A darabot szinte mindenki ismeri, de hogy ki írta, azt fejből többnyire nem tudja senki. Pedig László Miklós igen termékeny szerző volt, számtalan kabarétréfa, bohózat és megannyi más mellett tucatnyi színdarabot is írt, melyek közül csupán ez az egy maradt örökzöld. 

 

László Miklós valamit nagyon elkapott ebben a műben, ráadásul valami olyat, ami nem csak itthon hat, hanem még a tengeren túl is, hiszen 1938-tól Amerikában élt, s e művét nemcsak, hogy játszották, de hollywoodi módra meg is filmesítették, sőt, meg is musicalesítették. 

 

Mikor a neten rákerestem a szerzőre, legnagyobb meglepetésre a Tom Hanks és Meg Ryan fémjelezte, 1998-as  A szerelem hálójában című film is előbukkant a találatok között, melynek forgatókönyvében László Miklós ötletét használták az írók. A filmben két ismeretlen ember őszinte és bensőséges levelezést folytat egymással a világhálón, ám a férfi egyszer csak rájön, hogy címzettje egyáltalán nem ismeretlen, sőt, esküdt ellensége – ebből a helyzetből kell kilábalniuk.

 

Aki már látott Illatszertár előadást, ráismerhet a darab egyik vezérmotívumára, Asztalos úr és Rozika nehezen születő szerelmi duettjére, amelynek pont ez a koreográfiája: a munkatársakként folyamatosan piszkálódó figurák egy másik síkon – a darabban jeligés levelezésükben – végzetesen szerelmesek egymásba. 

 

E két szereplőt nem könnyű úgy eljátszani, hogy esendőségükben hihetők legyenek a színpadon. Kecskeméten kimondottan zavart, hogy Decsi Edit játssza Balázs kisasszonyt, akire sehogyan sem illik a többször is odavágott „nagyfejű, dagadt, víziló” jellemzés, ráadásul, ez a visszahúzódó aggszűz az első jelenetekben szüfrazsettként nyelvel. A színésznő persze nem tehet a szereposztásról, hősiesen helyt áll, s előnyös külseje ellenére igyekszik hozni a szerektől bevörösödött kezű vénlányt. Az Asztalos urat alakító Adorjáni Bálinton is „dolgozni” kellett, hogy a sikertelen agglegény szerepét hitelesen jelenítse meg (istenem, milyen régóta bevált eszköz erre egy bumfordi szemüveg!), ám szerencsére képes volt rá, hogy játékával feledtesse a külszíni mankót.

 

A szegedi Rozália, vagyis a szintén fiatal és csinos, de kaméleon adottságokkal bíró Menczel Andrea meggyőzőbben keltette életre naiv, megbántott színpadi figuráját, Poroszlay Kristóf pedig alakilag (szintén) lenyalt hajjal, s egy jellegzetes lúdtalpas beállással, de ugyancsak őszintén vitte végig a kegyvesztett alkalmazott, és a titkos szerelmes érzelmi hullámvasutazását.

 

Ha már belecsaptunk a szerepekbe, van a darabban egy harmadik (vagy inkább első) főszereplő, Hammerschmidt úr, az Illatszertár tulajdonosa. Könnyed darab ide vagy oda, ez a karakter jutalom a színészek számára. Az idősödő, felszarvazott tulajdonos érzelmi lejtmenete, majd ésszerűen kiábrándult, szelíd belenyugvása a sorsba, miszerint ebben az életkorban már nincs sok értelme a sarkos fordulatoknak, egyszerre szívszaggató és szívmelengető. Ami első kézből persze László Miklós írói érdeme, de a színpadon már a színészé, akinek ezt a kacskaringós, zsákutcába vezető utat be kell járnia.

 

A szegedi Pálfi Zoltán mintha élete legjobb alakítását nyújtaná. A rendező Sztarenki Pál hagyja, hogy Hammerschmidt végigmenjen a klasszikus infernón, amit Pálfi mértéktartóan és elegánsan abszolvál. Kocsis Pálnak Kecskeméten nehezebb a dolga, s a nehézséget az ottani előadás rendezője, Mohácsi János állítja elé (és a többiek elé is) azzal, hogy nem megelégedvén az eredeti művel, többet akar láttatni benne, mint amennyi van. 

 

A bárhol színpadra állított Illatszertár előadások egyébként hasonlítanak egymásra, mert ez egy nagyon kötött darab, a szegedi és a kecskeméti produkció azonban több ponton is lényegesen eltér egymástól, ami a rendezői koncepció, továbbá a szöveghasználat különbözőségéből adódik. 

 

Mohácsi János és Mohácsi István ugyanis itt-ott belenyúltak a műbe (még pár évvel ezelőtt, amikor Nyíregyházán állították színpadra, aminek a remake-jét játsszák most Kecskeméten). Szövegbetoldásokkal és műfaji variációkkal dúsították, s e beavatkozások rendesen kibillentették a darabot szolid és kompakt békebeliségéből. Az új mondatok többnyire bántóak a fülnek, hol vulgáris mivoltuknál fogva, hol az erőltetett, korfestő beszólások miatt, a burleszkes betétek pedig szinte szétverik a darab érzelmi töltetét, lappangó drámaiságát. Pedig a mű önmagában is működik, talán pont azért, mert jól esik nézni, hogy csakis az emberek privát élete a tét, ellentétben napjainkkal, amikor a magánszféra sem menekülhet a politika fertőzése elől.   

 

László Miklósnál van két szereplő, akik az első felvonás után köddé válnak, de érdekes módon ez a hiány Sztarenki finoman utalásos rendezésében könnyebben elfogadhatónak tűnt, mint Mohácsinál, aki egyszerűen nem engedte el őket. Hogy Kádár úr (Szegeden Bánvölgyi Tamás, Kecskeméten Orth Péter) egy gátlástalan élősködő, az első pillanattól világos, s ha innen kirúgják, majd folytatja két utcával odább. Az áldozatai közül valószínűleg csupán az egyik Rácz kisasszony (Tánczos Adrienn, illetve Märcz Fruzsina), aki Szegeden igaz, hogy eltűnik az előadásból, ahogy a darabból is, de a rendező az első felvonásban arra instruálta, hogy tegyen egy kismamákra jellemző, kezét a hasán nyugtató mozdulatot, amiből a cserbenhagyás egyértelművé válik. Mohácsi végig a darabban tartja mindkettejüket, ám a nő újdonsült karakterén alig lehet elmenni, s a visszatérés a fiatalember jelleméhez sem tesz semmit. 

 

Fontos szereplő még Sipos úr, az állását féltő, idősecske eladó. Jakab Tamás Szegeden egy kisszerűségében sem egyszerű emberi sorsot rak elénk, a nagyszerű Kőszegi Ákost viszont a rendezője hol kabaréba, hol bohózatba küldi, így a figura élete és karaktere elvész. 

 

Az Illatszertár nem több, mint egy finom kis mese a szívről. Még tanulsága is van, miszerint a pénztárca vastagsága sem ment meg a lelki szenvedésektől. Olyan ez a darab, mint a nagymama csipkéje: a sok racionális szöglet között egy darabka odaadás. Ha ránézel, eszedbe sem jut Trianon, Horthy, vagy Kun Béla (Kecskeméten elhangzik), pedig a cérnát akkortájt vásárolhatták. 

 

A szegedi előadás adatlapja a port.hu oldalon itt, a kecskemétié itt található.