Az imént még rajtam időzött a szájmaszk, mert a lépcsőházban tartózkodtam, csakhogy áthallgatózzak Etelka néni (104) barátnőmhöz, van-e még táncmozgás az apartmanjában – volt -, de most, hogy hazatértem, levettem. Hajaj, nem kellett volna? Szóval ezt a kis cikket már nem abban írom, mindenesetre, ha becsületesen belegondolok, nem lenne akkora elvetemültség, ha még mindig az arcom előtt lenne. 

Onnan indulok ki, hogy a világ dolgai, legyen az bár virsli, tojás – tükör vagy rántotta -, szinte a föltalálásuk/megszületésük pillanatában megosztják az emberiséget. A virslit hideg vízben elmerítve főzzük lassan, vagy már forrásközeli lébe vessük bele. Nota bene: szabad-e forralni a virslivizet egyáltalán? 

Vajas vagy margarinos?

Abba vagy Boney M.

Spagetti vagy makaróni. Pápista vagy kálvinista. Hegyvidék vagy alföld. Bor vagy sör. Répafazon vagy csöves. Északi part vagy déli part (Balaton). Háború vagy béke.  

Na most új viseletünk, őrült nagy divatunk lett, és elég viharos gyorsasággal a szájmaszk. Azonban az ember nem azért fölsőbb rendű, univerzális teremtmény, hogy ne tegye nyomban tartalmas diszkusszió tárgyává. Így hát semmi csodálkozni való nincsen abban, hogy máris parázs vita kibontakozását látom a virtuális tér virágos kertjében – ásóval, kiskapával, gereblyével illeti egymást a Facebook komoly témákra fogékony népe, olyik orcáján tartózkodik szájmaszk, és esküszik is rá, olyikon még véletlenül sincs, mert minek, mert semmi értelme. Jómagam már kikölcsönöztem az Újlipóti Csillagvizsgáló egyik teleszkópját, így vizsgálom erkélyemről a közeli terecskét, az utcát. Nagyon örvendetes, hogy nem csak fehér, de mosottkékszínű szájmaszkok is föl-föltűnnek az alapvetően kihalt, betegség-sújtotta kisközben. 

Szóval embertársaink nagyon helyesen érveket és ellenérveket hoznak föl a szájmaszk szükségességét avagy feleslegességét illetően. Az is nagyon fontos, hogy ha a parádés kormányzati fölvilágosítás feleslegesnek tekinti a viselését, akkor a vírusdrukker ellenoldal, bár ez különös ellentmondásnak tűnik, legott lándzsát tör mellette. 

Mellékesen: kérdezik, hol a boldogság és a köztársasági elnök úr mostanában. Varr, bazmeg. Eská, jóllehet gyűszűs ujjakkal készíti a maszkokat, következésképpen a Konzervatív Magyar Horgászszövetség összes tagja el van látva, egy kiskunsági pisztrángkeltető-telep munkatársai dettó. Öklére támasztja nehéz homlokát, gondolkodik, nem kellene a halaknak is viselni, kérem? Igen, míg másfelé sopánkodnak vagy ostoba tanácsokkal áltatják a választópolgárt, mások csöndben, alázatosan, a háttérben végzik az élet- és honmentő munkát. De tényleg milyen fantasztikus volt a szegedi rektor úr ténykedése, aki még fertőzötten, tiroli izomlázzal a karjaiban is pikk-pakk műtétet abszolvált, és bár többekkel kezet fogott a sunyi lappangási időben, talán még vállveregetés, paskolgatás is volt, ennek ellenére senkit, de tényleg senkit nem fertőzött meg. Miért is nem tüntették ki máris, hogy ilyen rátermett? 

Én aztán nem kívánom eldönteni, kell-e maszk vagy sem. Mindenesetre hordom, ha úgy adódik, viszont fölhívnám az opponálók figyelmét, hogy remek és fontos lehetőségektől fosztják meg magukat. Hogy a maszk mint viselet, mint potenciális arcdísz annyi lehetőséget kínál, mint mondjuk a szabadság normális, napfényjárató időkben. 

A színekkel bőven lehet variálni. Hogy mit jelent a rózsaszín, mit a fekete. Nos, hogyan értékeljük a szivárvány színű maszkot? Tisztelettel kérdezem, miért nincsen, én legalábbis nem láttam eddig, nemzeti színű maszk? Hohó, Árpád-sávos? Nagymagyarországos! Senki ne mondja nekem, hogy mert az többnyire kínai – a kokárda szerintetek hol készül –, hát Vuhanban, Csingilingi utca 2. Nem is a hajdúnánási ruhamanufaktúrában. Lehetne a maszkot mindenféle díszítésekkel ellátni, például vicces szájat, bajuszt szőni rá. Erotikus szimbólumok. Hát nem? Hát de! Okos gondolatokat írni rá. Kedvenc politikusaink hímzett arcképét szőni anyagába, nem mondanék neveket, de tuti, hogy némely korunkhőse, újvezírje arcmintáját meglátva a fenébe takarodna a már ugrásra készülődött Korona. Jó, csak egy példa. Ha Házelnök Laci bácsit mutatja, biztos a fertőzésmentes magyar élet.

Ha már hordjuk a maszkot, evés, áriagyakorlás, udvarlás, majd pedig szerelmeskedés közben is lehetne – új izgalmak, új kihívások, nem?

Milyen maszkok ajánlottak tehetséges üzletasszonyoknak? 

Szóval van itt lehetőség tengernyi. 

De azért ajánlanék még egyet, csakhogy ebben a nagy, mélységi vitatkozásban mindenkinek, ellenzőknek és kardoskodóknak igaza legyen. 

Láthatatlan maszk.

Hát nem?