Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TRAUNER UTCA

Alexander Trauner: Hôtel du Nord / Miskolci Galéria
2008. szept. 24.
Trauner Sándor (vagy Alexander Trauner) a világ egyik legfontosabb díszlettervezője volt. Utazásain készült képeit már láthattuk bő húsz évvel ezelőtt. Most előkerültek az 1930-as években, Párizsban készült fotói is. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.

Kiderült, hogy Trauner nemcsak kiváló díszlettervező volt, de elég jó fotós is. Persze, hiszen barátja volt Kepes György – akinek néhány képe szintén látható a Trauner-kiállítás mellett a Miskolci Galériában –, Brassai és André Kertész. Trauner fotói az említettek képeit, illetve a humanista iskola fotósainak képeit idézik. Nem is azért jelentősek, mert soha senki nem fotózta még így Párizst, hanem azért, mert a képeket a Mire megvirrad, a Ködös utak, a Szerelmek városának díszlettervezője készítette.

Trauner Sándor fotói
Trauner Sándor fotói

Trauner festő akart lenni. Azért ment Párizsba, amiért sok más jól festő magyar: érezte, hogy a festészetben Párizsban történnek a fontos dolgok; hogy egy festőnek – de egy költőnek is –, a harmincas években Párizsban kell élnie, ha igazán újat akar mondani, ha nemcsak ügyes, de jelentős festő is akar lenni. Megismerkedett Jacques Prévert-rel, az íróval, akinek a Hulló falevelek című sláger szövegét is köszönhetjük, aztán ő mutatta be Marcel Carnénak az akkor éppen René Clair mellett dolgozó magyart. A kor legnagyobb rendezőjénél a stáb egyik oszlopos tagja lett.

trauner2

Trauner számos újítását máig használják a díszletezők. Ő igazította a díszleteket úgy, hogy a jókora kamerákat ne kelljen mozgatni, az utca, a festett háttér mégis perspektivikus, vagyis hatáskeltő legyen. Számos anekdota kering Traunerről. Az egyik éppen arról szól, hogy előfordult, hogy a perspektívát neki sem sikerült eltalálni, ezért az érkező busz az Hôtel du Nord harmadik emeletére futott be. Éppen innen, Carné Hôtel du Nord című (magyarul: Külvárosi szálloda) filmjétől kölcsönözték a szervezők a kiállítás címét.

A szálloda híres díszlete látható a Décors du Cinema, a Trauner díszleteit bemutató – magyarul nem elérhető – album elején is. Trauner egyébként nemcsak a harmincas évek Párizsát idézte meg kiválóan: ő kreálta Luc Besson Metrójának díszleteit is. Együtt dolgozott Billy Wilderrel a Legénylakásban és Orson Wellesszel az Othellóban. Egy anekdota szerint a Legénylakásnál az iroda perspektíváját úgy oldotta meg, hogy a háttérbe egyre kisebb és kisebb padokat, székeket tett. Megkérdezték egyszer, hogy kik ültek a kisebb székeken. A törpék túl drágák lettek volna, mondta Trauner, ezért gyerekek ültek ott. Egyre kisebbek és kisebbek.

trauner3Trauner nem tekintette magát fotóművésznek. A harmincas években leginkább a díszletekhez készített fotókat: e fotók voltak a díszletek vázlatai, ihletői. Az ötvenes években utazásai során készült, és nálunk már kiállított fotóinak tulajdonított – igaz, csekély – művészi értéket. Az újabban előkerült Trauner-képek még szenzációsabbak, ám kétségtelenül nem olyan szándékkal és nem olyan koncentráltan készített fotográfiák, mint a korábban, 1986-ban kiállítottak.

trauner4

Képein azok az utcák tűnnek fel, melyeket aztán a stúdióban újjáépített. Sikátorok, belső udvarok, nagy bérkaszárnyák, koszos külvárosi szállodák, utcagyerekek egy szatócsüzlet előtt, a párizsi zsidónegyed. A kopott macskakövek, az André Kertész képeiről ismerős vízelvezető mélyedések az utak mellett, kapualjak, futkározó kisfiúk és persze homlokzatok: kopott és elegáns, eklektikus és reneszánsz homlokzatok, a nagy boulevard-ok házainak homlokzata, a kis külvárosi lakóházaké, a zsidó negyed boltjaié, számos olyan házé, amelyet már csak az idézett nagyok képeiről ismerhetünk. Némelyik képen észrevehetők Trauner ceruzás megjegyzései, némelyiken látható, hogy a homlokzatról méretet vett. A vasalóházakat és a sínek fölött átfutó vashidakat nagyon szerette. Van olyan vasalóház-képe, ami a Szerelmek városát idézi, van vashíd-képe, amelyik a Mire megvirrad című filmet. Trauner úgy figyelte meg a harmincas évek Párizsának minden házát és utcáját, ahogy mi még kedvenc lakóházainkat sem tudjuk.

A Trauner utca Párizsban kezdődik, Hollywoodban folytatódik, de itthon, valahol a nyolcadik kerületben ér véget. Rajta haladva végigtekinthetünk a filmtörténeten. Jacques Prévert a következőket írta róla Díszletek című versében: „Trauner-díszletek / képzelt építészet / álmokból, gipszből, fényből és szélből / Trauner-díszletek / oly szépek és élők”.

A kiállítás október 4-ig volt megtekinthető.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek