Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÉS NEMZETKÖZIVÉ LESZ…

A Revizor Dekameronja – 49. nap
2020. ápr. 28.
Az úttörőcsapat-gyűlések szűkös zenei repertoárja tette, hogy figyelmem minduntalan elkalandozott és értelmem is megtorpant az "És nemzetközivé lesz holnapra a világ" sornál. MERÉNYI ÁGNES NAPLÓJA.

 

Fotó: Fortepan  Adományozó: Déri György
Fotó: Fortepan   Adományozó: Déri György

Az 5492. sz. Kupper Béla úttörőcsapat (fogadás balról, zászlónak tiszte-legj!) előbb Napsugár, majd Joliot Curie őrsének zászlósaként az átlag őrstagokhoz képest gyakrabban vehettem részt csapatgyűléseken, ugyanis a próbán az őrsvezetőnek és a zászlósnak is jelen kellett lennie. Ugyanez okból kétszer hallgathattam végig a mindenkori ünnepélyek mindenkori zenei kínálatát: Isaszegi induló/Hunyadi induló, magyar himnusz, szovjet himnusz, Internacionálé. Bizonyosan a szűkös repertoár tette, hogy figyelmem minduntalan elkalandozott és értelmem is megtorpant az „És nemzetközivé lesz holnapra a világ” sornál. Ez nem jelentett számomra semmit. Hogyhogy nemzetközivé? A Híradóban minden este ott ült Ipper Pál és elmondta, mi történt a nagyvilágban. Mi közben rágtuk a kolbászos-sajtos kenyeret. Jobb nyarakon Jugoszláviában nyaraltunk, húsvétkor Erdélyben jártunk. Az elég nemzetközi, nem?

Ha úgy számolunk, hogy ’74-ben hetedikes voltam, akkor 46 év telt el, míg eljött számomra a megvilágosodás, és értelemmel telt meg a fenti sor. Rácsodálkozhattam volna a dologra már az internet elterjedésének hajnalán is, de hát őrsi zászlós voltam. Aki lényegében szobadísz. Az őrsvezető az agy, meg ő reprezentál, a helyettes ugye dolgozik, a krónikás az értelmiségi, a nótafa az egyértelmű. De a zászlós? Az magas (ez megvolt), és tartja a zászlót, ennyi.

Tehát 46 évvel a mondottak után a Revizor szerkesztőjeként recenziót rendeltem Nádasdy Ádám frissen megjelent könyvéről, melynek bemutatója is különleges volt: a virtuális térben beszélt róla bárkinek, aki széles e világon kíváncsi volt rá, s maga a kötet is elektronikusan létezik egyelőre. A recenzensnek pár gomb megnyomásával juttattam el pillanatok alatt a művet, pedig ő a világ túlvégén, Japánban tartózkodott. Szélsebesen megírta a recenziót, a kisebb változtatásokat Skype-on egyeztettük, csak a Magyarország és Japán közötti időkülönbségre kellett figyelnem, nehogy álmából verjem fel.

Másnap a barátnéimmal ültünk össze a szokásos locsogásra, de ezúttal senkinek nem kellett főzni, mert a luxemburgi, az oslói, az oklahomai és a budapesti szekció is csak a képernyőn volt jelen, igaz a vasárnap délutáni beszélgetésen az oklahomaiak épp reggeliztek. Skype-on és Messengeren tartom a kapcsolatot Londonban élő unokatestvéremmel is, alig valamivel tűnik csak távolibbnak, mint a kollégák az online szerkesztőségi értekezleten.

A nemzetközivé lett világ egyik fura kinövése az volt, amikor Zoomos útibeszámolóra invitáltak barátaim. Indiában jártak ugyanis még a járvány beállta előtt, és az egzotikus világ fotói itthoni monitoromon jelentek meg az ő csillaghegyi vetítővásznuk helyett. A beszámoló a szokásos közbekiabálásokkal szintén megvolt, a ropi és a popcorn nem. A másik furcsaság negyven évvel ezelőtti halálos és örök, történetesen török nemzetiségű szerelmem felbukkanása volt a Facebookon, aki az összeköttetésünk visszaigazolása utáni pillanatban rögtön elkezdett, nem, nem udvarolni, hanem hittérítői tevékenységet végezni szerénységem irányába… Visszavertem.

Valamiért mégis abban reménykedem, hogy nem ez a harc lesz a végső.

(A képek forrása: Fortepan    Adományozók: MHSZ és Urbán Tamás)

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek