TÁP Varieté és Performansz Színház: Teliholdkor az emberek olyan bolondosok
2009.08.26.

A TÁP Színház előadásai könnyed természetességgel találnak rá a színházi nyelv meghökkentően új formáira. A Keresők szokatlan előadásmódja például még az alapanyagul szolgáló novella zsengeségét is feledtette. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.

Az új előadásban azonban a bravúros ötlet – a forma – sem viszi el az érdektelen, sekély tartalmat...

Vajdai Vilmos
Vajdai Vilmos

A Függetlenek Éjszakáján bemutatott, szabadtéri előadásban a Merlin Színház kapualjában berendezett nézőtér védi a közönséget az esőtől, miközben a Gerlóczy utcán játszó színészek belemerülnek az őszi, pesti éjszakába. A darab tartalmát tekintve lazán összefűzött jelenetekből, krízishelyzetekből áll, melyekben „körmagyar”-szerű szerkezetben váltakoznak a sikertelenül ismerkedő, párkapcsolati válságban levő vagy éppen szakító párocskák és a legalább egy fő tajrészeget tartalmazó, az örök hová menjünk kérdésén tanakodó fiú- és lánytársaságok.

A TÁP Színház előadásai képesek feledtetni azt, hogy korábban már (hányszor) voltunk színházban, és ez a Teliholdkor az emberek olyan bolondosok elején sincs másként: piros bársonyszékek helyett egy olyan világba süppedünk bele, mely az éjszakai élet egy ismert helyszínének és a Fővárosi Önkormányzat irodáinak (köztük a Kulturális Bizottságnak) is bejárata. Már az előadás előtt nézői figyelemmel követjük az utcáról, azaz a színpad felől integető ismerősöket, a kapu előtt végighajtó autókat és a magas létrán egyensúlyozó, a reflektorfényt bekapcsoló Vajdai Vilmost. Az előadás nyitóképe aztán titkos, horrorfilmeken izguló énünket ébreszti fel: a rácsos kapu bezárul, felcsendül a kísérteties zene, és belibben a „színpadképbe” egy játékosan lengedező, de gonosz, hatalmas lufi: a rosszindulatú telihold gömbje. Úgy érezzük, bármi megtörténhet.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból
Azonban a járókelők spontán viselkedése sokkal izgalmasabb, mint az előadott jelenetek és a darab szövege (Peer Krisztián, Vajdai Vilmos, Veress Anna). Mintha a bájos naivitását nemrégiben levedlett, harmatos író lépett volna át következő korszakába, és legújabb élettapasztalatát – miszerint a párkapcsolat: nyomor – sűrű bazmegelések közepette kürtölné világgá. A túlságosan hosszúra nyúlt, s ezért kiszámítható jelenetek női szörnyei klisészerűen ábrázolják a típusokat: a megalázott, öregedő szinglit; a pasijába tíz körömmel kapaszkodó kisbocit; vagy az ártatlan lányt, akiről kiderül, hogy a legnagyobb kurva. A férfiakat viszont legfeljebb aszerint helyezhetnék kategóriákba, hogy egy pohár sörtől vagy egy jó kis, kapualjban levezetendő orális szextől hallgatnának-e el – ez alól talán csak Dióssi Gábor saját öregségéhez és fiatal csajához egyszerre ragaszkodó férfiúja a kivétel. Túl ismerősek a történetek, és a pesti éjszaka közös helyeinek sűrű emlegetése maszturbálásként hat. Problémát okoz az is, hogy nem az improvizáció frissessége hatja át a nem profi színészek előadásmódját.

Természetesen akadnak rendkívül szellemes jelenetek és emlékezetes alakítások. A kocsik között baktató TÁP-nyúl feltűnése a TÁP-legendáriumot nem ismerő nézők számára is bizarr élmény. Kamarás Iván azzal kénytelen szembesülni, hogy a prédának kiszemelt színésznő őt nem, hanem Vajdai Vilit ismeri. Keresztes Tamás a részegek végtelen önbizalmával egyensúlyoz percekig, míg végre talál egy szál cigarettát.

Spilák Klára. Szkárossy Zsuzsa fotói a próbán készültek
Spilák Klára. Szkárossy Zsuzsa fotói a próbán készültek
A különleges befogadói pozíció és helyszín végig muníciót ad a különleges színházi pillanatoknak, és a színház és a valóság, a színész és a közönség viszonyának értelmezéséhez. A Teliholdkor... ugyanis nemhogy lebontaná, hanem felépíti a negyedik falat – még a bársonyszékekben elfoglalt pozícióhoz képest is hímes tojásként bánik a közönséggel: az esőtől, hidegtől, a színpadtól (és a külvilágtól) fedett nézőtérrel, pokróccal és ráccsal véd bennünket. A néző a beavatkozás igénye s minden tét nélkül, kényelmesen játszhat kukucska-színházat a darabbal (melyet a beavatatlanok talán valóságnak tekintenek) és a valósággal (melyben az ismeretlen járókelőkre és taxisokra szereplőkként tekinthetünk). Az ötlet – színházat csinálni a Gerlóczy utcában – tehát zseniális. Mégis furcsa, hogy a színház és a valóság nem gabalyodik össze jobban - a TÁP előadói nem keverednek interakcióba az előadásba véletlenül bekerült emberekkel. A járókelők pedig legfeljebb odáig merészkednek, hogy egy pillanatig farkasszemet néznek a rács túloldalán ülő közönséggel, majd zavartan, lépteiket szaporázva továbbmennek. Senki sem megy oda a kapualjban zokogó Spilák Klárához, és egy ablakból sem fenyegetőznek a rendőrség kihívásával. Pedig teliholdkor lehetett volna botrány is.

Vö. Koltai Tamás: Az utca két oldala

Szerző: Rádai Andrea
Helyszín:  Merlin Színház,  Esemény:  Függetlenek Éjszakája,  Időpont:  szeptember 20.,  Rendező:  Vajdai Vilmos,  Írta:  Peer Krisztián, Vajdai Vilmos, Veress Anna,  Szereplők:  Adorjáni Bálint, Békés Itala, Botka Zoltán, Csík Gábor, Csúz Lívia, Dankó István, Dékány Edit, Dióssi Gábor, Elek Ferenc, Ezüsthigany, Gosztonyi Csaba, Kamarás Iván, Keserű Imre, Kulcsár Andrea, M. Nagy Domonkos, Máthé Zsolt, Mester Szilvia, Monhor Viktória, Péter Boldizsár, Radó Péter, Schönberger Ádám, Spilák Klára, Váradi Gábor, Vécsi Tibor
Megítélt támogatás: 1 400 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Az előadás szabadtéri bemutatására