A Revizor Dekameronja - 19. nap
2020.03.30.

A kutya visszabeszél, a többi nem, bár bizonyos tárgyakról azt gondolom, hogy vagy megsértődnek vagy gonoszak vagy süketek. RICK ZSÓFI NAPLÓJA.

Egy hete kering a fészbukon ez a szöveg: „Kedves Polgártársak, Polgártársnők! Az, hogy Önök karantén idején állataikkal, növényeikkel vagy háztartási készülékeikkel beszélnek, teljesen normális. Emiatt nem szükséges hozzánk fordulniuk. Szaksegítséget csak akkor kérjenek, ha azok válaszolni is kezdenek Önöknek. Köszönettel: az Önök túlterhelt pszichiáterei és pszichoterapeutái”


Nem tudom, én a karantén előtt is beszélgettem a kutyával, a növényekkel és a tárgyakkal. A kutya visszabeszél, a többi nem, bár bizonyos tárgyakról azt gondolom, hogy vagy megsértődnek vagy gonoszak vagy süketek. Például a fülhallgató kábelét akármennyire szépen tekerem föl és teszem a táskám legkisebb zsebébe, használat előtt minden egyes alkalommal elmormolom az „ó, hogy rohadnál le” szittya átkot, és egyszerűen nem értem, hogyan kötődik rá csomó. Pedig ha szépen viselkedne, és rendesen tartaná magát, erre nem kerülne sor.

Kutyához, cicához, egyéb állathoz beszélni alap, ezt az is tudja, akinek nincs állata. (Lsd: „Na helló, röfik.”) Egyszer elvittem a kutyát pár napra szittelni, és amikor hazaértem nélküle (konkrétan abból a cselekvésből, hogy leadtam a kutyát a tér másik oldalán egy lakásban), köszöntem neki, és közöltem vele, hogy nincs itt. Amúgy a kutya egyre több szót ért meg, és pontosan tudja, ha róla beszélünk. Kerülnünk kell a kutya, kiskutya, Kifli, séta, labda, vacsi, jutifali, kefír szavakat, mert azonnal odajön, és megkérdezi, mi vonatkozik rá. És visszabeszél. Mert ha azt mondom neki, „tedd le a labdát”, akkor ő azt mondja: „Hülye vagy? Minek neked?” Ha meg erélyesen rászólok séta közben, amikor kolbászol összevissza, hogy „erre megyünk”, akkor rám se néz, de azt mondja a fülével (!), hogy „lécci, lécci, arra van egy iszonyú érdekes szag, nézzük meg!”. Esőben pedig egyértelműen megtagadja a parancsokat, csak áll hülyén az eresz alatt, se előre, se hátra.

 A növények is családtagok, teljes értékű nevük van: akitől kaptuk, az lesz a neve. Így fordulhatnak elő például olyan mondatok, hogy „Lacika nagyon elszaporodott, szétültetem”, vagy „Ülj egy kicsit arrébb, nem látlak a Mónitól”, vagy „A Pisti tök ferde”, esetleg „Adok egy kis vizet Évának, nagyon szépen fut”. (Éva egyébként Ruttkai Éva ük-ük-ük-ük-ükunokája, és tulajdonképpen Áginak kellene hívnunk, mert tőle kaptuk, de egy Ruttkai Éva azért hát... A színházas könyvespolc fölött lakik, vannak róla is könyvek, úgyhogy biztosan ezért fut szépen.) A legutóbbi növényes kalandunk viszont szomorú véget ért, a múlt héten véletlenül kintfelejtettünk egy bazsalikomot a kerti padon, és éjjel kicsit elfagyott szegény. Két napig énekeltünk neki, simogattuk a cserepét, kitettük a napra is, de sajnos hiába. Ezúton is elnézést kérünk, és RIP bazsalikom.

 


Vissza a tárgyakhoz. A számítógéphez szóló különféle imákat mindenki ismeri. És a rohadék nem szól vissza, csak mélyen hallgat, és egykedvűen mozgatja a karikáját a képernyő közepén. Ő így vonogatja a vállát. Pedig olyan jó lenne, ha megmondaná, mi a baja. Mennyivel egyszerűbb lenne megkérdezni a kazánt, hogy jókedvében zörög-e, vagy rosszul érzi magát. Vagy ha a vízvezeték meg tudná mondani, hogy hol van elrepedve, és nem kéne kivésni a falat négy emelet magasan, kezünket tárogatva. Vagy ha, teszem azt, az ebéd tudna beszélni, akkor tudna figyelmeztetni, még az odaégés előtt.

Él velünk egy plüssmajom, akit a gyerekek mindig lehetetlen pózokban hagynak a kanapén. És én mindig szépen visszaültetem, hogy legyen neki komfortos. Ugyanis időnként fontos feladatot bízok rá: ő a dunszt őrzője. Nem szabad vele csúnyán bánni, mert a végén még felmond, és őrizhetem én Saly Noémi zseniális citromdzsemjeit.

Amúgy jó viszonyban vagyok a tárgyakkal, ügyesen bánok velük, addig-addig forgatom, nézem őket, amíg rájövök, hogy hogyan kell becsavarni, kicsavarni, lekapcsolni, kinyitni, bepattintani, kitolni, kibogozni, meghúzni... Szóval én egyáltalán nem rohannék a pszichológushoz, ha érteném a tárgyak beszédét, hanem szénné keresném magam vele, és megírnám a Tárgy-Magyar, Magyar-Tárgy kéziszótárat.

Szerző: Rick Zsófi
Címkék: Revizor Dekameron