 Jaskov Melinda az előadásban. Forrás: Újvidéki Színház |
Az Újvidéki Színházban a Rocky Horror Show nagyszínpadi előadás, ám mivel a nézők szorosan egymáshoz préselődve a színpadon ülnek, a tér azonnal stúdióvá szűkül, és az alig több mint százfős publikum Frank-n-Furter laboratóriumában találja magát, ahol tanúja lehet a titokzatos transzvesztita tudós kísérleteinek. Kijárás nincs Szendrényi Éva díszletéből: aki itt belép, annak fel kell hagynia minden reménnyel. Mintha egy orvosi egyetemi demonstrációt látnánk, csak éppen a steril előadóterem helyett egy rozsdás fémdobogón zajlanak az események, amelynek közepén egy pentagram és az állatövi jegyek vöröslenek. A rozsdás falakat óriás csapágyakhoz hasonló alakzatok és csövek borítják, a nézőtéri körcikkeket három vitrinkapszula választja el. Ezekben állnak az élettelen lények, úgy, ahogyan a preparátumok lebegnek a denaturált szeszben, arra várván, hogy megelevenedjenek.
Megelevenedésük Frank-n-Furtertől függ. Ő birtokolja a hatalmat ebben a démoni kastélyban: megalkotja Rockyt, megöli Eddie-t, megdugja Janetet és Bradet, lebénítja dr. Scottot. Mindent megtehet, ám elég egy pillanat, hogy kicsússzon a kezéből az irányítás. Látszólag az ő szolgája Magenta és Riff Raff, de mégis a testvérpár az erősebb, s az elnyomásuk alatt a bosszúból erőt gyűjtve jóval gonoszabbá válnak, mint Frank. Nagy Viktor értelmezésében a Rocky Horror Show szól egyrészt a mindenkit megrontó nemtelen (nem nélküli és határtalan értelemben vett) gonoszról, másrészt pedig a lappangó, elfojtott hatalomvágy veszélyességéről. Teszi persze mindezt szórakoztatóan, mert Richard O’Brian 1973-ban írt musicalje alapvetően azért a hollywoodi Frankenstein-, horror- és zombifilmek paródiáját adja, megspékelve a csacska tinimozikra vonatkozó finom iróniával.
 Huszta Dániel és Kovács Nemes Andor. Forrás: Újvidéki Színház |
Ennek megfelelően az Újvidéki Színház előadása is egyensúlyoz a műfajok között. Jóval realistább és kegyetlenebb, mint egy science fiction, és jóval groteszkebb, mint egy paródia.
Az események narrátora, a Kriminológus egyszerre egy szakrális szertartást celebráló beavatott-kreatúra, és a világra lencsibabaként rácsodálkozó, proszektúrán dolgozó, zakkant takarítónő. Jaskov Melinda hátulkötős zöld kórházi köpenyt és sárga gumikesztyűket kapott a jelmeztervező Horváth Katától, hozzá sokszínű csíkos harisnyát, állandó attribútumként pedig egy vödröt, benne méreten felüli, zöld folyadékkal teli injekciós tűt. Ezt időnként magába döfi, s eksztatikus nyugalomba kerül. Hogy mi ez a csodafolyadék, nem derül ki, annyi bizonyos, Magenta addiktokat megszégyenítő módon vágyik rá. Kiszámíthatatlan, veszélyesen szexi karaktert alakít Elor Emina, aki a darabnyitó Science Fictionben lágy tónusú hangjának egészen új, drámaian érdes színeit hallatja. Izgalmasan vált a lagék között: hol ugrásra kész, látszólag közömbös vadmacska, máskor dögös, bluesosan reszelős az alsó hangfekvésben, felső regisztereiben pedig a bosszúvágy hallatszik. Tökéletes párja Riff Raff, akinek enigmatikusságát arcát szinte teljesen eltakaró hajával, démoniságát archetipikus bicegéssel mutatja Kovács Nemes Andor. Balázs Áron cinikus Frankje lesből támad, affektálóan feminin vonások azonban híján van. Amit a színész megtehet, azt megteszi mimikával, hangsúlyokkal, gesztusokkal, jelmeze viszont alig segíti abban, hogy nagyvad, pazar transzvesztita díva lehessen. (Ám a színházi emlékezetbe minden bizonnyal bekerül az általa előadott hattyú halála-travesztia.) Szedett-vedett, lötyögő bőr rövidnadrágot kap flitteres fűzővel, és ritka ormótlan cipőket. Sajnos, a kórus tagjai sem járnak jobban, rajtuk is lötyög a sort, a top, ezek nélkül hiányzik a szexi androgün illúziója. A lábbelik valószínűleg kompromisszum eredményeként olyanok, amilyenek, mert a vasrácson tűsarkakon tipegni és táncolni igen balesetveszélyes mutatvány, több flitter és fancy azonban elkelne.
 Jelenet az előadásból. Forrás: Újvidéki Színház |
Vígjátéki figuráknak sincs híján az előadás. Dr. Scott tolószékbe kényszerült szórakozott professzor (Magyar Attila), Eddie (Giricz Attila) mintha egy motorostalálkozó Elvis Presley-hasonmásversenyének győztese lenne. Brad és Janet a szerelmesfilmek középiskolát alig befejezett butuska szerelmespárja, azok minden obligát álomgyári kellékével: Kőrösi István megkapja a tudósegér-szemüveget és a ciki bölcsészboxeralsót, Jankovics Andrea meg a szőke parókát. Szintén a szőkeség az alaptulajdonsága Rocky szerepében Huszta Dánielnek, aki a plexidobozban megébredve aranyszínű alsónadrágjában Mauglit és Boticcelli Vénuszát egyszerre idézi.
Nem veszélytelen vállalkozás ez a Rocky Horror Show. Tizenkilencen zsúfolódnak össze a színpadon, s a koreográfusnak, Lavro-Gyenes Ildikónak úgy kellett látványos, levegős táncokat terveznie a kis térben a nagy lélekszámú csapatra (különösen az Időugrató című szám esetében), hogy a széles mozdulatok a nézőket ne veszélyeztessék. Megfelelő decibelre állították az énekhang és a zenei alap hangerejét is, ám ezzel kapcsolatosan egy zavarba ejtő momentumról essék mégis szó. A bejátszott hangszeres alapra és kórusokra élőben csak a mikroportos (főbb) szereplők énekelnek rá, míg a mikroport nélküli kórus tátog. Ha azért választották ezt a megoldást, nehogy túlharsogják a konzervfelvételt, szerencsésebb lenne visszavenni annak hangerejéből. De az előadás így is, úgy is nagyot szól.
V.ö. Bóta Gábor: Ízléshatáron innen és túl
Gerold László: Mi micsoda