Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FONTOS NEKEM A ZENE

Beszélgetés Éry-Kovács Andrással
2019. dec. 12.
Budaörsön, két vendégelőadás közötti szünetben beszélgetünk negyvenéves pályájáról, az egri Harlekin Bábszínházról, amelynek igazgatója. NÁNAY ISTVÁN INTERJÚJA.
Revizor: Mielőtt leültünk ide, a színház előcsarnokába, kissé szokatlan Diótörőt láttam. A mese ugyan többé-kevésbé az, amit E. T. A. Hoffman történetéből ismerünk, de nem az oly sokszor hallott balettzenét használod hozzá. 
 
Éry-Kovács András: Már elcsépelt a Diótörő balett zenéje, de szeretem Csajkovszkij sok más művét, ezért azokból válogattam, mindenekelőtt a Hegedűversenyből, az 5. szimfóniából s főleg A hattyúk tavából. 
 
R: Tehát e művek motívumaiból készült muzsika adja az előadás – kissé musicalesített – hangzó alapját. Ez a hangzás rokonítja a produkciót a Harlekin Bábszínház korábbi két sikerével, A dzsungel könyvével és a Pán Péterrel. 
 
Éry-Kovács András
Éry-Kovács András
É.K.A: A repertoárunk musical-rétege nagyon sikeres. Az általad említett két előadást Halasi Dániel (aki egy ideig színházunk rendezője is volt) vitte színpadra. Én pedig már rég kacérkodtam Csajkovszkijjal. Amikor felvettem a társulatba a Patkánykirályt játszó Zádori Szilárdot, a próbaéneklésekor eldöntöttem, hogy miatta érdemes A dzsungel könyve musicalt bemutatni, mert ideális Maugli. A Diótörőt meg egyenesen Zádori Szilárdra írtam, aki nemcsak színészként, hanem zenei feldolgozóként is kivette részét a produkcióból.
 
Ezek az előadások arra is szolgálnak, hogy visszahódítsuk a közönséget a bábnak. Bevallom, amikor Egerbe kerültem, idegesített az a bábjátszás, amit itthon láttam. De voltak jó emlékeim prágai, berlini előadásokról, s tudtam, hogy a hatvanas években, az Állami Bábszínházban is olyan izgalmas produkciók születtek, mint a Bartók-balettek, meg persze olvastam Blattner Gézáról is, így azt gondoltam, próbáljunk másként közelíteni a bábozáshoz, mint ahogyan mostanában szokás. 
 
Első próbálkozásom, a Piroska és a farkas kiverte a biztosítékot. Óriási nyuszi, mókus és egyéb erdei állat népesítette be a színpadot, a farkast játszó színész testére nagy maszkfejet tetettem, így egy óriási farkas állt szembe egy picike lánnyal, aki Piroskát játszotta. Interaktivizáltam az előadást, a gyerekeket fölengedtem a színpadra, beleszólhattak a történetbe is. Két táborra szakadt az óvodavezető társadalom: voltak rajongók, s voltak, akik kikérték maguknak, és följelentettek. Az akkori alpolgármester asszony, aki maga is színésznő, le is akart váltatni. Ezután döntöttem: olyan bábos produkciókat kell készíteni, amelyek művészileg kikezdhetetlenül profik, mégis valamiképpen mások, mint a megszokottak. Ezért ragaszkodtam például ahhoz, hogy A dzsungel könyve erősen bábos legyen. Kitaláltuk, hogy a színész teste előtt mozgatható nagyméretű bábokat használjunk, amelyek lehetővé teszik, hogy a játékos ne csak bábozzon, hanem énekeljen és táncoljon is. Tudtam, hogy ezzel nem bukhatunk meg. Nem is buktunk, sőt: nagyon bejött.   
 
Revizor: Színházrendezői pályafutásod során igen sok helyen megfordultál, de nemigen töltöttél annyi időt egy színházban, mint itt. Hogy kerültél a Harlekin élére? 
 
É.K.A: Ez a hatodik évadom Egerben. Letelt egy ciklus, amit tavaly meghosszabbítottak. Bár volt olyan képviselő, aki túl öregnek talált, a többiek megszavaztak. Úgy találtak meg, hogy abban az évben, amikor meghalt Lengyel Pál – aki igazgatóként nagyon sokat tett a bábszínház helyzetének stabilizálásáért és művészi rangjának emeléséért –, én a Gárdonyi Géza Színházban Ludas Matyit rendeztem. Mivel Pali hosszan betegeskedett, ügyvezetőként Bal József lett a társulat vezetője, aki azt remélte, hogy ő lesz az új igazgató. De valamit elrontott vagy nem jól kommunikált, ezért romlottak az esélyei. Én viszont egri tartózkodásom alatt megismerkedtem a város legbefolyásosabb rétegével, a Lokálpatrióták tagjaival. Ők tősgyökeres egriek, mintegy hat–nyolc család, akik közül többeknek tetszett a Ludas Matyi-rendezésem, gyakran összefutottam velük az Operabarátok köre rendezvényein, szóval jóba lettem velük. Ma ők a mi törzsközönségünk, ott vannak minden bemutatónkon, vasárnapi családi előadásainkon. Az egyikük javaslatára kért fel az önkormányzat, hogy pályázzak. Egy dologhoz ragaszkodtam, hogy olvassák el a pályázatomat – a polgármester is –, és mindig minden lényeges kérdésről legyen szakmai megbeszélés. S egy fontos kitételt fogalmaztam meg: a pályázatomban leírtakat minden körülmények között megvalósítom. Ennek jegyében sok mindent tudtam elérni. Színész státuszokat kaptam, lakásokat szereztem, és van ügyelő, súgó, asszisztens, színpadmester, e funkciók betöltésére korábban nem volt mód. 
 
Revizor: Nem bántad meg, hogy pályáztál?
 
Jelenet a Diótörő című előadásból.
Jelenet a Diótörő című előadásból.
É.K.A: De, az első két évben. Szívtam a fogamat, mert mindent a nulláról kellett kezdeni. Kiürült a színház. Elküldték a színészeket, eltűntek az előző időszak bemutatóinak bábjai és díszletei. Bal József nem elsősorban a gyerekekhez akart szólni, ezért ezt a közönséget átengedte a szintén Egerben működő Babszem Jankó csoportnak. Bal ifjúsági színházat akart létrehozni. Ennek jegyében született Madák Zsuzsa rendezésében a Csak Rómeó és Júlia, ugyanakkor a társulat egy részével Somogyi Tamás is csinált egy másik, kifejezetten bábos Rómeót, amit azonban Bal nem tartott műsoron. Februárban beléptem a Harlekinbe, és márciusban döntenem kellett, hogy mivel vegyünk részt a kecskeméti bábfesztiválon. De nem volt egyetlen olyan előadásunk sem, amit nevezhettem volna. Ekkor elővettük a majdnem kész Rómeót, adtam Somogyinak egy hetet, ami alatt befejezték, és az előadás sikeres belépő volt a bábos szakmába. Ezt követte Somogyi Hamlet-feldolgozása, ami még nagyobb siker lett, és az ostravai fesztiválon is elismerést aratott. Harmadiknak a Szentivánéji álom jött. A Shakespeare-produkciókat nagyon kedvelik a gimnazisták. 
 
Revizor: Ezek szerint jó a középiskolás korú közönségetek. 
 
É.K.A: Maximálisan. A Shakespeare-ek után Halasi Dani – az volt az utolsó munkája – megrendezte a Stop című darabot Grecsó Krisztián szövegekből, tavaly Madák Zsuzsa Antigonét állított színpadra, most pedig Varsányi Péter egy nagyon jó módszertani előadást csinált E. T. A. Hoffmann Az arany virágcserepéből.
 
Revizor: És mit kap a gyerekközönség?
 
É.K.A: A gyerekprogram elsősorban a legkisebbekhez szól. Én két évvel ezelőtt rendeztem a Hinta-palintát nyolc hintalóval, ebben gyerekjátékok, mesék, zenék váltogatják egymást. A látványt Majoros Gyula szobrász-tervező készítette, akit még a kecskeméti korszakomból ismerek, ketten játsszák, s egy színész zenél benne. Soó Gyöngyi meg tavaly megcsinálta a Csitt című, képzőművészetileg is nagyon szép darabot. De ezenkívül rendszeresen készít előadást gyerekeknek például Veress András vagy Kovács Géza, akikről tudom, hogy gondolkodásuk hasonló az enyémhez, vagy legalábbis nem ellentétes azzal. 
 
Revizor: Felnőtteknek tudtok játszani?
 
É.K.A: Én tulajdonképpen Lengyel Pali örökségét igyekszem folytatni, aki minden korosztálynak akart játszani, és kísérleti előadásokkal is próbálkozott. Ez utóbbi egy Eger nagyságú városban szinte lehetetlen. De csináljuk. S amikor kimozdulsz, és óriási sikered van egy fesztiválon, azt méltányolják a városban is. Ilyen vállalkozás volt a Kocsonya Mihály házassága, amit először a Kolibri Színházban rendeztem meg Szívós Károllyal, Török Ágival meg a stúdiósokkal, akiknek ez vizsgájuk volt. Kósa György operáját meghívták Edinburgh-ba is, ahol a fesztivál egyik szekciójában tízszer játszottuk el nagy sikerrel. De meg akartam csinálni még egyszer, mert akkor a zene play backről ment, én meg azt szerettem volna, ha mindenki énekel. Szabó Sipos Máté, az egri szimfonikusok karnagya kérte, hogy mutassunk be egy báboperát, s ezt ajánlottam. A társulatom jól énekel és hívtam melléjük két operaénekes színészt is, akiket megtanítottunk bábozni. Az egri Kamaraopera-fesztiválon volt a premier, aztán meghívták Miskolcra, a Bartók Plusz Operafesztiválra is. 
 
Revizor: A kortárs opera és a báb tehát szerencsésen összetalálkozott nálad. Honnan ered a zenéhez, a zenés műfajokhoz való kötődésed?
 
Jelenet az Antigoné című előadásból. Fotók: Harlekin Bábszínház.
Jelenet az Antigoné című előadásból. Fotók: Harlekin Bábszínház.
É.K.A: Szegeden a tanárképzőn magyar és ének-zene szakon végeztem, ahova csak három év késéssel vettek fel, mert ki voltam tiltva az ország felsőfokú tanintézményeiből egy március 15-i szerepvállalásom miatt. 1973 és 77 között voltam Szegeden, s vezettem a Szegedi Kisoperát, amellyel olyan műveket adtunk elő, mint például Pergolesi Az úrhatnám szolgálója. Utána bekerültem a Színművészetire, ahol Vámos László volt a mesterem. De tanított két évig Nádasdy Kálmán is. Nem mellékesen még Lengyel György, Bozó László rádiórendező és Horváth Ádám is, aki később hívott a televízióhoz, ahol először az Otelló című tévéopera-filmjében lehettem asszisztense.
 
Revizor: Hosszú időt töltöttél különböző beosztásokban a Magyar Televíziónál és a Duna Televízióban. 
 
É.K.A: 1988 és 2002 között zenés tévéjátékokat, adaptációkat, színházi közvetítéseket, művészeti magazint, dokumentum- és portréfilmeket egyaránt rendeztem, a Duna Tv színházi osztály szerkesztő-rendezője voltam. De közvetlenül az érettségi után már vágógyakornokként dolgoztam a televízióban. Később jelentkeztem filmrendezőnek és Fábry Zoltán majdnem felvett. Aztán meg elcsábított a színház. Színházendezői szakra is csak harmadszorra vettek fel, mert Békés András is, Ádám Ottó is vitt volna a harmadik rosta vizsgára, de megakadályozták. Mint később kiderült, a főiskola párttitkárnője vétózta meg a felvételeimet, mondván, nem vagyok elég megbízható káder. Ehhez tudni kell, hogy apám 1953-ban Kazimir Károllyal és Szinetár Miklóssal együtt végzett a főiskolán és Győrbe került a tragikus sorsú Földes Gábor mellé rendezőnek. De ’56-ban nem jött vissza Bécsből, ahol a forradalmi bizottság küldötteként járt. Tehát az ő forradalmi és disszidens múltja egész gyerek- és fiatalkoromra ránehezedett. Pedig egyéves koromtól már külön élt tőlünk. 
Nem voltam jó főiskolás. Hiszterizált, idegesített a légköre, de a mestereimet szerettem. Meg idős is voltam, hiszen huszonhét évesen kezdtem az ottani tanulmányaimat. Fellélegeztem, amikor negyedévesen Szolnokra kerültem, Paál Istvánhoz.  
 
Revizor: Jónéhány jó rendezésedet láttam ott (például Strindberg Apáját vagy Schiller Ármány és szerelemjét), de viszonylag hamar otthagytad azt a színházat, s ezt követően hol itt, hol ott dolgoztál rövidebb-hosszabb ideig. Miért nem tudtál megmaradni egy helyen? 
 
É.K.A: Gyakran kirúgtak, s legalább annyiszor én mondtam fel. Feltehetően a stílusommal lehetett baj, vagy a nyughatatlanságom űzött tovább, vagy az ellentmondást nem tűrtem. Nálam nem lehetett bejönni próbára és belebeszélni. Mindegy, hogy ezt főrendező, igazgató vagy bárki más próbálta meg. Paál Isti hatott rám. Nála, mint Kaposváron, megnézés volt, nem a munkám felülbírálása. Ezt képviselte Babarczy László is abban az egy évben, amikor Kaposvár mellett Szolnokon is dolgozott, tőle szintén rengeteget tanultam. És nehezen viseltem azokat a hiúságokat és irigységeket is, amik körbevettek.  
Amikor mindenből elegem lett, bevágtam az ajtót, és 2000-től tíz évig elkerültem a színházakat. A Dramatrix Színházi Tréning Központnál személyiségfejlesztő, előadás-technikai és kommunikációs tréningeket tartottam felső vezetőknek. Ma is találkozom olyan multis vezérigazgatókkal, akik emlékeznek rám, és hívnak, hogy náluk is tartsak foglalkozásokat. Egyébként azt csináltam, amit a színészekkel szoktam, azzal a különbséggel, hogy civileknek magyaráztam. De ugyanúgy elemeztem. Az volt a lényeg, hogy ha te valahova kiállsz és előadsz, az nem te vagy, hanem az előadói szereped. Ezt elhitték, és ettől jól működtek a megadott helyzetekben.
 
Revizor: De végül mégis visszakanyarodtál a színházhoz, sőt, eljutottál a bábozáshoz. 
 
É.K.A: Hát igen. És már nagyon élvezem. Bár ebben a szakmában sehova sem tartozom. Járom a magam útját. És büszke vagyok a társulatomra, amelynek magját a Kolibri Színház stúdiósai adják. Amikor felvettem őket, két dologra voltam kíváncsi: a bábmozgatásukra és az énektudásukra. Bármikor bármit négy szólamban képesek megszólaltatni és Mozarttal énekelnek be. Sokukkal elvégeztettem a marosvásárhelyi egyetem bábszínész-alapképzését, sőt Szűcs Réka, aki nálam a gyerekelőadások felelőse, a mesterszakot is abszolválta. 
 
Revizor: Amellett, hogy működteted a Harlekin Bábszínházat, kétévente fesztivált is szervezel.
 
É.K.A: Jövőre már a harmadikat, s ez a Kortárs Bábművészeti Napok már nemzetközi lesz. Ezúttal is Lengyel Pali kezdeményezését viszem tovább. 2020 májusában olyan nagynevű alkotók jönnek Egerbe, mint Ilka Schönbein, Duda Paiva és a chilei Natacha Belova Puppets. Nem akármilyen kínálat, igaz?!

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek