A magyar Youtube-csatornák nagyjából 95%-a totál nézhetetlen: negyvenöt perces sminkelős vagy unboxing videók, végeláthatatlan slime készítések, dögunalmas szájtépések a semmiről, szappanszeletelős és suttogós satisfying videók. Ezek sorában messze a legunalmasabbak a gamer videók, és ezekből van a legtöbb. Igen, vannak (nem is kevesen), akik képesek órákon át nézni, ahogy mások a számítógépükön játszanak, ahelyett, hogy ők maguk játszanának. Aztán megismerve pár jó külföldi csatornát, megértettem, hogy a koncepciótlanság valójában nem feltétele a youtuberkedésnek, épp ellenkezőleg.

 

Mielőtt rátérnék Anzselika Habpartonra és a Tajgetosz Showra, kicsit mesélek nektek a legkedvencebb csatornámról, a ContraPointsról. Készítője, Natalie Wynn filozófia szakot végzett, baloldali és transznemű – ez már önmagában elég erős összetétel, és akkor még nem is beszéltünk Wynn elképesztő intellektusáról és humorérzékéről, amellyel úgy képes társadalmi és politikai ügyekről beszélni, hogy bár egész bonyolult konfliktushelyzeteket mutat be sok szemszögből, közben nagyon jókat lehet nevetni a videóin. Ráadásul igen jó arányban keveri a közéletet és saját, személyes történeteit, jelmezei extrémek és viccesek, és minden egyes részhez külön zenét készít számára egy angol elektronikus zeneszerző, Zoë Blade. A ContraPointshoz hasonló koncepciózus hozzáállásból eddig nagy hiány mutatkozott a magyar youtuberek körében, egészen mostanáig. 

 

Stefanovics Angéla és Fekete Ádám csatornáját ugyanaz a csapat készíti, az InFullAnwsers. A készítők nagy érdeme, hogy kiválasztottak a magyar színházi élet legérdekesebb személyiségei közül kettőt, és rájuk építették a két csatorna koncepcióját. Ugyanakkor volt egy elég műfajidegen ötletük is: a két karakter ugyanis többé-kevésbé fiktív, tehát nem Stefanovics Angéla és Fekete Ádám beszél a műsorban saját életéről, hanem a szerepeik, Anzselika Habpatron és Ádám.

 

Azért írom, hogy többé-kevésbé, mert Anzselika figurája tökéletesen fiktív karakter, míg Ádámé kevésbé – egyebek mellett ezért is szeretem jobban az utóbbit. És még azért, mert a Tajgetosz Show legsikerültebb adásaiban valós problémák jelennek meg humoros kerettörténetekben. Ilyen téma például az, hogy Ádám hogyan küzd meg a hétköznapokban mozgássérültségével. Az Ez történt velem a villamoson című részben a segítségnyújtásról és annak elfogadásáról beszél egy rendkívül vicces tömegközlekedős sztoriból kiindulva, s így a videó képes túlmutatni az egyszerű hülyéskedésen. Nagyon szép az iPhone unboxing videója is (Kibontom az új iPhone-om?), amelyben végül nem lesz egyértelmű, hogy a kibontás kudarcainak közük van-e Ádám kezének remegéséhez, vagy csak egy szimpla vis maior helyzettel állunk szemben.

 

Személyes kedvencem a Lustaság! című rész, amelyben Ádám jó tanácsokat ad a lusta embereknek, hogyan végezzék el egyszerű hétköznapi feladataikat. Könnyesre nevettem magam a videón, és közben gyanítottam, hogy ez a rész egyáltalán nem a lustaságról szól, hanem a legmélyebb depresszióról. És mivel Ádám fiktív karaktere és valódi személyisége között egész sok az átjárás, körmönfont módon férkőzött be ebbe a részbe az alanyiság, a kitárulkozás – ami egyébként a műfaj sajátja.

 

És akkor álljunk is meg egy pillanatra a műfaji kérdéseknél. E két csatorna ugyanis sokszor éppen a műfaj íratlan szabályaival megy szembe – tulajdonképpen ellen-Youtube csatornák. Unboxing videó, amelyben nem látjuk meg a doboz tartalmát, teljesen agyament életvezetési tanácsok, undorító főzős videók, egymáshoz funkciójukban sem hasonlító tárgyak összehasonlító tesztje – a műfaji kliséket teszik nevetségessé egytől-egyig, amelyek egyébként mások csatornáin kifigurázás nélkül is nagy marhaságok.

 

Anzselika Habpatron csatornája pedig – amellett, hogy vicces és profi – akkor tudna talán ennél is nagyobbat gurítani, ha valamiképpen túl tudna jutni a sima anti-youtuberkedésen. Stefanovics Angéla Anzselika szerepében egy kissé zakkant kamaszlányt alakít, aki kedves, érdekli a környezetvédelem és a társadalmi kérdések, de sajnos, nem ő a legélesebb kés a fiókban. Videóiban megmutatja azt, amit a videóblog műfaj sok jeles képviselője: hogy milyen az, amikor az együgyűség kreativitással párosul. Ugyanakkor nemcsak hülyeségeket beszél és csinál, hanem Stefanovics ragyogóan el is játssza ezt az együgyűséget: Anzselikának állandó üresjáratai vannak, olyankor felhő úszik el a tekintete előtt, egy pillanatra lekapcsolódik az életről – ezt többnyire vágás követi. És vannak részeletek, amelyekből kitűnik az is, hogy ebben a csatornában hogyan lehetne több, mint ami most van: a Nagy titkok videójában például Anzselika gyerekkoráról mesél, és megmutat egy fotót, amelyen egy játékbabával látható kislányként, majd nevetve elmeséli, hogy ez a baba már nincs meg, mert apukája egyszer hozzávágta, és kettétört. Meglepő és megrendítő pillanat ez, ahogy az a természetesség is, ahogy továbbsiklunk rajta – valószínűleg ezeket a megrázó pillanatokat lenne érdemes növelni a videókban, hogy hosszútávon is érdekes maradjon számunkra ez a figura.

 

Összességében mindkét csatornának nagyon sokat köszönhetünk, hiszen létezésük azt bizonyítja a magyar nézők és videósok számára, hogy bizony, lehet profi koncepcióval is csatornát csinálni, és hogy ez sokkal izgalmasabb dolog, mint kipróbálgatni egy csomó szemhéjtust, majd a színük és az állaguk között lévő különbségekről filozofálgatni. Szóval hosszú távon nem kevesebbet, mint a műfaj itthoni színvonalbeli megerősítését remélem Anzselikától és a Tajgetosz Showtól.