Bad Boys 3 - Mindörökké rosszfiúk
2020.01.12.

A film, amely Michael Bay, Will Smith és Martin Lawrence karrierjét megalapozta, tizenhét év után ismét visszatér. Ezúttal eredeti rendezője nélkül, kiöregedett főszereplőivel, egy identitáskrízisben szenvedő forgatókönyv alapján. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.

Miért épp a Bad Boys-filmeknek ne készülne megkésett folytatása ebben a letűnt történeteket újrahasznosító, jövedelmező franchise-okat görcsösen kutató korszakban? Annak ellenére, hogy milyen hibátlanul illik bele az elmúlt néhány év filmes trendjeibe, a Bad Boys 3 már közel egy évtizede alakulóban van. 

Az időközben szupersztárrá vált Will Smith és Michael Bay megfizethetetlen gázsija, kreatív összekülönbözések és rendezői visszalépések miatt sokáig úgy tűnt, hogy ez a kényszerfolytatás sosem fogja elhagyni a tervezőasztalt. Hollywood istenei végül mégis kedvező szeleket fújtak a rosszfiúk vitorlájába, és egy nagyrészt ismeretlen rendezőpárossal a kamera mögött 2020 hajnalára harmadszorra is eljuttatták őket a mozivászonra.

Egy generáció nőtt fel a Bad Boys 1995-ös megjelenése óta, kezdőfilmes főszereplőiből pedig veterán legendák váltak. A korszakok váltásának témája tehát a film szövetébe van kódolva. Idős nyomozókként Mike Lowrey és Marcus Burnett diszfunkciós párosa még távolabb sodródik egymástól. Marcusból (Martin Lawrence) nagyapa lesz, az örök agglegény Mike (Will Smith) pedig súlyos kapuzárási pánikkal küzd, aki ötvenéves fejjel sem hajlandó beismerni, hogy kiöregedett a tűzharcokból és autósüldözésekből. Hőseinket azonban teljesen váratlanul mégis összehozza egy személyes ügy, így Marcus búcsút mond nyugdíjas életének és csatlakozik barátjához “egy utolsó menetre” (kivéve persze, ha kasszasiker lesz a film).

Nehéz lenne ennél általánosabb akciófilm formulát találni, de a Bad Boys esetében ez azért nem okozhat nagy meglepetést. Kiszámíthatósága ellenére mégis érezhető, hogy az alkotók megpróbáltak többet kihozni az autós, lövöldözős akcióvígjátékok korszakát elindító franchise harmadik részéből. Az előző két film egymásra halmozott, fullasztó, Michael Bay méretű akciójelenetei után felüdülés a kissé visszafogottabb tempó, ami így is bővelkedik robbanásokban és üldözésekben, de enged egy kis teret karaktereinek is. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

A főhősök szembekerülnek életszerű kihívásokkal (is), felsejlik halandóságuk, személyiségük pedig valóban fejlődik. Ahogy azt a kései folytatások szabálykönyve kimondja, öregedő főhősök mellé elengedhetetlen néhány fiatal mellékszereplőt behozni. Itt ezt a feladatot egy modern technológiákkal felruházott Y generációs rendőrcsapat látja el, akiket az alkotók kínosan nyilvánvaló, hogy egy új franchise megalapozására szánnak. Ha a párosnak az erőszakot nem nélkülöző, 90-es években ragadt módszereit és stílusát szembeállítjuk, az élesen rávilágít a legutóbbi film óta végbement korszakváltásra.

Ilyen elemekből kiindulva akár egy üdítő folytatást is kaphatnánk, ami bebizonyítja, hogy igenis lehet értelme közel két évtized kihagyás után tovább szőni egy lezártnak hitt történetet. De sajnos mégsem így történt. A hollywoodi stúdiófilmgyártás kíméletlen az alkotói kreativitással: a Mindörökké rosszfiúk forgatókönyvének helyzete ékes példa erre. Az évek alatt számtalan sztori készült, hogy feltámassza az értékes filmsorozatot, több forgatókönyvíró és rendező dolgozott a projekten, majd hagyott fel vele. A végeredményt elnézve a moziba került alkotás ezen történetek összeforrasztásából születhetett meg. Kapuzárási pánik helyett a cselekményre inkább az identitáskrízis jellemző, ahogyan a különböző műfaji elemek közt ügyetlenül szlalomozik.

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Az európai filmes szcénából frissen Hollywoodba érkező rendezőik, Adil El Arbi és Bilall Fallah néhány jelenettel igyekezett drámai értéket csempészni munkájukba, de amint komolyabb vizekre eveznének, a kötelező akciójelenetek és poénok gyorsan visszaterelik a filmet jól ismert medrébe. A film megreked valahol az akció, a vígjáték és a dráma között, úgy, hogy közben egyik műfajt sem sikerül igazán kielégítenie. Az elődei által hátrahagyott felszínességet nem képes teljesen megreformálni, a tempóból és humorból ellenben visszavesz, így a történet rövidebb menetideje ellenére is elkezd megrogyni a közepénél. Az utolsó harmadra egy grandiózus és (Martin Lawrence karaktere szerint is) szappanoperába illő fordulat bár új lendületet ad a cselekménynek, ez túl későn érkezik és nem kellően megalapozott ahhoz, hogy elérje a kívánt hatást.

A teljes kudarcot vallott akciófilmek verméből a két főszereplő rántja ki a mozit a kettejük közti kémiával. Ahogy egymás öregedését cukkolják, majd robbanásokat túlkiabálva kommentálják az egyre őrültebb eseményeket, azonnal nyilvánvalóvá válik a Bad Boys-filmek valódi vonzereje. Martin Lawrence tíz év kihagyás után, ötvennégy évesen nagyobb erővel bír a vásznon, mint valaha, és Will Smith-szel együtt annyira otthonosan mozognak ezekben a szerepekben, hogy öröm nézni őket. Mindez persze nem azt jelenti, hogy bármi szükség lett volna a Bad Boys második folytatására, de egy fontos tanulságot legalább kaptunk tőle: még öregemberből is lehet rosszfiú.

Címkék: Mozipremierek 2020