Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

LETHENYEI–MŰGYŰJTEMÉNY

Magyar Művelődéstörténeti Lexikon VII. Középkor és kora újkor
2008. szept. 29.
Évi két-három kötet közreadása, ötszáz-ötszáz oldalnyi ismeretanyag tíz kötetben… Az induláskor optimistán ígért megjelentetési tempót ugyanúgy nem tartotta (nem tarthatta) a Balassi Kiadó, ahogy a foglalatok száma is nyilván nagyobb lesz a tervezettnél. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.

Valamelyest ismerve az előkészítés munkálatainak hosszasságát és gondosságát, nem volt indokolatlan a derűlátás – és (a körültekintő, türelmes sorozatépítés jeleként) nem kárhoztatható a persze sajnálatos késedelmesség. Egyik legnagyobb szabású, legtartalmasabb és legszebb újabb lexikonunk, a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon (MAMŰL) az államalapítástól a XVIII. század végéig öleli fel a magyar(országi) középkor és kora újkor sokrétű ismeretanyagát. Történelem, politika, földrajz, gazdaság, tudomány, technika, néprajz, művészet: a címszavak enciklopédikusan összegzik a szerteágazó tárgyat.

Az enciklopédiaformát a könnyebb áttekinthetőség jegyében győzte le a lexikon ábécérendje. Ám a páratlan bőségű tárház, a kiadó eddigi legnagyobb szabású vállalkozása éppen a sorrendiség logikáját, a szócikkek kereshetőségét illetően tesz fel kérdéseket. E sorok írójának módja volt az I., majd egy-két későbbi kötetről is kifejteni a véleményét (nyomtatásban vagy rádiós élőszóban). A VII. (Lethenyei–műgyűjtemény, 2007) kötethez érkezve – nem a hatalmas tárgykör specialistájaként, csupán a lexikonfolyam használójaként, a hazai lexikonkultúra iránt erősen érdeklődő „könyves emberként” – elsősorban ismét azt teheti szóvá: az átgondoltan rendezett anyag és az alapos utalásszisztéma ellenére a MAMŰL forgatásában sajátos jártasságot kell szereznie annak, aki aztán gyorsan szeretne rátalálni a keresett információkra; s ki kell tapasztalnia, mely esetben milyen merítésű ténymennyiségre számíthat. Ami a jártasság megszerzését illeti, az örömteli tennivaló. Még az eddigi hét kötet „regényes” olvasata, végigolvasása sem elképzelhetetlen. (Ínyencnek egy terebélyes bibliográfia is lehet „regényes”, élvezetes.) Kőszeghy Péter főszerkesztő arra bírta rá a tekintélyes, nagyszámú szerzőgárdát, hogy a betűhelyeket ugyan megbecsülve, de – úgy fest – lexikonkeretek között alig korlátozott részletességgel fejtse ki közlendőjét.

mamulCsak szemelgethetjük példáinkat a MAMŰL VII.-ből, mely – egyebek mellett – a magyar jelzőjű, magyar előtagú és a Magyarországgal összefüggő címszavakat tartalmazza. A mágia címszó alá rendelve rögvest (azonos betűtípussal) az 1. népi alpont következik (a mágia szót pótló tilde [~] nélkül). Pócs Éva – J. Frazer és B. Malinowski nyomán – elsőül is általánosan határozza meg a mágiát (tehát még nem a népi mágiát), majd mintegy öt hasábon fókuszál mondandójára. A 2. elit tárgypont után (megint azonos betűfokozattal) az a) európai háttér tűnik fel. Itt – összesen mintegy húsz, alcímekkel tovább osztott hasáb kezdeteként – Szőnyi György Endre ~-s utalással ad definíciót – nem az elit-ről, nem az európai háttér-ről, hanem a mágiáról. Nem teljesen egybehangzót Pócs Éváéval. Tehát a szócikk nagy egészén (húsz oldalán) belül a lexikon bátran számol két nem egybevágó terminussal (Frazer mellett itt E. B. Tylor a nyomatékos hivatkozás). Elindul egy voltaképp önálló (nem lexikoncikk-jellegű) tanulmány, amelyben az e) alpont már például ezzel nyit két („lexikonilag” önálló) kérdéskört: a garabonciás és a Faust-monda Magyarországon.

E szerkesztői-szerzői technikát valóban empatikus beleéléssel kell elsajátítani (egy a további példák közül: a Mária-ünnepek alá rendelve, naptári rendben – azaz nem az ábécé szerint haladva – sorjázik a Szeplőtelen fogantatás ünnepe, Szűz Mária istenanyasága, Gyümölcsoltó Boldogasszony stb). Mondhatni, az enciklopédia félig-meddig mégis győz a lexikonon.

A személynévi, tárgyi, fogalmi címszóállomány nem valamiféle – más lexikonok, kézikönyvek alapján feltételezhető – teljességelv, hanem a kezdetkor meghirdetett szerkesztői koncepciót tükröző súlyozás által jött létre (például az I. kötetben nincs Báthori Erzsébet címszó, noha joggal várnánk). A nem magyar személyek bemutatása – a bemutatás terjedelme, módszere – csapongóan eltérő. (Justus) Lipsius flamand filológusról-filozófusról címszó e magyar lexikonban nincsen, de a Lipsius hatása címszó megtalálható – Lipsius-szócikkel felérő, hatalmas életrajzzal indítva. A Mozart és Magyarország viszont a biográfiát mellőzve ismertnek tételezi a zeneszerzőről kívánatos tudnivalókat, és kizárólag a megjelölt viszonylatra koncentrál. Franz Xaver Messerschmidt osztrák származású szobrász magyar kapcsolatai néhány munkája és néhány mai múzeumi büszkeségünk ellenére nem számosak, nem dominánsak – az egyébként csak dicsérhető illusztrációs anyagból mégis két fekete-fehér kép és közel két hasáb jut neki. Ehhez képest mondjuk a Leuveni kódex (a műcím-címszavakat a könyv dőlt betűvel hozza), a majolika, medve stb. szócikk arányaiban kurtának érződik.

Furcsának tűnhet, hogy a MAMŰL kiválóságát, anyaggazdagságát egy szerkesztési-szerkezeti vitakérdésen keresztül közelítem, ám e cikk szűkös keretei között már maradok is ennél. Hümmögve, ám elismerésem jeléül. Olvashatunk például szócikket, amely egy szót sem veszteget magának az állatnak a tudományos, természetrajzi leírására (megtehetné: például a szakmailag szintén nem illetékes Magyar Katolikus Lexikon 2002-es VII. kötete ló szócikkét „(lat. Equus caballus)”-szal kezdte: „a lófélék fajához tartozó páratlan ujjú patás állat”), azonnal az 1. lótenyésztés, majd a 2. lóhasználat, 3. a ló mint állatszimbólum kér magának teret. Viszont a lószerszám jóval odébb beáll a betűrendes sorba, Lósy Imre és a lovagi kultúra közé.

Lexikon-könyvespolcára kényes szakember, információéhes olvasó nem nélkülözheti ezt a remek (többek között részleges szabályszerűtlensége miatt is rokonszenves) kiadványsorozatot. A fentiekhez viszont mindenki csatolhat további példákat. Ne feledjük azonban, hogy egy lexikonkötet nem azonos a lexikonfolyammal: a tomuszok egymásba, egymásra írják magukat. S ki tudja, Kőszeghy Péter és munkatársai a jövőben (főleg majd az utolsó kötetben) milyen mutatókkal, táblázatokkal stb. lepnek meg bennünket.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek