Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

GOTT ERHALTE

Heiner Müller: Hamletgép / Burgtheater
2020. febr. 12.
Oliver Frljić Heiner Müller Hamletgépét rendezi a Burgtheaterben. Közelről és távolról szemlélve is meglehetősen érdekes kombináció. És akkor még ott van Láng Annamária is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Marcel Heuperman
Marcel Heuperman

„Vége.” Ezzel a mondattal kezdődik az előadás a Burgtheater stúdió-játszóhelyén, a Kasinóban. A színpad (ami nincsen is, mondjuk inkább a játék terének) két, piros függönyös ajtónyílás – ez lehetne egy cirkuszi manézs bejárata is, nem is alaptalanul –, és középen egy jókora trónus.

 

„A felejtés – bölcsesség.” És: „Hamlet voltam”. Ezt Branko Samarovski, a nyolcvanéves, szerb származású színész mondja, fehér fürdőköpenyben; és máris töredezik tovább Heiner Müller eredetileg is töredezett masinériája, a Hamletgép. Miközben Samarovski már ott tart, hogy „Európa romjai mögöttem”, oldalról négy kollégája lassú léptekkel bevonszol egy koporsót, és amikor kinyitják, egy jókora disznó kerül elő belőle. Oliver Frljić bejelentkezett…

 

Tulajdonképpen értem, miért nem kapkodnak a hazai színházak a Hamletgép után. A mindössze kilencoldalas szöveg – a szerző eredetileg egy kétszázoldalas tervet dédelgetett – keményen enigmatikus, és alig lelhető föl hozzá bármilyen kulcs az eredeti Hamletben. Annyit tudhatni, hogy Müllert, aki le is fordította Shakespeare drámáját, nemcsak az apa-fiú, illetve halott apa-fiú viszony foglalkoztatta, hanem saját bonyolult családi háttere, valamint a közép-európai koncepciós perekben kivégzett apák fiainak helyzete is. „Volt egy elég régi tervem, egy Hamlet-darab írása. Olyan változat érdekelt, ahol Hamlet egy Rajk, egy Slánsky vagy egy Kosztov fia. Kosztovról akkoriban nem túl sokat tudtam, Rajkról többet. Ő volt a legismertebb eset. Hamlet apjának állami temetéséről tér haza, és tovább kell élnie. Hamlet Budapesten. Egy kétszáz oldalas darabot képzelek el, amelyben az egész problémát részletezhetném.”

 

Branko Samarovski
Branko Samarovski

A magyar vonatkozást erősíti, hogy Rajk László, a megölt apa mellett az 56-os forradalom is megjelenik a műben; a tüntető nép, a sortűz ugyan csak egy-egy villanás, töredékmondat, jelenetfoszlány, de mind további, egészen a máig húzódó asszociációkat hív elő. Így tűnik logikusnak és szervesnek, hogy az amerikai, kínai és orosz jelent kártyaként a játéktérbe dobó Frljić rendezésében Putyin szövege mellett elhangzik Orbán politikájának alapvetése, amennyiben a család egy férfi és egy nő, a kultúra az keresztény és nemzeti, a migrációt pedig fel kell tartóztatni. Büszkeségünket – már akiét – fokozhatja, hogy mindjárt mellette Marine Le Pen is szónokolhat egy csöppet. És van summa: fuck you, Europe.

 

Szóval Heiner Müller összetett problémahalmazát drámaian fokozni képes a rendező. Sem identitás, sem személyes sors nem adatik az egyes figuráknak; a színészek rövid jelenetekre ölthetik föl egyik vagy másik szereplő maszkját, lehetnek Hamlet vagy Ophelia, de jöhetnek – már Heiner Müllernél is – vendégek is az assemblybe, mint Elektra. Olyan mozaik ez, amely nem áll össze szabályos egésszé: a rendezés tovább nyitja-tördeli az elemeket, nemcsak a nemek és szerepek cserélgetésével, hanem a teátrális műfajok és hangnemek váltogatásával. Van itt költészet, vicc, komédia, tragédia, cirkusz – utóbbiban hangos „hopp”-pal és széttárt karral bukkannak elő egyre gyorsabban a színészek a két piros bársonyfüggöny mögül. A tragédia meg például akkor süvít be, amikor Láng Annamária – mint Elektra, de szerintem némi Gertrud is belejátszik – egy jókora késsel szabdalja össze magát ott alul, ahol a gyerek világra jön, és a vérrel mázolja combjára a feliratot: Heimat (’haza’). Vagy ott az átmenet egy sűrű jelenetben, Láng Annamária bevarrja magát a trónba, és a közönség egy tagjának kell ollóval elvagdosnia a cérnát, hogy kiszabadítsa Magyarországot. Sírunk-nevetünk.

 

Marta Kizyma, Láng Annamária és
Marta Kizyma, Láng Annamária és Max Gindorff. Forrás: Burgtheater. Fotó: Matthias Horn.

A „szép, fehér közönségnek”. A szép, fehér Magyarországot. És a szép, fehér Láng Annamáriát, aki most éppen elveszi az osztrák színészek munkáját. Mint a másik színésznő, az ukrán Marta Kizyma, aki azért jött Bécsbe, mert szeretne többet keresni százötven eurónál. Vagy Max Gindorff, aki meg luxemburgi, no meg még meleg is. És Marcel Heuperman, aki német, nem osztrák – értik, német! –, és Branko Samarovski, a szerb. Mindezt persze onnan tudjuk, hogy a bosnyák Frljić belerendezi az előadásba ezt a helyre kis intermezzót, amikor a szépek és fehérek bemutatják egymást a szép és fehér közönségnek. Ha ezt Heiner Müller megérhette volna, hát beírja az identitászavaros Hamletgépébe, az tuti.

 

Az előadásban szinte végig lágyan szól a Gott erhalte.

 

És akkor a német Marcel a végén pucéron közelít az ugyancsak pucér disznóhoz, és halljuk megint, „Hamlet voltam”, „gép akarok lenni”.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek