Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
2020.07.06.

A weird fiction műfaj egyik ünnepelt angol nyelvű sztárja Carmen Maria Machado A női test és más összetevők című novellagyűjteményével először kerül magyar olvasóközönség elé. Írásaiban játékosan, de határozottan vegyíti a stílusokat, műfajokat, nyelvezetet. DÁNYI DÁNIEL KRITIKÁJA.

Az amerikai kortárs irodalom vidékein a női identitások és testek aktivitásukban figyelemre méltó átalakulásokat élnek meg, hagyományosnak tekintett pozícióikra öntudatosan ráunva a legkülönbözőbb nemi és egyéb szubkultúrák, ideológiai és politikai kurzusok mentén tájékozódva találnak írásban és olvasásban magukra és egymásra. Az identitás és a testiség újító megközelítéseinek, és a weird fiction műfaj egyik ünnepelt angol nyelvű sztárja Carmen Maria Machado, aki A női test és más összetevők című novellagyűjteményével először kerül magyar olvasóközönség elé. Írásaiban játékosan, de határozottan vegyíti a stílusokat, műfajokat, nyelvezetet, egészen egyéni és a mezőnyből valóban kimagasló tehetséggel. A mágikus realizmus és spekulatív fikció mezsgyéiről, és novellákkal igazán nem is volna lehetséges kevesebbel kitűnni. Ez mégis másféle mutatvány, mint a „szépirodalom” magasságából le-zsánerszédelegni, még ha egyre többen is teszik ezt sikerrel. Margaret Atwood ilyen tekintetben sem áll távolabb Machadótól, mint Octavia Butler, bár ha ér magyarra még le nem fordított nevekkel dobálózni, nekem Maggie Nelson nagy port kavaró könyve, a The Argonauts is idekívánkozna, mint zsáner- és gender-feszegetés. Ugyan egyikük sem erotikát ír, a női test fókusza vitathatatlan közös metszete az amúgy igen szerteágazó női elbeszéléseknek: ám nem a férfitekintet manipulálása jegyében, hanem annak reflektált kritikájaként.


Az persze baj a rendes irodalommal, hogy általában nincs benne elég szex. Folytonos, felfüggesztett fantáziálás foghatja el az ilyesmire fogékony olvasót, hogy mit műveltek vajon ezek az amúgy más tekintetben teljesen kifejlett szereplők egy-egy kajánabb utalásnyi ellipszis tövében. Amikor meg mégis van benne, na az meg a másik: akkor az túl sok vagy pont hogy kevés, kiszámíthatóan irreális, stilizáltan prűd, fantáziátlanul közönséges, satöbbi. Sok író bizony jobban tette volna, ha inkább mégis megkíméli a szépirodalmat az ominózus dugásjelenettől. Az irodalomkritika pláne tartózkodik az ilyesmitől, el ne terelje az olvasót a valódi műélvezettől. Ám a kánon kiborítását is bevállaló irodalmi hullámok olykor kikerülhetetlenül az olvasószemüveg látókörébe tolják a testet, ízlés szerint a női testet, nemhogy szőrmentén, de nagyközeliben, hogy na most tessék egy közerkölcsnyi prüdériáért átkopogni a szomszédba, olvasóm… Alkalomhoz illően felöltözve, és szigorúan maszkban.

Az biztos, hogy Machado (vagyis a szereplői) mindent elkövet, ami egy cenzort megbotránkoztat, és egy kevésbé nyársat nyelt közönséget pedig elszórakoztat, megnevettet, de ami sokkal fontosabb, elgondolkoztat a testi tapasztalatok, élmények és valóság ügyében. Ezek a történetek hol fabula-mód tanulságosak, hol teljesen nyitva maradnak a sokféle értelmezésre, ám minden esetben határokat feszegetnek: többnyire nem csak az olvasói valóságét, de az irodalomét is. Erre kiválóan alkalmas is a zsáner-fikciós elemek „felemelése”, hiszen a spekulatív fikció, a mese és a pszicho(logizáló) thriller egyaránt kibillentik a valóságot a szokványosságból. Egyebek mellett mindig arra is reflektál a világ ismert szabályszerűségeinek kreatív átrendezése, hogy milyen esetleges vagy épp abszurd az a megszokott, normálisnak átlagolható világ. Elég, ha egy-egy lényeges változás fókuszba kerül, és máris készséges dominóként dől össze a világ megannyi fixnek hitt pontja. Ezt a mai olvasó talán mindenkinél jobban át is tudja érezni.

Hogy mi minden történhet például egy világjárvány, vagyis karantén idején, arra pontos választ is ad a Leltár című novella, amit a könyvből megjelent beleolvasó is időszerűen lehozott. Teasernek bivalyerős, és nagyon ígéretesen terel a továbbiak felé. Ez a novella a kötet második darabja, és ez azért is érdekes, mert az Agave kiadó ennek a valóban izgalmas szerzőnek sokszínű novelláit mind más-más (és mind női) magyar fordítónak osztotta szét. Védhető megoldás, hiszen különálló elbeszélésekről, még csak nem is novellafüzérről vagy novellaregényről beszélünk. Gyakori, hogy egy szerző rövid írásait különböző hangokon ismerjük meg, mondjuk Thomas Mann novellái is így szerepelnek egy kötetben – de az sem hallatlan, hogy egyazon szerző írásának különválasztott szálait külön fordítók magyar hangján kottázzák le, ez történt például David Mitchell Felhőatlasz című regényének külön-külön egészen más nyelvezetű fejezetpárjaival. Ám sajnos úgy tűnik, ezúttal visszafelé sült el ez a koncepció. Bár tapasztalt fordítógárdáról beszélünk, a harmadik novellától (Anyák) kezdve úgy éreztem, szétcsúszik a szöveg, és a rá következő 65 oldalnyi kísérleti szöveg (Különleges ügyosztály: Esküdt ellenségek 272-szer; angolul Especially Heinous) helyenként annyira csuklott, hogy nem átallottam összenézni az angol eredetivel, mégis mi az, amit itt olvasnom kellene. A szóban forgó szöveg egy fiktív nyomozós televíziósorozat több évadnyi epizódjairól írt rövid szösszenetekből áll, ami a bűnügyi és paranormális pop-kult klisék kiforgatásával, költői és humoros, hosszadalmas hullámvasút-utazásra ránt magasságokkal, mélységekkel. Valahogy ez már nem jött jól át, és összességében sajnos rendkívül egyenetlen a fordítások minősége: ami angolul flottul működik, az magyarul néhol ugyan szárnyal, de többnyire döcög – legalábbis az első öt elbeszélés alapján, ezekből kettőnek párhuzamos összeolvasásával erre jutottam. Nem örülök, hiszen több szerkesztői figyelmet érdemelne ez a kötet, mégiscsak új és jó értelemben véve újító szerzőt mutatna be a magyar olvasóközönségnek. Az egyébként roppant szimpatikus Her Body and Other Parties szövegeit végül angolul fejeztem be inkább, és ezután jó szívvel ajánlom, hogy aki teheti, semmiképp se hagyja ki ezt az izgalmas találkozást, olvassa Carmen Maria Machado kiválóan agytekergető prózáját – és lehetőleg inkább eredetiben.

Szerző:  Carmen Maria Machado,  Cím:  A női test és más összetevők,  Kiadó:  Agave Kiadó,  Kiadás éve:  2020,  Fordító:  Ács Eleonóra,  Fordító:  Ballai Mária,  Fordító:  Bosnyák Edit,  Fordító:  Farkas Veronika,  Fordító:  Molnár Berta Eleonóra,  Fordító:  Nagy Mónika,  Fordító:  Török Krisztina,  Fordító:  Orosz Anna,  Oldalszám:  288 oldal,  Ár:  3280 Ft