Romlott oktatás
2020.06.10.

A Romlott oktatás újszerű nézőpontból mutatja be az amerikai történelem legnagyobb állami iskolai sikkasztását. Vajon mennyit engedhetünk meg a döntéshozóknak, ha verdiktjük a mi érdekeinkre is kihat? FÁTRAI KATA KRITIKÁJA.

Amerikában sem lesz valaki milliomos, ha tanárnak áll: a hivatások közül ez az egyik leginkább alulértékelt. Ez persze nem igazolja azok tettét, akik az Egyesült Államok történetének legnagyobb állami iskolai sikkasztását elkövették, de közelebb visz minket az azt kiváltó okhoz. 
 
A forgatókönyvet író Mike Makowsky akkoriban volt a Long Island-i Roslyn középiskola diákja, amikor kitört a botrány: a vezetőség két tagja több millió dollárt sikkasztott el pályafutása alatt. Elvégre nem ér meg egy „kis” bónuszt az, ha a tanuló bekerül az egyik legnevesebb egyetemre? Ezért a Roslynban néhányan kiegészítették fizetésüket a L’Oréal ikonikus szlogenjét követve: „Mert megérdemlem.”
 
Dr. Frank Tassone (Hugh Jackman) a Roslyn főfelügyelőjeként a tanárok példaképe; minden tanulót igyekszik megismerni, fejből tudja a diákok neveit és erősségeit, türelmesen hallgatja végig a legproblémásabb szülő panaszait, emellett még könyvklubot is vezet a helyi anyukáknak. Munkáját annyira elhivatottan és jól végzi, hogy regnálása alatt a keleti parti kisvárosi iskola a megye negyedik legjobbjává válik. Frank valóban törődik diákjai karrierjével, és valóban az önzetlen segítségnyújtás vezérli, amikor a vele interjút készítő diáklányt arra buzdítja, hogy fektessen több energiát az újságírásba. Ezzel pedig kezdetét veszi a nyomozás, ugyanis a lány elkezd a számlák és szerződések között kutakodni, majd utánajárni annak, hogy miért szerepelnek rajtuk irreleváns tételek tetemes összegekben, miközben az iskola plafonja jó ideje beázik és rohad. 
 
Habár a Romlott oktatás több klasszikus oknyomozós filmet megidéz, Cory Finley rendező újszerű nézőpontból mutatja be az eseményeket, ezáltal a fókusz végig az elkövetőkön, nem pedig az ügy felgöngyölítésén van. Az eset abszurditását, groteszkségét tökéletesen kiaknázza Finley: ügyesen vegyíti a fekete humort a drámával úgy, hogy egy-egy félmondatban kritikát is megfogalmaz. Amikor Frank helyettese és barátja, Pam Gluckin (Allison Janney) – aki saját házának felújítását részben az iskolai alapítvány pénzéből fedezte – lebukik, Tassone-tól kérnek válságkezelési tanácsot. Az ügy eltussolásának ötletéhez pillanatok alatt csatlakoznak kollégái, ugyanis az árt a közösségnek: közeleg a felvételi, a botrány miatt valószínűleg népszerűségét vesztő iskola a magas ingatlanárak zuhanását is eredményezné – utóbbiban pedig több bizottsági tag is érdekelt. 
 
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből 
Adódik a kérdés: szinte mindent hajlandóak vagyunk megengedni a hatalmon lévőknek, ha az a mi érdekeinkre is kihatással van? A szükség tényleg törvényt bonthat? Bár még nem sejtjük, már itt feltűnik Hugh Jackman géniusza, aki a megszokott mintától eltérve nem avat be minket: Pam ügyének elsimítása közben pókerarcot vágva a nézőt is átveri. Ez pedig még csak a felvezetése annak a sok meglepetésnek, titoknak, rejtélyes és mély tragédiának, ami Tassone karakterét övezi. 
 
A filmben mindvégig jelen van a kettősség. Egyrészt képi síkon, mivel a kamera vagy szorosan követi főhőseinket, vagy hosszasan időzik lényegtelen tárgyakon; másrészt Frank Tassone karakterén is érezhető, hiszen az erkölcstelenség mellett ott van elhivatottsága és az elért sikerek is, emellett az általa őszinte lelkesedéssel írásra buzdított diáklányt később abszurd módon szintén ő zsarolja meg. Frank valódi természetének árnyalatait csak fel-felvillanni hagyja Jackman, de a kreatív utalásoknak köszönhetően az alkotók is többször éreztetik velünk, hogy a látszat csal: ilyen a sajátos maszkként is értelmezhető botrány előtti arcfelvarratás, vagy az egészségtudatosság nevében Frank által folyamatosan szürcsölt fekete színű szenes turmix, amely hű tükre fogyasztója belső énjének.
 
A dialógusok, a fényképezés és a zene olyan sajátos hangulatot eredményeznek, amely mintha az elmúlt évek korrupciós botrányokról szóló műveinek atmoszférájának keveréke lenne: egyszerre tud harsány és drámai lenni, néhol pedig sötétebb tónusú is. A Romlott oktatás árnyaltabban foglalkozik a korrupcióval: a tankerület hitelkártyájával vásárolt bageltől nem olyan hosszú az út a luxuskocsikig. A legtöbb szülő jobban áll anyagilag, a folyamatosan elvárt oktatói segítségért kapott hála pedig sosem kézzel fogható, sőt ahogy Frank nagymonológjában is elhangzik: „sokan perverz örömöt éreznek, ha szolgaként kezelhetnek minket”. 
 
A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
Finley rendezése felteszi a jelentős morális kérdéseket, de nem ítélkezik, nem rág a szánkba pátoszos közhelyeket; habár nem is ás túl mélyre, karaktervezéreltsége miatt inkább külső szemlélőként ismerteti az eseményeket. A Romlott oktatás sokkal inkább szól arról, hogy megmutassa, hogyan próbálják meg igazolni helytelen magatartásukat azok, akik nem gondolják magukat rossz embernek. Közülük emelkedik ki Tassone, aki tényleg elhiszi, hogy semmi rosszat nem tett, hiszen a kiadások nagy része a munkájával kapcsolatos. Ha pedig valaki olyan eredményeket ér el, mint ő, annak (és barátjának) igazán kijár konferenciára menet az első osztályra szóló repülőjegy. Frank tragédiája ezért éppen abban rejlik, hogy a magánéletében és a karrierjében is ugyanaz a cél hajtja: a segítségnyújtás, mások sikerének előmozdítása. 
 
A film igazi erőssége főszereplője lenyűgözően árnyalt színészi játékában rejlik. Hugh Jackman A tökéletes trükkben volt utoljára ennyire remek drámai szerepben, ahogy sötét, valóban gonosz énjét sem láthattuk a Szex telefonhívásra óta. Frank bőrében azonban valóban élete alakítását nyújtja a sármos, már-már túlságosan kedves szuperintendánsként, akiről senki sem feltételezné, hogy képes bármilyen erkölcstelen tett elkövetésére. Ennél is ijesztőbb, hogy környezetével egyetemben a nézőt is manipulálja, percek alatt megkedveljük, holott jelenlétében a kezdetektől van valami nyugtalanító. Hugh Jackman tanfelügyelője valódi szociopata, ügyesen játszik az elnyert szimpátiával, szépen lassan kezd csak összeállni a kép Tassone rejtett, sötét énjéről. Ugyanakkor ez a rokonszenv a katarzis rovására megy: nem tudjuk megélni az érzelmi csúcspontokat, ahogy az oknyomozás sikerének sem tudunk teljes szívből drukkolni, mivel az szeretett főhősünk bukását eredményezi. 
 
Összességében a Romlott oktatás hiánypótló darab, amelyet nem csupán Hugh Jackman Oscar-esélyes játéka miatt érdemes megnézni. Az oktatási rendszer abszurditásán élcelődve hívja fel a figyelmet annak mindennapos problémáira, átláthatatlanságára és az emberi közönyre, amelyek összessége miatt megtörténhetett az eset. A botrány kaliberét tekintve nem fog a vérnyomásunk az egekbe szökni, de világmegváltó tényfeltárásra, elégtételre se számítsunk, mivel esetünkben az elkövetők inkább szánalmasak, semmint igazán gonoszak. Bár a Romlott oktatás jó ideje aktuális a pedagógusok alulfizetettsége miatt, nem is jöhetett volna jobbkor: a távoktatás mutatta meg igazán, mennyire fontos a tanárok munkája. Ideje megbecsülnünk őket, emlékezni azok arcára, „akik leültek velünk, fogták a kezünket, megtanítottak összeadni, kivonni”.  
 
Szerző: Fátrai Kata