Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZABAD A GAZDA!

Csontketrec – Kerekasztal Társulás
2008. jan. 11.
A téma: a szabadság. Drámafoglalkozás hetedikeseknek, Csontketrec címmel (szép, segítő szó azoknak, akik majd belegondolnak ebbe). Egy tipikus élethelyzet közös megbeszélését jelenetek követik – ez már színház. PROICS LILLA CIKKE.
Egy férfi vasketrecben húz egy nőt, akit állati körülmények közt tart. Amikor a férfi elalszik, a nőhöz odalopódzik egy fiatalabb férfi, kinyitja a ketrecet, és hívja magával nőt, de ő nem megy. A jelenetben rengeteg apró szimbólum segíti a gyerekeket az értelmezésben és elmélkedésben – de nem ezzel kezdődik a foglalkozás. Hanem azzal, hogy a gyerekek körben ülnek a teremben, közéjük telepednek a színészek is, Bethlenfalvy Ádám kivételével. Ő vezeti fel a témát, közben mozog a térben, odavarázsol egy lakást; az ajtó két ragasztócsík, előtte kulcs, mögötte – a „lakásban” – Ferik Zsuzsa guggol. Leszegett fejjel vár. Ezután két gyereket is megkér Bethlenfalvy Ádám, mutassák meg, szerintük mi történhet a következő pillanatban; mindkét gyerek kijön a lakásból, de a kérdésre, hogy hova mennek, nem tudnak válaszolni – és ez így a legvalóságosabb. Bethlenfalvy Ádám több gyereket is megszólít, szinte észrevétlenül kialakítja azt a kommunikációs teret, amelyben majd – a jelenet megtekintése után – együtt dolgoznak. A beszélgetések kisebb csoportokban folynak, a többi szereplő irányításával. Aztán amikor a jelenetre készülődő három színész észrevétlenül kimegy, Hajós Zsuzsa – a jelenet rendezője is ő – fejezi be a közös munkát. A beszélgetésnek kétségkívül „nézőformáló” szándéka is van; megmutatja a kamaszoknak, hogyan kell színházat nézni (pontosabban: hogyan kell bármit nézni): kérdésekkel vizsgálódva, válaszokat keresve.

Ferik Zsuzsa a ketrecben. Forrás: szinhaz.hu/kerekasztal
Ferik Zsuzsa a ketrecben. Forrás: szinhaz.hu/kerekasztal
Hajós Zsuzsa egyszerre sokfelé figyel, szüntelenül szemléli a gyerekeket. A figyelmüket képes egyetlen pillanat alatt megszerezni, könnyed, praktikus technikával, mérsékelt – mindig az alkalomhoz szükséges – intenzitással. Jól gazdálkodik ezzel a képességével – például soha nem használja „feleslegesen” mások figyelmét. Gyakorlatias és tudatos. Bethlenfalvy Ádám rendkívüli beszédkészséggel pörgeti a társalgást, bár az ő figyelme időnként gyengül, és önmagára, a saját lendületének megtartására irányul. Ferik Zsuzsa odaadón dolgozik, mértékletes, közvetlen, szinte elvész a gyerekek közt; nemcsak az alkata, hanem átlag feletti mimikrije révén. A jelenetben ez a képessége hozzátesz az áldozat szerepéhez: a legtöbb gyerek pedig valószínűleg vele azonosul a legkönnyebben, az ő szerepkörét – az áldozatét – ismeri föl leggyorsabban.
Nyári Arnold hallgatag, megadó figyelme titkokat rejt. Visszafogottsága nem kívülállásból fakad: nem hétköznapi sorsú, kemény, elszótlanodott férfit játszik. Kharónnak hívják – a név alighanem csak az én figyelmemet kelti fel; ez szerintem baj. Részint azért, mert a legtöbb gyereknek nem mond semmit, részint meg azért, mert akinek mond, annál máris eldönti, „sínre teszi” a történetet. Ha csak annyi van mögötte, hogy minden pillanatunkban a Stüx csobog alattunk, ez kevés. Ha azonban többet gondolnak mögé, azt nem tudjuk meg; nem válasz hiányzik, hanem a kérdés.Az viszont szerencsésnek mondható, hogy a foglalkozás végeztével az alkotók útravalóul megválaszolatlan, de jól feltett kérdéseket adnak a gyerekeknek. És arra is rávezetik a kamaszokat, hogy a fontos kérdésekre jellemzően nincsenek helyes válaszok. A kérdéseket újra és újra fel kell tennünk – magunknak immár. Például azt, hogy ki akarunk-e jönni a ketrecből; ha igen, mikor és miért, és pláne: mi lesz azután.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek