Éppen ez lehet az egyik veszélye a megszülető előadásoknak. Hogy a “bravúr” hangsúlyosabbá válik, mint a szerep: előtérbe kerül a színészi teljesítmény, és eltakarja a karakterek történeteinek kibontását, az egymásra épülő helyzetek, állapotok jelentéseit. A másik veszélye e darab színrevitelének az időbélyeg, ami erősen rányomódott a szövegre: hol van az már, hogy lelepleződjék a fiatal pár belépésekor megidéződő amerikai álom hazug képmutatása? Vagy felforgató legyen a házasságon belül hagyományosnak mondott szerepek felcserélődése (bár a nemi és a házasságon belüli szerepek újradefiniálásában van még mit behoznunk itthon, ez kétségtelen…). Az emberi kapcsolatok rétegzettségének boncolása, a játszmák világa azonban mindig aktuális téma, soha nem jutunk a végére. A fenti két veszélyt a Miskolci Nemzeti Színház előadásában Székely Kriszta rendező és alkotótársai munkájukban bölcsen számításba veszik, és jó arányérzékkel kezelik. Az erőteljes színészi alakításokban nem tolakodik előtérbe a tehetség vagy a mesterségbeli tudás aktivizálódása, az időbélyeg pedig a megfontolt húzásokkal és a történet hangsúlyainak meghatározásával letörlődik.  

Az érzelmi és státuszhullámvasúton szinte folyamatosan változik az alá-fölérendeltségi viszony, a szereplők egymáshoz képest meghatározható státusza (érvényes ez a házastársakra, az azonos nemű vetélytársakra és az ellenkező nemű prédára is). Az, hogy éppen “ki van nyeregben”, ki manipulálja a többieket, percenként változik, és nem is mindig egyértelműen meghatározható. És bár a szereplők szándékolt vagy kevésbé tudatos, nyílt vagy rafináltan burkolt célja a másik sarokba szorítása, sokszor nem az egyes konkrét karakterek és az ő személyiségük kerül egy kritikus tekintet fényébe, hanem maguk a játszmák, a kommunikáció formái, a szándékok. Ezért is lehet, hogy ebben a megvalósításban nem a fiatal amerikai álompár képmutatásának leleplezése áll a középpontban, Nick nem Ken, és Honey sem szófogadó oldalborda, Martha és George éleslátása és cinizmusa, sajnálatra, valódi szánalomra méltó személyes tragédiája pedig folyton keveredik, szinte kibogozhatatlanul fonódik össze. Nincs fekete-fehér vagy elítélhető szereplő, árnyalt helyzetek jönnek létre.    

Ezt a figyelmes analízist erősíti az is, hogy az előadás él a szöveg adta lehetőséggel és fel is nagyítja azt: az egymás után elhangzó kijelentések mind elbizonytalanítják az előzőeket, s teszik ezt olyan meggyőző erővel, hogy a mérleg folyamatosan billeg: nem tudjuk, mi az igazság és mi a hazugság, mi az objektív valóság és mi a saját valóság, vagyis a képzelet játéka. Kinek az igazsága igazság?  

Meghatározó jelentőségű a dramaturgi munka (a rendező munkatársa Szabó-Székely Ármin). Úgy tűnik, a szentimentalizmus legkisebb nyomai is ki vannak húzva a szövegből (például a könnyekből készült jégkockák), de az a pillanat is, amikor George-ban megszületik a gyerek megölésének “regényírói” ötlete. Csupa tetőpont, csupa halálos találat, nehéz megmondani, mi a teljes négyszólamú kórusmű csúcspontja. Inkább úgy képezhető le, mint négy szólam egymás mellett, mind a négynek megvan a maga csúcs- illetve mélypontja.

A nézők a miskolci Játékszín szűk terében egymással szemben helyezkednek el három vagy négy sorban, a két térfél között egy vékony pást. (A nézőtéren többnyire párok, házaspárok – gondolom kajánul). Nádasy Erika (Martha) és Görög László (George) még beengedés alatt bejönnek az előtérből, és leülnek a nézőtérre, mintha ők is a ma esti előadás nézői lennének. A nézők egy pillanatnyi zavar után persze várakozásteljesen elcsendesednek, de mivel olyan hosszúra nyúlik a csend, újraindul az alapzaj. Aztán egyszer csak Martha megszólal. Az első húsz másodpercben számomra bizonytalannak tűnt, hogy a felütésben rögtön megvan-e a játék pontosan belőtt hatótere és a gesztusok, hangerő, mimika, játék-intenzitás ennek megfelelő mértéke. Nagyon kicsi és intim a tér, a színészek a szomszéd széken ülnek, egy karfa választja el tőlük némelyik nézőt. Ez a közelség az egyik meghatározója a színészi játéknak. Az ötödik mondat után világosan megvolt a térre szabott játék mértéke és ereje. Már láthatóvá vált: nem mesterségbeli bravúrokat látunk, hanem alakításokat. 

A tér (Pallós Nelli munkája) csak a legszükségesebb elemeket tartalmazza, minden mást a fantáziánkra bíz. Ezek az elemek kijelölik azt a keretet, amit a fantáziánknak ki kell töltenie, és meg is adják az irányt. Szőnyeg, egy kanapé, egy dohányzóasztal, egy fotel és egy zsúrkocsi, tele poharakkal, üvegekkel, egy odafröccsentett folt a falon (gesztusfestészet, modern képzőművészeti alkotás – nem véletlen, hogy kiloccsant agyvelőre is asszociálhatunk róla). Termékeny minimalizmus ez. Köré tudjuk képzelni a könyvekkel teli nappalit (ezt segíti például, hogy a Nicket játszó Papp Endre a nézőkre úgy néz, mintha könyvek gerincét vizsgálgatná a könyvespolcain), sőt: az egész házat. És még ezt a minimálisra redukált teret is tovább tudják csupaszítani: a harmadik felvonásban eltűnnek a bútorok, még elvontabb térbe kerülünk: az ürességbe, a semmibe, Martha elméjébe. A jelmezek (szintén Pallós Nelli alkotása) nem ütnek el nagyon a nézőtéren ülők ruháitól, a szereplők egyetemi oktatók, felső-középosztálybeli értelmiségiek. Az ötvenes férfi barna kordnadrágja, kissé kitaposott bőrcipője, kockás ingje ismerős, ahogy a húszas férfi nyakkendő-zakó-farmer-velúrcipő kombója is. A gyönyörű alakú húszas nő pisztáciaszínű, egyszerű és mégis rafinált vonalvezetésű koktélruhája ugyanúgy egy egész világot jelenít meg, mint az ötvenes nő szűk nadrágja, bő ingblúza, tűsarkú cipője vagy a kimonó-neglizsé-csipkés combfix “otthoni” összeállítása.  

A színészek nem elsősorban a részegség fizikai állapotát, és annak különböző fázisait mutatják meg. Bár Nádasy Erika az elkenődött beszéddel, Görög László a túlzott lendülettel, Papp Endre fókuszát vesztett tekintetével és egyensúlyának kiszámíthatatlan el-elvesztésével, Czakó Julianna a konstans kínzó rosszullét, hányinger érzékeltetésével finoman folyamatosan megjelenítik, de mindez nem tolakodik előtérbe. A kontrollvesztést okozó részegség a szavaikban, a cselekedeteikben nyilvánul meg: a kínosságig vetkőznek lelkileg. 

Papp Endre Nick-jében nincs meg az aranyifjú simulékonysága, magabiztos lazasága, mosolya az első perctől fogva kényszeredett, minden helyzetben a státuszban felette állók rezzenéseit vizslatja, hogy úgy reagálhasson, ahogy szerinte azok elvárják tőle. De a helyzet túl bonyolult ahhoz, hogy átláthassa, a két idősebb játékos túl nagy tétben játszik, ő pedig nem tud lépést tartani sem kíméletlen őszinteségükkel, sem a kegyetlen csatákban rájuk szilárdult rinocérosz-páncélok keménységével, túl sokat ivott ahhoz, hogy elég gyorsan reagáljon, és ahhoz is, hogy legyen annyi esze, hogy odafigyeljen a feleségére, akivel majd haza kell mennie. Így hibát hibára halmoz, és minden téren megalázva kell lekullognia a pástról. Mélypontja talán az, amikor az agyából a nadrágjába zúduló vértömeg hatására a házigazdát osztja ki morálból, megvetéséről biztosítva őt, miközben épp annak szeme láttára ténykedik a háziasszony két lába közt. 

A Czakó Julianna által megformált Honey egy cseppet sem tűnik butuska libának (ahogy a legtöbb Nem félünk a farkastól előadásrecenzió alapján hagyományosan értelmezik e szerepet). A fiatal nő a kezdetektől fogva merő feszültség, minden izma megfeszül, a szája csíkot hasít az arcában, ebből az instabil és felfokozott állapotból minden egyes percben biztosan halad a teljes szétesés (idegösszeroppanás) felé. Nem válik nevetségessé, mert bármilyen nevetésre ingerlően szerencsétlen helyzetet addig fokoz, míg az a kínoson átfordulva fájdalmassá és félelmetessé nem válik. Szinte transzban táncol Beethovenre, majd szégyenében és fájdalmában eszét vesztve a falnak rohan. Olyan, mint egy törékeny őzike, aki nemcsak, hogy a többiek csatája közben sebesül meg, de végig kell néznünk véres haláltusáját is. 

A két nő bizonyos szempontból egymás ellentéte: a fiatal csupa ín, merevség, görcs, az idősebb vérbő, puha, csupa hús és testi öröm. A fiatal belül szilánkos, az idősebb belül tüskés. A fiatal védekezésre van beállva, az idősebb szerint a legjobb védekezés a folyamatos támadás. Nádasy Erika Marthája érzelmi hullámvasút, a gyötrés és gyötrelem palettájának számos árnyalatával. A színésznő a közönségességet, a kislányos bájt, a hideg felsőbbrendűséget, a szigort és a rosszindulatot jó arányérzékkel keveri. Az ő szétesése más pályán történik meg: a csupasz tér az ő hideg és üres elméje. Amíg férfiak vannak körülötte, belőlük táplálkozik az életereje, hangjában, mozgásában egyszerre tud ötven- és húszéves lenni. A harcban nagyvad, de aztán megmutatja a magány kilátástalanságát is. Ami a legmegkapóbb (és ebben az intim térben jól kivehető): a tekintete, annak csillogása vagy tompasága. 

Ebben a négyesben egy hajszálnyival, de mégis a Görög László alakította George a karmester. Nagyon lassan fordul a kocka és válik egyértelművé: a megalázott, kétségbeesett George-ból az est legkegyetlenebb karmestere válik. Görög László ezt a vonalat magabiztosan és lendülettel vezeti végig. Teste talán lomha egy izmos húszassal szemben, de olyan kitartó erő van benne, ami mindannyiuknál tovább képes lökni őt. Igazából ereje teljében van, bár ezt senki nem feltételezi róla. Ráadásul ezt az erőt képes egyenletesen beosztani, és csak akkor megmutatni, amikor már kifárasztotta a prédát. Türelmes, hosszú távra játszik, még akkor is, amikor elárulja a stratégiáját a fiatalabb férfinak.  

 

Befejezés, végkifejlet George és Martha számára nincs. Egy ilyen pusztító háborúnak nem is lehet. Míg Nick és Honey óriási vérveszteségekkel, vert hadként távoznak a pástról, az idősebb párnál egészen meglepő a zárlat: a valóság és illúzió szintjei még eggyel nőnek: a szerepek egyszerűen átváltoznak színészekké: Nádasy Erikává és Görög Lászlóvá, akik kizökkentenek minket a történetből, és rendezős vicceken göcögve elindulnak a büfébe, hogy a több liter víz helyett végre sört igyanak. Ironikus befejezés, jelzi, hogy nem lehet tovább fokozni a történetet, de azt is, hogy a tapasztaltabb “öregek” képesek a játék szintjeinek átugrására, valóságsíkok váltására. Ez a valóság – a miénk – is csak egy újabb játéktér.

    

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.