Boldizsár Ildikó: A királyné, aki madárnak képzelte magát. Meseterápiás csoporttörténetek.
2020.02.28.

Boldizsár Ildikó több, mint harminc éve foglalkozik mesekutatással.Meseterápiás módszerei segítségével krízishelyzetek értelmezését és szabadulási útvonalainak feltérképezését valósítja meg. Új kötetében hat csoportterápiás esettanulmány leírásával invitál minket kószálásra mélységeink ösvényein. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.

A klasszika-filológus Kerényi Károly, aki magát mitológusnak nevezte, és aki Carl Gustav Jung és Thomas Mann levelezőtársa, utóbbinak a József-tetralógia megírása alatt tanítómestere is volt a mitológia-kutatás tárgyában, azt állította, hogy a mítosz és a mese között „csupán” befogadása mikéntjében van különbség. Míg a mitológia egy organikus, premodern közösség nagy önismereti történeteit foglalja össze, s befogadása „nagy szertartások” (pl. beavatási rítusok, háborúk stb.) formájában történik, addig a mesék strukturálisan-tematikailag hasonló anyagával „kis szertartások” keretében (szülő-gyerek, mester-tanítvány stb.)találkozunk. A mítoszok és a mesék tehát egy kozmikus, azaz rendezett világ és a bennük élő ember belső összefüggéseinek értelmezéséhez nyújtanak metaforikus történeteket.

Boldizsár Ildikó, aki több, mint harminc éve foglalkozik mesekutatással és jelentet meg tematikus mesegyűjteményeket, alkotói életművében összekapcsolta a kultúrantropológiai, néprajzi, filológiai és hermeneutikai munkát a pszichológiaival. Az általa kidolgozott meseterápiás módszerek segítségével egyének és csoportok krízishelyzeteinek értelmezését és szabadulási útvonalainak feltérképezését valósítja meg terápiás munkájában. A királyné, aki madárnak képzelte magát című kötetében hat csoportterápiás esettanulmány izgalmas és színes leírásával invitál minket kószálásra mélységeink ösvényein.

Az első fejezet nagyon pontosan bemutatja azokat a szakmai, módszertani és etikai kereteket, amelyeken belül az alapvetően eltérő jellegű alkotó-fejlesztő vagy meseterápiás csoportfoglalkozások folynak. Az alkotó-fejlesztő csoportokban, amelyek általában életkor alapján szerveződnek (akár intézményes keretek között is, pl. óvodában, iskolában) a tevékenységi formák „kötött forgatókönyv alapján szerveződnek, egy mese köré épülnek és rövid időtartamúak”. A meseterápiás csoportfoglalkozások viszont a személyiségformálás sajátélmény alapú, hosszútávú terápiás tapasztalatát kínálják fel a résztvevőknek, az egyén és a többi csoporttag, valamint az egyén és önmaga közötti kapcsolódásainak megteremtéseés dinamizálása révén.

 

A kötet széles, és az olvasó számára megrázó társadalmi spektrumon mutatja be a szerző terápiás tapasztalatait: nevelőintézeti gyerekek, az állami gondozás keretei közül éppen kilépő, fiatal felnőttek, egy férfi és egy női börtön lakói, egy értelmiségi, alapvetően létértelmet kutató férficsapat és egy halálfélelem és/vagy gyász által traumatizált felnőttekből álló csoport történetét követhetjük végig. Ilyenformán az esettanulmányok az olvasó viszonylatában egyszerre töltik be a társadalmi és a személyes szolidaritás érzékenyítésének feladatát, valamint a terápiás módszer vitalitásának és hatékonyságának beláttató funkcióját.

Remekül, tömören, színesen, érzékletesen elmesélt esettanulmányok olvasói lehetünk, melyeknek külön erénye az elbeszélő-terapeuta folyamatos önreflexiója, valamint a csoporttagok önismereti munkájának dinamikája a hárítás-konfabulálás első reakcióitól a krízishelyzetekkel és önnön árnyékukkal való találkozás katartikus megtapasztalásáig. Izgalmas és sokféle csoportos nevelődési regény olvasói lehetünk, amelynek külön szépséget ad a terapeuta empatív realitásérzete: a család elemi kötődéseitől megfosztott gyerekekkel arról beszélget, hogy a mesékben miképpen teremtődik a semmiből világ, az intézet falait elhagyni készülő fiatalok az ismeretlen vizekre készülő hajókról gondolkodnak, a börtönbe illetve saját lelki mechanizmusok közé zártak a felelősség és a változtatás történeteit hallgatják-írják, a haláltól rettegők a halandóság kozmikus összefüggésében belső kertjeiket művelik meg.

Bölcs, okos, szép ez a könyv. Talán egy kicsit túlságosan is. Talán egy kicsit túl sok problémára tűnik ugyanolyan hatékonynak az alapjában véve ugyanolyan módszertan. Bár, mondhatjuk, hogy a világ meseirodalma olyan elképesztően gazdag, hogy nagyon széles spektrumon kínálhat önértelmezési lehetőségeket. Csakhogy e széles spektrum ugyanarra a főtémára ír rengeteg variációt, e főtéma pedig – mint azt Kerényi Károly is megállapította - nem más, mint egy alapvetően kozmikus, azaz a rendezett, a világ premodern vízióját sugalló világkép. Egy olyan világképé, amelyben transzcendens erők egy kozmikus cél érdekében alakítják, e világ felelős, felnőtt tagjává formálják a mesehőst. Csakhogy ez a világkép, legalábbis az euro-amerikai kultúra házatáján finoman szólva meghaladottá vált. A nagy történetek puszta létének lehetősége is, a világ és a benne létező ember teleologikus önértelmezése is alapjában kérdőjeleződött meg. Sőt, vannak nagy gondolkodók, alkotók (pl. Friedrich Nietzsche, Paul Celan, Kertész Imre, Nádas Péter stb.), akik szerint a 20. század történelmi-antropológiai botrányai érvénytelenítették a kozmosz tételezését.

Persze, nyilvánvaló, hogy gyerekek esetében először a kozmikus világképnek kell megalapozódnia, hogy ebből táplálkozhassanak azok az énerők, amelyek a kamaszkor viharában aztán majd képesek elviselni az infantilis nárcizmus univerzumának szétesését, felnőttkorban pedig tudnak szembesülni a szabadság felelős magányának sokszor értelmezhetetlen, ám autentikusan megélhető problémáival.

Az olvasóban tehát felmerül az a sejtelem, hogy a jelen világ kulturális paradigmaváltásának átrendeződésében eszmélő fiatal és érettebb felnőttek számára valószínűleg más, sőt több és alapvetően eltérő struktúrájú identifikációs szövegapparátusra van/lehet/lenne szükség, mint azt a meseirodalom természetéből adódóan nyújtani képes. A felnőtt önismeret (már Szophoklész Antigonéja szerint is) szörny – csodalénye, vagyis az ember, aki mi vagyunk, gyomrában nincs mesemondás. Ott ki vagy mi segíthet? A kérdés utáni némaságban már csak a művészet csendjének szavai szól(hat)nak.

Szerző: Szarka Judit
Szerző:  Boldizsár Ildikó,  Cím:  A királyné, aki madárnak képzelte magát,  Kiadó:  Jelenkor Kiadó,  Kiadás éve:  2019,  Oldalszám:  360 oldal,  Ár:  3999 Ft