Beszélgetés Somogyi-Tóth Dániellel
2020.01.05.

A Kodály Filharmónia igazgatóját és művészeti vezetőjét többek között a debreceni koncertéletről, az orgonálásról és a repüléshez fűződő viszonyáról kérdeztük. MALINA JÁNOS INTERJÚJA.

Revizor: Somogyi-Tóth Dánielről sokan tudják, hogy szoros kapcsolat fűzi a repüléshez, már csak azért is, mert korábban légifotó-albumokat publikált. A legtöbben azonban sikeres karmesternek, orgonaművésznek, zongoristának, producernek ismerik – egy személyben. Hadd kérdezzem meg tehát először azt, hogyan alakult ki ez a sokféleség.
 
Somogyi-Tóth Dániel: Úgy, hogy soha senki nem szorította a fejemhez a puskát, hogy válasszak – én pedig azzal foglalkozom, amivel szeretek, akkor is, ha ez valóban jóval többféle dolog a megszokottnál. Muzsikus vagyok, de mellette korán kiderült, hogy szeretek pályára állítani és irányítani a kultúrát érintő, a közönségnek minőségi élményt adó folyamatokat. Két életem van kisgyerekkorom óta, a zene és a repülés – de ezeken belül is megvan a kettőződés: mindkét területre igaz, hogy csinálom is és menedzselem is. A zene természetesen a fő működési területem, a hivatásom, de nagyon fontos számomra, hogy a művészet mellett egy sokkal objektívebb világban is tudok alkotni és kikapcsolódni.
 
R: Vagy inkább többszöröződésről beszélhetünk, nem? Hiszen a repülésben nem-hivatásos pilótaként, légifotósként és a ferihegyi repülőmúzeum, az Aeropark egyik megalkotójaként is részt vett illetve vesz, zenészként pedig, mint láttuk, az előadói énje is háromfelé ágazik…
 
STD: Mindenkinek megvan a maga nehézsége az életben, nekem pont az, hogy ennyi szerelem és lehetőség adatott meg, amikkel mind jól kell élnem, és nem a magam örömére, hanem a társadalom javára.
 
Somogyi-Tóth Dániel
Somogyi-Tóth Dániel
R: Mióta dolgozik Debrecenben? Mik a pontos funkciói? És milyen úton jutott el ide?
 
STD: Debrecenben 2011 májusa óta vagyok – előtte, a zeneakadémiai karmester- és orgonaművész-diplomáim 2006-os megszerzését követően, csupán egy munkahelyem volt, a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar, amelynek az átfogó megújítását végeztem el. Innen hívtak Debrecenbe – megtiszteltetés számomra, hogy a városvezetésnek Gulyás György özvegye javasolt egy békéscsabai hangversenyünk után. Immár nyolc és fél éve, hogy a koncepcióm alapján továbbfejlesztett Kodály Filharmónia Debrecen igazgatója és művészeti vezetője és a Csokonai Színház zeneigazgatója vagyok.
 
R: Ez az összetett funkció az Ön ambíciója volt, vagy eleve erre kérték fel?
 
STD: Eleve erre kértek fel. Az összetett funkció elődöm, az operajátszás területén jelentős sikereket elérő Kocsár Balázs ambíciója volt.
 
R: Mennyire elégíti ki jelenlegi munkaköre, mennyire azonosul a feladataival? Vannak esetleg más irányú hosszú távú tervei, álmai?
 
STD: Teljes mértékben azonosulok velük. Debrecen az ország második legnagyobb városa, jelentős, határokon átnyúló regionális központi jövőképpel. Ennek a városnak a zenei életét felelősen, a legkiválóbb partnerekkel a lehető legjobb irányba vinni olyan sokszínű és szinte történelmi feladat, amelynél szebbet nem nagyon tudok elképzelni. Jelenleg kicsit be is vagyok szorulva ebbe a munkába, de az elmúlt évek a befektetés ideje volt. Ahogy a munkánk eredménye alapján Debrecen nemzetközi zenei jelentősége fog nőni, az a saját személyes pályámon is sokkal nagyobb művészi szabadságot hozhat.
 
R: Orgonistaként mennyire korlátozzák a vezetési feladatai? Van szereplésre ideje, lehetősége?
 
STD: Az a szerencsém, hogy a diplomám után volt pár nyár, amikor rengeteg turistakoncertet adtam a Váci utcai Angolkisasszonyok templomában, így kialakult egy több órányi, alapvetően Bachra és barokk művekre épülő repertoárom, amit bármikor, kotta nélkül tudok prezentálni, emellett mindig igyekszem új műveket is tanulni. Egy évben 10–15 orgonakoncertem biztosan van, ezek közül ki kell emelnem a Miklósa Erikával és Tóth László trombitaművésszel alkotott triónkat, valamint a Filharmónia által szervezett Orgonapont sorozatot, amit nagyszerű kezdeményezésnek tartok és mindig örömmel játszom rajta. Az orgonista világot pedig tudom egyfajta külső szemlélőként nézni, karmesterként és producerként talán mondhatom, hogy egy kicsit madártávlati jelleggel is. Az biztos, hogy a mindennapi orgonista-létnek nem szívesen lennék részese, így viszont kellő frissességgel és letisztult megközelítéssel tudok a hangszerek királynőjével kapcsolatban lenni.
 
R: És milyen szerepet játszik a zongora a tevékenységében?
 
STD: Abból nem diplomáztam, de Eckhardt Gábortól Keveházi Gyöngyiig kiváló tanáraim voltak, mellettük olyan kiváló művészektől tanulhattam, mint Baranyay László vagy Falvai Sándor. Az utóbbi években ez kezdett nagyon hiányozni, és ma szinte többet zongorázom, mint orgonálok: sok csodálatos művet játszottam Dohnányi Kvintettjétől Beethoven C-dúr zongoraversenyéig.
 
R: És ha úgy adódik, barokk zenekari műveket csembaló mellől, a continuót is játszva irányít… A sokrétű debreceni feladataiból következik valamilyen regionális hangversenyrendező vagy koncertiroda-funkció is a Kodály Filharmóniánál?
 
STD: Igen, Debrecenben a Kodály Filharmónia egyben a koncertiroda is. Mióta ott vagyok, közel megtízszereztük a bérletesek számát. Természetesen sok vendégprodukciót fogadunk a Budapesti Fesztiválzenekartól a szólózongora-koncerteken át a többi vidéki zenekarig, ebben kiváló partnerünk a Filharmónia Magyarország. Az, hogy hogyan lehet kiszolgálni az igényeket, messzire mutató téma. Budapesten 2 millió lakosra jut tizenvalahány hivatásos szimfonikus zenekar. Vidéken hat zenekar jut a maradék 8 millió lakosra. Annyit tájolunk, amennyit csak lehet, mert nagyon fontosnak tartjuk, de könnyen belátható, hogy ez egy alig 70 fős zenekar munkarendjébe nehezen illeszthető bele. Arra különben különösen büszkék lehetünk, hogy ilyen kis létszámmal egyszerre látjuk el a hangversenytermi és az operai funkciókat, ez a hatékonyság példátlan Magyarországon.
 
R: Debrecen a (magyar) református Róma. Hogy befolyásolja ez a zenekar feladatait, repertoárját, illetve a regionális koncertrendezést?
 
STD: Mivel a reformátusok egyházzenei élete igencsak gazdag és gyönyörű helyszínekkel rendelkeznek, adódik a folyamatos együttműködés lehetősége. Dr. Fekete Károly püspök úr ráadásul értő zenész is, rendszeresen találkozunk és legutóbbi ebédünkkor is több lényeges projektet indítottunk el; ezek közül kiemelkedik egy regionális orgona-karbantartási program, amelyet a kulturális minisztérium támogatásával valósíthatunk meg.
 
R: Van Önökben igény arra, hogy tevékenységüket a régiójuk határain túlra is kiterjesszék? S ha van igény a „kitörésre”, nyílnak erre lehetőségek, például Budapesten, a Müpában, külföldön? Vannak bejáratott külföldi kapcsolataik?
 
STD: A fenti okok miatt nekünk Budapest egyáltalán nem területünk, annak ellenére, hogy rendszeresen fellépünk a Müpában, a Zeneakadémián, sőt a Budapesti Tavaszi Fesztivállal együttműködésben új, kiváló koncerthelyszínt hoztunk létre a ferihegyi 1-es terminál történelmi utascsarnokában (amit az utasforgalom növekedését figyelembe véve könnyen el is veszíthetünk…). Nekünk egyre erősebben a külföldre kell koncentrálnunk, ennek alapjait szisztematikusan építettük az elmúlt időszakban. Különböző pop-produkciók kísérő funkciója helyett (mely az előttem levő időszak jellemzője volt) mára kialakult olasz kapcsolati rendszerünk van, a Ravennai Fesztiválon történő fellépésektől a Milánótól Bariig tartó szimfonikus koncertkörúttól a római Kodály-hangversenyünkig számos nagy sikerű projekten vagyunk túl és rangos folytatás várható. Társalapítói vagyunk az Orosz Zenei Fesztiválnak, emlékezetes kínai turnék állnak mögöttünk, és az Operettszínházzal is számos nemzetközi produkciót valósítottunk meg, nem beszélve a külföldi magyar kulturális évadokba való bekapcsolódásunkról, amely most indult el. Azt gondolom, hogy Kodály nevét viselve elsődleges feladatunk a magyar zeneművészet értékeinek legmagasabb szintű képviselete. A jövőt Debrecen zenei életének építésén túl ennek szellemében képzeljük el.
 
R: A zenekar színházi és a hangversenytermi funkciója harmonikusan összeegyeztethető? S a Kodály Kórus is szerepel az operában is?
 
STD: Nem mondom, hogy mindig egyszerű, de a Kodály Filharmonikusok megbízható, nagy tapasztalatú és magas színvonalú partnere a Csokonai Színháznak, és az együttműködés olajozott. A Kodály Kórus intézményi keretek között nem lát el operai feladatot a városban, de ha a szakmai nyugdíjak eltörlésében nem várható változás, akkor az emiatt keletkező nehézségek a kórus működési modelljét is érinthetik majd. A város országosan is egyik legerősebb kulturális brandje a Kodály Kórus; a színházi énekkar pedig egyike a legjobb magyar operakórusoknak, ezeket az erősségeket szükséges gondozni és továbbfejleszteni.
 
R: Milyen a hangversenyterem-helyzet Debrecenben és a környéken? Milyen a próbaterem?
 
STD: 1923 óta egy próbateremnek nehezen nevezhető, nagypolgári szalonnak azonban jelentős méretű teremben próbál a zenekar, és egy olyan multifunkcionális teremben adjuk a koncerteket, amelyet 13 éve úgy adtak át, mint egy – többek között – hangversenyterem szerepet is betöltő épületet; de ha minőségben és valódi zenei élményekben gondolkodunk, igazi hangversenyterem valójában nincs. Viszont mind a konferenciaturizmus, mind a hangversenyekre való igény növekedése már bő egy évtized után is lehetőséget ad ennek újragondolására; és most remény mutatkozik arra, hogy Debrecen fő kulturális beruházása az elkövetkező években egy professzionális hangversenyterem legyen. Ez és a Csokonai Színház teljes körű rekonstrukciója (mely a szintén épülő Latinovits Színház mellett az eddiginél lényegesen erősebb zenei fókuszt kaphat) határozza meg jelenleg a jövőképünket.
 

R: A nyár végén hallottam játszani a Nagytemplom orgonáján. Kielégíti ez a hangszer Debrecen hangversenyorgona-igényét? És mi az orgonahelyzet a környező településeken?
 
STD: Nemrég készült el a Csonkatemplom legendás Kiszel-orgonájának restaurálása, amely az elmúlt két évtized legnagyobb debreceni orgona-vállalkozása volt. Ha egyszer valóban lesz egy igazi hangversenyterem a városban egy profi koncertorgonával, és a régióban is sikerül a tervezett felújításokat végrehajtani, igazán gazdag kínálat lesz.
 
R: A helyi zenészképzés tud gondoskodni magas színvonalú utánpótlásról?
 
STD: Sokan beszélnek kritikus helyzetről országosan ez ügyben. A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara viszont az egyik legfontosabb hazai képző intézmény, számos kiváló fiatal művészt köszönhetünk nekik, akikkel az elmúlt években érezhetően tudtuk frissíteni és fiatalítani a Kodály Filharmonikusok művészeinek sorát. Azzal együtt, hogy bizonyos hangszerek esetében mi is jelentős kihívásokkal nézünk szembe, összességében azt tapasztaljuk, a Kodály Filharmonikusok tagjának lenni és Debrecenben jövőt építeni egyre több magasan képzelt fiatal muzsikus számára vonzó lehetőség.
 
R: Születnek a kórus vagy a zenekar számára írott művek? Szoktak ilyeneket megrendelni? Létezik mecénási funkció, rezidens zeneszerzői rendszer?
 
STD: Nálunk hagyományosan a kórusmuzsika és mindenekelőtt a Kodály Kórus területe a kortárs zenére való kiemelt koncentrálás. Az énekkar a nagy múltú Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny keretében és számos egyéb esetben is, folyamatosan részese ősbemutatóknak és a város rendszeresen rendel új műveket fiatal és pályájuk csúcsán álló komponistáktól egyaránt. Az külön büszkeség lehet Debrecen számára, hogy Vajda János, lassan klasszikusnak számító zeneszerzőnk, a Református Kollégiumra bízta teljes életművének megőrzését a jövő számára.
 
R: Általában véve milyen preferenciák jellemzik az együttes repertoárját?
 
STD: Mivel Debrecenben és a régiójában egyetlen zenekar a Kodály Filharmonikusok együttese, nem tudunk és nem is akarhatunk semmire szakosodni. Bár talán a barokk zene valamivel nagyobb súllyal szerepel a repertoárunkban, mint más nagyzenekarokéban, de ennek csak részben oka a Kodály Kórussal való gyakori együttműködés. A zenekar az ország egyik legjobb és legnagyobb tapasztalatú operai zenekara is – a mi feladatunk az, hogy a klasszikus zeneművészet értékeit a lehető legszélesebb palettán átadjuk a lehető legtöbb embernek. Ellenfeleink egyre inkább a giccs és az álművészet, így a kihívás sokszor nagyobb, mint korábban volt. Töretlenül haladunk előre azon az úton, amelyre hivatottak vagyunk.
 
R: Készültek a produkcióikról, az operákat is beleértve, stúdió- vagy élő hang-, esetleg videófelvételek?
 
STD: A Naxos ősszel Liszt-lemezt rögzített a Kodály Filharmonikusokkal Kollár Imre vezető karmester kollégám vezényletével, az M5 televízió pedig hamarosan műsorra tűzi Acis és Galatea című operafilmünket. Az utóbbi időben nagyon sok izgalmas élő koncertfelvétel készült, ezeket most dolgozzuk fel – 2020-ban ez lesz az egyik legfontosabb feladatunk.
Szerző: Malina János