabban.