Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

BERLIN FELETT AZ ÉG…

A Revizor Dekameronja – 55. nap
2020. máj. 5.
Jövőre ezen a napon pontosan azt fogom csinálni, amit tavaly ilyenkor: délelőtt írok, szerkesztek, levelezek, a Revizor dolgaival foglalkozom, délután sétálok egy nagyot, este színházba megyek. Berlin felett az ég... CSÁKI JUDIT NAPLÓJA.
Merthogy ilyenkor, május elején kezdődik az én színházifesztivál-szezonom. Berlinben a Theatertreffen, aztán Temesváron a TESZT, Bécsben a Festwochen, Szegeden a THEALTER, és szeptemberben Belgrádban a BITEF. Mind más, mind másért a kedvencem.
 
Haus der Berliner Festspiele
Haus der Berliner Festspiele 
Berlin: a csúcsra járatott profizmus, mind a fesztivál szerkezetében és szervezésében, mind a lebonyolításában. Évek óta mondom, hogy a „know-how” könnyen importálható, de persze süket fülek itthon mindenfelé, méghozzá pártállástól függetlenül, mert nálunk a reprezentatívnak állított, mára erősen lábszagú fesztivál is mutyi, politikai, gazdasági vagy társasági mutyi. Vagyis passzé – nemfesztivál. (Nagy kérdés, hogy az új vezetés tervez-e ezen változtatni, és számít-e ebben azokra, akik szép szokásuk szerint járják a fesztiválokat. Tudom, hogy magyarok lévén mi nem hasonlítgatjuk magunkat senkihez, viszont szívesen használunk holmi portyázókat és fürkészeket.)
 
Németországban a fesztiválokat – az összeset és nemcsak a színháziakat – egy egész évben működő fesztiválközpont fogja össze (vezetőit alkalmasság és nem lojalitás alapján nevezik ki, ezért a működése gördülékeny). A Berliner Festspiele része a színházi fesztivál, a Theatertreffen, amelyen tíz előadás vesz részt. Nem verseny, nincs díj – éppen elég díj, ha valamelyik előadás benne van az első tízben. Ugyanis itt a tíz legjobb német nyelvű előadás látható.
 
Hamlet: Sandra Hüller. Fotó: JU Bochum
Hamlet: Sandra Hüller. Fotó: JU Bochum 
Nincsen más szempont; sem műfaj, sem méret, sem helyszín nem szempont. Hiszen a „legjobbság” exkluzív mérce, nem fér össze semmi mással. S hogy mi a legjobb, azt a hét színikritikusból álló zsűri dönti el, első pillantásra bonyolultnak látszó, de valójában logikus módszertani séma alapján. A tagok a zsűrizésért nem kapnak pénzt – miért is kapnának, amikor a munkájukat végzik, ugye –, és ki-ki három évig zsűrizik, így megvan a folytonosság, és a folyamatos-lépcsőzetes változás is, ugyanis nem egyszerre szállnak be, és nem egyszerre hagyják abba. Minden évben van két-három új tag.
 
Lefedik az összes német nyelvű előadást. Az elmúlt évben 56 városban 432 produkciót láttak (nem mindenki ennyit, hanem összesen), 744 szavazatot adtak le, ebből állt össze a 35 előadásból álló shortlist. Ezt a 35-öt mindenki látja, és hosszas viták után ebből választják ki a végső tízet. Mindegyikből annyi előadást tartanak a fesztivál ideje alatt, amennyire a közönség kíváncsi.
 
Szóval május elején, ezen a verőfényes délutánon végigsétálok a KuDammon, befordulok a Fasanenstrasséra, keresztezem a Lietzenburger Strassét, és már ott is vagyok, a Fasanenplatz sarkán. Van még idő, beülök Albertóhoz a kis teraszra, kényelmes-hatalmas fotelek és pompás kávé. Mindig arra jön valami ismerős, régi barát, Thomas vagy Ulrike, hiszen itt vagyok a színház mellett. Már gyülekeznek a kapu előtti placcon a népek, ott sétálnak köztük a reménykedők is, kezükben hevenyészett tábla, „jegyet vennék”. Az előcsarnokban nagy a zsongás, ismerősök üdvözlik egymást, pohár pezsgővel, borral sétálnak ki a kertbe. Izgalom és várakozás rezeg a levegőben, néha itthon is érzek hasonlót, egy-egy bemutató előtt.
 
És napközben ott a Stückemarkt, a dramaturgok vadászterülete. Új kortárs darabokat kínálnak ezen a piacon, olyasmi, mint nálunk a Nyílt fórum, csak éppen teljesen beleépül a fesztiválba. És van blog, fiatal kritikusok fóruma, és van nemzetközi megfigyelő csapat, különféle színházi szakemberekből, Bogotától Brazíliáig – egyszer volt szerencsém köztük lenni, kemény, egésznapos meló volt, egymást követték a remek beszélgetések Európa élvonalbeli színházművészeivel. Semmi protokoll, kollégák egymás közt.
 
Egy öngyilkosság anatómiája. Forrás: Berliner Festspiele. Fotó: Stephen Cummiskey.
Egy öngyilkosság anatómiája. Forrás: Berliner Festspiele. Fotó: Stephen Cummiskey. 
Na, idén ez mind nincsen. Megvan a válogatás – és van virtuális találkozó is: hat előadás a tízből látható online ezen a héten. Vagyis oda sem kell menni, mégis meg lehet nézni például ma este a Rimini Protokoll és számos koprodukciós partnere (köztük az ottani Trafó, a Hebbel am Ufer) kiállításában a Chinchilla Arschloch, waswas című előadást (angol felirat természetes, a címet én ugyan le nem fordítom, mert benne van a segglyuk vagyis seggfej).
 
És lesz beszélgetés az alkotókkal, ráadásul – ha jól látom – a közönség is megszólalhat.
 
Remélem, egyszer tán lesz itthon szerencsénk a Johan Simons rendezte Hamlethez (aki ügyes, valahol előkotorhatja a hálón), amely az első volt a sorban. A Bochum Schauspielhaus előadásában minden eltér a Hamlet-játszás hagyományától – nemcsak az, hogy színésznő, Sandra Hüller játssza a címszerepet, nem is csak az, hogy Ophelia szerepébe beépül Horatio, és még csak nem is az, hogy a két sírásó is komplexebb figura a szokásosnál –, de mégiscsak Hamlet ez, nagyon is ismerős igazságkereső alak.
 
Ugyancsak az európai színházi szcéna jólismert rendezője Katie Mitchell, aki egy Hamburgban rendezett előadással került be a legjobb tízbe. Alice Birch Egy öngyilkosság anatómiája című darabja három nemzedék egy-egy asszonyában keres magyarázatot a depresszió, önkínzás-kínzatás, önpusztítás-pusztítás motivációira; három idősíkban – múlt, jelen, jövő – vizsgálja a problémák szívbe markoló azonosságait, a módszerek paradox „fejlődését”, és a lehetetlen-lehetséges megoldásokat.
 
Minderről – mármint az előadásokról – egy másik Dekameronban Jászay Tamás ír majd. Ha bekapcsolódnak a közvetítésekbe, egyrészt közös lesz a téma a kritikussal, másrészt látják majd, amit mi szoktunk, amikor ott vagyunk: Berlin fölött az ég kék.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek