Roy Assaf: Csajok / Trafó
2020.02.26.

A Magyarországon már korábban bemutatott Csajok és Pasik című előadás után a koreográfus ezúttal csak a női nemre koncentrál. Mai, érvényes állításokat próbál tenni a nőkről, nőiségről és ezen fogalmak helyéről a Trafó nagytermében. MOSOLYGÓ MIKLÓS ÍRÁSA.

Vércseppek az orvosi gézlapon – ez a kép jut eszembe, amikor betáncol az öt fiatal lány a Trafó nagytermének fehér pástjára. Vörös testhezálló úszódresszt viselnek, amitől még a kreol bőrű táncosok színe is elüt, pláne a sápadtaké. Egymás kezét fogva járnak lánc-lánc-eszterláncot, miközben a hangszórókból egy negédes sanzon szól a weimari évekből. Adja magát az összehasonlítás Dionüszosz bakkhánsnőivel, de a frivolabb nézők a Baywatch életmentő stábját is felismerhetik bennük. Mindkét asszociáció helytálló, ugyanakkor ironikus is. Britney Spears énekelte szűzies éveiben, hogy I’m not a girl, not yet a woman: itt is ez a helyzet. Mániákus fúriákról éppúgy nem beszélhetünk, ahogy az érzékiség naiv tárgyairól sem. A nőiség szélsőértékei itt nem írják le azt, amit látunk.
 
Jelenetek az előadásból
Jelenetek az előadásból
Roy Assaf izraeli koreográfus zavarba ejtő őszinteséggel próbálja megmutatni a nővé válás Szkülláit és Kharübdiszeit, amit tovább nehezítenek a változó nemi szerepek kihívásai. A játékos sanzonok helyét aztán vad zúzás veszi át, a kacér revütánc fokozatosan fordul át az agresszív ritmusok hozta vagdalkozásba. A mozgásuk töredezetté válik, már nem kívánnak a kedvére tenni a befogadónak, inkább a dühüket és a zavarodottságukat öntik mozgásba. Ez a primitív törzsi tánc jól festi le azt a zavarodottságot és félelmet, ami a XXI. századi elvárások, egymást fedő, keresztező, és kiszorító szerepek felvállalásával jár. Az együttérzésünket felerősíti bennünk a korábbi édelgő hangnem jelentette kontraszt. A néma mozdulatokhoz már hangok is társulnak. A hisztérikus üvöltés után lihegve rogynak le a vörös ruhák a padlóra. A mozgás okozta lihegésük is árulkodó: nem bírják a mai fiatal nőkre aggatott szerepek sokaságát, aminek felvállalása egy idő után a nőiségüktől függetlenül - már ha létezik ilyen - személyiségük elvesztését okozza.
 
A padlón elnyújtózás cezúrát jelent az előadásban, innentől válik a tánc egyre kevésbé homogén mozdulatok összegzésévé. Az első két etapban megmutatott létállapot után a kettő egyvelegét kapjuk, hol a szexus nyílt felvillantásával, hol a sóbálvánnyá meredt végtagok elidegenítő hatásával. A lemeztelenítés folyamata ez, a nőiségre rárakódott jelmezek levetése zajlik a szemünk előtt. A kurva, az anya, a kislány, a nővér és a hozzá kapcsolódó asszociációk jelzői mind egy-egy gesztusban és lendületes mozgásban jutnak kifejezésre, de csak amolyan felszínes magamutogatással, hogy mennyi sallangtól kell megtisztítanunk egy emberi személyiséget, ha valójában meg akarjuk ismerni. A táncjelenet célja egyértelműen az, hogy eljussunk az emberi lény nemtől független kategóriájáig, még ha csak egy művészi előadás erejéig is.
 
Fotók: Deganit Niki Artman. A képek forrása: Trafó
Fotók: Deganit Niki Artman. A képek forrása: Trafó
Egy táncelőadás értékelését nem lehet függetleníteni a testtől, így a produkciót létrehozó táncosok testének látványától sem. A rendezés a változatosságra törekedett, ez látszik a táncosok különböző magasságán, hajviseletén, arcuk karakteres egyéniségén. Egy női magazin dietetikus rovata is elismerően csettintene a körte, alma, homokóra, és további óvodai jelekkel leírható testalkatok felvonultatásán. Assaf ezzel üzenni akar a bizonytalanságba süllyedt nőknek és az őket tárgyiasító férfiaknak is, hogy ezek itt mind fiatal nők. Egy-két különösen szellemes koreográfia is helyett kap az előadásban: a földön fekvő lányok leütött zongorabillentyűként forognak, süllyednek és emelkednek. Egy másik helyen a nézőtérnek a feneküket mutatva járnak hátrafelé a táncosok, mintha csak deréktól lefelé léteznének. Mókás táncuk után a színpad közepén kacagó lányhoz közelítenek, akinek szó szerint az arcába tolják arctalan testiségüket.
 
A Csajok című táncelőadás kellően szórakoztató és játékos bemutatása az asszonnyá válás folyamatának, miközben érzékenyen kritizálja is az ezzel kapcsolatos bigott elvárásokat. A koreográfia szinkronba hozása néhol gondot okoz a táncosoknak, de ezt nagy lendülettel és szenvedéllyel kompenzálják. Roy Assaf végül is nem vállal nagy kockázatot, amikor fiatal nők színpadra állításával próbál mesélni a nőket sújtó sztereotípiákról. A közönség szimpátiája mindig az övék lesz, még ha eszük ágában sem lesz mélyebbre nyúlni ennél a kellemes és meleg érzésnél.
 
Címkék: Roy Assaf, Trafó